Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-06-05 / 11. szám
1962 junius 5. 7-IK OLDAL Kis Dongó Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Szedje össze magát és felejtse el, hogy szesz is van a világon! Monty összeráncolta szemöldökét. Ne legyen olyan kegyetlen, Trent! Játszunk ismét 50 fontba. — Sem 50, sem 100 fontba. Ha továbbra is igy enged az ösztöneinek, akkor sikerünk gyümölcsét sohasem fogja élvezni! Monty összeszedte magát valahogy és céltalanul bolyongott a sátor körül. Meg-megállt, amikor elhaladt a pálinkás üveg mellett. Végül mégis megállt és csillogó szemekkel, lopva kinyújtotta kezét; ekkor egy öklöt érzett vállain. — Maga szerencsétlen flótás — dörgött rá Trent. — Tudom, hogy meg akarja mérgezni magát. Rendben van, ez a maga dolga, előbb azonban kerüljünk el innen. — Trent, legyen irgalommal! Nem látja, hogy az előbbi kis sziverősitő után már jobb színben vagyok? A szesz az ételem és italom. Hallja Trent? ... Mit kíván egy pohárkáért? Akar 150 fontot? A másik szánakozó pillantással mérte végig. — Nincs szükségem olyan pénzre, amit ilymódon kereshetek, azt akarom, hogy élve kerüljön el innen! A levegő tele van lázt okozó gőzökkel és ha kettőnk közül valamelyik megbetegszik, csak a maradék konyak menthet meg bennünket. Ne siránkozzék tehát, mint egy önfepü gyermek! Huzza a takarót a fejére és aludjék! Én majd virrasztani fogok. — Okos leszek és hallgatok magára, — nyöszörgött Monty. — Aludni fogok és nem terhelem többé könyörgésemmel, csak egy egész kis kortyot adjon! Ez csodát tévő orvosság lesz számomra és útját állja a láznak. Azt mnodja, hogy nem fogad el pénzt? Nos hát, van valami a világon, ami még az enyém, vagy egykor az enyém lesz, amit egy pohár pálinkáért nem kockáztatnék? JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 Trent már haragosan rá akart támadni, de hirtelen meggondolta magát. Monty vonásain reménysugár gyűlt ki. — Ahá! Tehát van valami, amint látom... Ön derék fickó, Trent. Mondja csak ki nyíltan, mi az? Ha megnyeri, az öné lesz. Csak bátran... — Nem bánom, — válaszolt Trent, — ha a konyak ellenében felteszi azt a fényképet, amelyik az előbb kiesett a zsebéből. HARMADIK FEJEZET Egy öreg ember kincse. Monty egy pillanatig kábultan állott. Mintha minden vér elszállott volna arcából és a vérhullámok csak lassan tőitek vissza. Szemeit tágra nyitva, mozdulatlanul várakozott. —Az ő arcképét! Leányomnak az arcképét? — dadogta kábultan. — Trent, ön meg van őrülve, vagy gúnyt üz belőlem! Trent közönyösen vállat vont. — Talán igaza van. Mindenesetre ez a feltételem. Elfogadhatja vagy nem, amint önnek tetszik. Nem törődöm vele. Piros foltok gyultak ki Monty álián. Hirtelen dühroham rázta meg. Társának rontott, de ez a támadást kivédte és minden megerőltetés nélkül kartávolságnyira tartotta magától. — Nincs semmi oka az izgalomra, — mormogta Trent. — Választ adtam a kérdésére és semmi egyebet nem követtem el. Egyáltalában nem szeretek játszani. Valószinüleg veszítenék is és az ön számára jobb, ha a pálinka megmarad. Monty csak úgy forrt a haragtól és csalódástól. — Bestia! — kiáltotta. — Hogy volt bátorsága megbámulni azt a képet? És hogy merészelt nekem ilyen ajánlatot tenni? Eresszen el! De Trent az őrjöngőt nem bocsátotta el. Monty lassan lecsillapodott, ám annál inkább a szesz hatása alá került. Trent kiengedte markából és ismét a kártya kirakáshoz fogott, de előbb a pálinkás üveget kabátja zsebében biztonságba helyezte. A földre kuporodva, véralá- I futásos szemekkel figyelte őt társa. — Trent, sajnálom, hogy civódtunk egymással. Talán erősebb kifejezéseket használtam, semmint az helyes lett volna! Természetesen nem volt szán- -dékomban, hogy megsértsem önt. Bocsánatot kérek öntől! — Rendben van! — Lássa, önnek nincsen csaladja, különben jobban megértené. Már néhány éve a züllés utján vagyok, — tönkrement roncs, sajnálatraméltó semmitevő lettem. Azt a képet azonban úgy őrzöm, mint egy ereklyét! Leánykám nem tudja, hogy még élek, talán sohasem fogja megtudni! És ez a fénykép az egyetlen emlékem. Ugye belátja, hogy lehetetlenség, hogy odaadjam magának? — Mindenesetre gazember volna, ha megtenné!... Monty arca felderült. — Tudtam, hogy nyugodt megfontolás után ezt fogja mondani. 200 fontban megegyeztünk tehát? — Ön, úgy lászik, mindenáron ragaszkodik a játszmához. Legyen tehát... Hajlandó vagyok önnel minden összegben játszani, mindkét részről egyforma betéttel. Rendben van igy? Monty fejét rázta. — Mit tegyek az ön pénzével? ön tudja, hogy engem csupán a konyak érdekel, önre bízom, mondja ki, mi legyen az én betétem? — Hallotta az előbb. Mást nem kívánok öntől.» Monty rángatózó arccal odacsuszott a sátor bejáratához, előkotorászta a fényképet a zsebéből s a hold sápadt világosságában megszemlélte. Szemei nedvesen csillogtak. A képet ajkához szorította és megcsókolta. — Gyermekem, — suttogta. — Egyetlen gyermekem! Trent ismét pipára gyújtott és kirakta megint a kártyákat. te ki magából a szavakat: — Bizonyára nyerni fogok, hisz Trentnek mindig balszerencséje van! Nem kockáztatok tehát semmit és a konyak... oh ... a konyak ... Torkát kéjesen köszörülve nyalta meg ajkait. Szemei Trentet keresték, de az rendületlenül kártyázott és pillantását föl sem vetette. Abban reménykedett, hogy talán leánya fényképével sakkban tudja tartani az iszákos embert. — Oly keveset kockáztatok, — folytatta Monty a monológot, — és a pálinkára szükségem van. Másként aludni sem tudok. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. Trent nem adott választ. Megbánta előbbi szavait. A szentimentálizmus távol állt tőle, de szégyelte magát. — Trent, hallja csak, Trent! Ossza ki a kártyákat! Monty elővette a képet és hátával fölfelé az összehajtható asztalra fektette. Trent összeráncolta szemöldökeit. — Tulajdonképen nevetséges vállalkozás ez. Hagyjuk az egészet! Adok önnek, mondjuk egy likőrös pohár konyakot, azután feküdjön le. Én ébren maradok, nem vagyok álmos. Monty egy káromkodást fojtott el. — Az egészet akarom! Minden csöppjét az italnak! És a fényképet is megtartom, majd meglátja, kedvesem! Tehát rajta: keverjen! Trent nem habozott tovább. Megkeverte a kártyákat és átadta Montynak. — Ön van sorön. Úgy játszunk, mint elébb? Az öreg beleegyezőleg bólintott. Nyelve égett és a beszéd nehezére esett. Elosztotta a kártyákat. Egyenként osztott, túlzott gondossággal. Mikor ezzel elkészült, fölvette saját kártyáit és sorban, fájdalmas elfogódottsággal megtekintette a lapokat. — Hány lapot akar? — kérdezte Trent, odatartva a kártyacsomagot. Monty habozott, előbb három kártyát akart letenni, de meggondolta a dolgot és csak egyet dobott oda. Végül nehéz sóhajjal mégis három kártyát tett az asztalra és TTenttől átvette a három másikat. Arca földerült. Látszólag megnövekedtek kilátásai. Trent figyemetlenül nézte lapjait és még egy lapot vett. Monty nem fékezhette többé magát. A kártyákat a földre hajította. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — Monty a nyilt bejárathoz támaszkodott és félhangosan lök-
