Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-07-05 / 13. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1962 julius 5. EMMEG MÁS No, hogy a faluba komédiás vetődött, mondok a zesküttek­­nek, tapasztajjuk mög azt a komédiát, mert ki mentül töb­bet lát, antul okosabb, hát lát­tuk, hogy bépofázta az kótz­­ot, atég pántlikát vont ki a zo­­rából, no mondok, ezt is lyó tudni, hogyan készül a pán­tlika. Azután egy fazék forma kala­pot szödött elő és a kalapba sömmi se vót, de ahogy mög­­r'ázta hát tsakugy pönögtek a zezüst forintosok. Kirakta magának a zasztalra. Mögen megüresödött a ka­lap, mögen rázott öggyet, mö­gen mögtelt. Mögen kirakta magának. — Mondok a zeskütteknek, ijen kalap köllene az község lyavára és ük is javallották, de mondok: — Tisztőt komédiás ur, te­­röm-e piz mindig abba a ka­lapba? — Teröm aszondi, csak ráz­ni köll. Hogy im kissé kafatosak is vótunk, mondok ággyá ide az kalapot 10-iz forintot möga­­j állok érte. — Aszondi huntzut aki mög­­bánnya. így hát könnyen mögvöttük az kalapot, oszt ott iddogál­­tunk röggelig, a komédiás is velünk. Röggel mondok most mán le se feküggyünk, mer úgy is be köll mönnünk a városba, adó fizetés efányába. Vöttük az kalapot a kosárba. Béállít­­unk a zadóhivatalba. Mit aka­runk? hát adót fizetnénk. Hun a zadó? hát ihol-e. Avval fogom a kalapot oszt mögrázintom. De nem atta ki a pénzt. Mondok a zadófelügyelő urn­ák, rázza meg, talán magának kiadi. Aszondi rázza a fene. Hát ijen goromba vót, hogy aszon­di nints április elseje. Mejhöz hasolló lyókat kív­ánok. Göre Gábor biró ur. EIS MÁS Lyó egészségöt kívánok a tisztőt szőrkesztyü társaságnak hálistennek neköm is lyó van, mögirom, hogy mögen tisztös­­ség érte az felyemet, mert hál­ós tántzvigalmat pai'antsoltam össze 4 krajtzár belépővel lyót­­ékony tzélra. A zujságban olvasta az kán­tor ur, hogy bálos tánczviga­­lom nem lőhet ladi patronyéz nélkül. Mondok minek hozassunk mink patronyézt Ladrul, mikor ihol vagyok én. Hát mög is vá­lasztottak ladi patronyésznek. Mejhöz hasolló lyókat kiván Göre Gábor biró ur. A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek! HIRDESSEN LÁPUNKBAN ! FURCSA RECEPT — Van-e toll, tinta, papiros? — kérdé egy szegény háznál az orvos. — Nincs biz itt, kedves dok­tor ur. — De olvasni tudnak? — Azt igen. — Akkor úgyis jól van. Hol­landi teát akartam a betegnek rendelni; kérjen öt garas árát a gyógyszertárból. Ha netalán­­tán elfelejtenék, ide irom kré­tával az ajtóra. — Apjuk! micsoda orvossá­got mondott a doktor? — kérdi kis idő múlva az asszony. — Hát, hát, hát, hopp . . . — Azt, azt. Hopp bandi teát. No el is megyek mindjárt, mig el nem felejtem. De a gyógyszerész ilyen nevű teát nem tudott adni, s üresen kellett visszaballagnia. Most összeszedték minden tudomá­nyukat, s olvasták volna az aj­­tóföliratot, de az orvos Írását sehogysem tudták kibetüzni. Mit volt mit tenni? Kiemel­ték az ajtót sarkából és recept­ként elvitték a gyógyszertárba. ----------------------­SAJNÁLJA LEVÁGNI Egy idősebb nemes ur, a régi világban egy igen értékes, szép ezüst fogantyus sétapálcával sétálgatott az utcán, mikor egyik ismerőse megszólítja: — Bátyám! de szép sétapál­cája van! — Szép bizony, hanem egy kicsit hosszú. — Az nem baj, — jegyzi meg a barát, — vágasson le belőle. — Magam is gondoltam már en'e, hanem tudja öcsém, ezt a szép ezüst fogantyút csak sajnálnám levágatni. — Hát ne a felső végéből vá­gasson le bátyám, hanem az aljából! — Már hova beszél öcsém! — morog az öreg — hiszen lát­ja, hogy nem alul hosszú, ha­nem felül!-------------------------------------------------------— MUNKA-BEOSZTÁS A halyó süllyed. A kapitány a fedélzetre hívja a legénysé­get. — Ki tud közületek imád­kozni? — Én, — lép elő egy matróz remegve. — Rendben van. Te fogsz imádkozni, mig mi felvesszük a mentőöveket és elhagyjuk a ha­jót. Eggyel kevesebb mentő­övünk van ugyanis, mint ahá­­nyan vagyunk. NEM SZÉGYEN AZ . .. Egy hires költő és iró, egy alkalommal az utcán sétál. Odamegy hozzá egy falusi em­ber és megkéri, hogy olvasná el nek ezt a levelet, melyet most hozott a postás, mei't ő nem ért a betűhöz. Az iró átvette a levelet, de csak nézegette, mert olyan bor­zasztó macska-kaparással volt írva, hogy alig lehetett rajta eligazodni. Amint igy nézegeti, a paraszt türelmét veszve ki kapja a levelet a kezéből és rá­förmedt: — Megmondhatta volna rög­tön, hogy maga se tud olvasni! Nem szégyen az...-------------------------­AZ IS JÓ LESZ Éjfél után két órakor harcsa­baj uszu, cingár kis ember csen­getett be a körúti ügyeletes gyógyszertárba. Kalap nem volt a fején, gallér se volt raj­ta, lábán papucs — hevenyé­szett toalettjén meglátszott, hogy csak úgy sebtiben szaladt át valamelyik közeli házból. — Mi tetszik? — kérdezte tőle az álmosarcu gyógyszerész. — Egy kis morfiumot kérek — mondta a cingár emberke — nem tudok aludni. — Van receptje? — Nincs. — Akkor nagyon sajnálom, recept nélkül nem adhatok ki morfiumot. Az emberkét szemmel látha­tóan lehangolta ez a szigorú­ság. Néhány másodpercig ta­nácstalanul állt ott, azután megszólalt: — Hát ha morfiumot nem kaphatok, akkor tessék adni egy kis —- rovarport. Hevesi dalok AMIKOR VERSEMBEN Amikor versemben írok a madárról, Magasba szárnyaló Pacsirta daláról: Rágondolok mindig Eg pohár jó borra, Mitől a jókedv is Felszáll a magasba. Amikor versemben írok éjszakáról, A magas kék égnek Fénylő csillagáról: Eszembe jut az is, Mikor multkorjába, Fenséges bor ittunk A HEVESI bárba. Amikor versemben A borról dalolok, Bizony mindannyiszor Csak arra gondolok: West Jeffersonon van HEVESIÉK bárja, Hol a legjobb italt Töltik a pohárba. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: .......................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom