Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-04-05 / 7. szám

c 2-IK OLDAL 1962 április 5. Kis Dongó A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) — Bizony nagy előnyben — hagyta helyben a másik. Az egész idő alatt Marvei ur sza­kadatlanul figyelt maga körül, csendes, halk lépések neszét leste és észrevehetetlen mozdu­latokat próbált észlelni. Nagy elhatározás érlelődött meg ben­ne. óvatosan köhögött szájához emelt keze mögött. Még egyszer körülnézett, odahajolt a matrózhoz és hal­kan suttogni kezdett: — Tény az, hogy puszta vé­­letlenségből én is tudok egyet­­mást arról a láthatatlan em­berről. Egészen magánértesü­lés. — óh, — lepődött meg a matróz, — maga? — Igen, — bólogatott Mar­vel ur, — én! — Valóban, — mondotta a matróz, — s ha kérdeznem sza­bad . . . — Oda lesz a csodálkozástól, — suttogott Marvei ur, — ha megmondom, hogy . .. — Igazán? — érdeklődött a matróz. A tény az, hogy... — fo­gott bele mohón és bizalmasan Marvei ur. De hirtelen eltor­zult az arca. V — Jaj! — sikotott és fájda­lomtól dúlt arccal felegyene­sedett helyében. — Jaj! — sikoltozott ismét. — Mi baja? — kérdezte a matróz megütközve. — A fogam fáj — nyöször­gőit Marvei ur és a föléhez ka­pott. Aztán a hóna alá csapta a könyveket. — Mennem kell — bucsuz­­kodott váratanul, s támolyog­va elindult, mintha valaki lök­­döste volna. — De hiszen éppen most akarta elmondani, hogy mit tud a láthatatlan emberről — tartóztatta a matróz. Marvei ur tanácstalanul meg állott egy percre: — Csalás! — szólott egy hang. — Csalás?,-.. Becsapás az egész — motyogta Marvei ur. — De hiszen az újságban áll! — erősködött a tengerész. — Mégis hazugság az egész, — bizonykodott Marvei ur, — személyesen ismerem azt a fic­kót, aki hireszteli azt a hazug­ságot. A láthatatlan ember nincsen, nem is volt! Hülyeség az egész! — De amikor itt áll az új­ságban! — Egy szó sem igaz belőle! — fogadkozott Marvei ur. A matróz felugrott s fenye­getően megdobálta az újságot Marvei ur rémült arca előtt. — Várjon csak, — mondot­ta vontatottan, — maga tehát azt állitja, hogy... — Hát persze, hogy azt állí­tom! — Hát akkor miért mondat­ta el velem ezt az átkozott his­tóriát? Azt hiszi, hogy csak úgy, bolonddá tarthat engem? Marvei ur felfújta az arcát. A matróz rákvörösre pirult és ökölbe szorította kezét. — Tíz perce beszélek veled, te rücskös sehonnai és te ben­ned még annyi becsülettudás sincs, hogy ... — Ne gorombáskodjon ve­lem — tiltakozott Mai’vel ur. • — Én gorombáskodom? — méltatlankodott a matróz. — Majd én mindjárt megtanit­­lak!... — Előre! — parancsolta egy hang és Marvei ur egyszerre elidult. Nekilódult, mintha na­gyot löktek volna rajta. — Jobban is teszed, ha elin­dulsz, — kiáltotta utána a matróz. — Én ugyan nem — kiáltott vissza Marvei ur. De közben úgy tántorgott előre, mint akit erélyesen taszítanak. Az Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj címet mi­előbb közöljék szerkesztősé­günkkel. ut közepén camogott, tiltako­zásba és feleselésbe fogott. — Tökfilkó — állapította meg a matróz, miközben szét­vetett lábakkal, kitárt karral nézett a távozó után. Majd én megmutatom neked, te hülye: Te akarsz lóvá tenni engem! Hiszen itt áll az újságban! ... Marvei ur már eltűnt az ut kanyarulatán túl, de a matróz még mindig kihívóan állott az ut közepén, mindaddig, mig egy közeledő mészároskocsi el nem távolította a helyéről. Az­után Port-Stowe felé fordult. — Itt is csupa buta fickó lakik, — mondotta megvetően, — ez az ostoba be akart csap­ni. Mintha hagynám maga­mat. Hiszen nyomtatásban áll az újságban! ... És még egy különleges ese­mény felől értesült aznap. Egy közelben kószáló baj társa re­pülő aranyat látott, mely hoz­zátartozó marok nélkül, telje­sen érthetetlen módon, egyedül sétált a Szent Mihály-mezői fal mellett. A másik matróz el akarta kapni a repülő aranyat, de ha­talmas ökölcsapás leteritette és mire újból feltápászkodott, már nyomát sem látta a pil­langómódra szállongó arany­nak. Az első matróz, aki hiszéke­nyebb természetű ember volt és amúgy is az újságcikk hatá­sa alatt állott, szívesen hitelt adott volna ennek a mesének is, de — saját kijelentése sze­rint — mégis csak egy kicsit tulerősnek találta. De később ő is jobban áttekinthette a dol­got. A repülő arany története igaznak bizonyult. Az egész környék észlelhette, boltküszö­bökön és a kocsmaajtókban ácsorgó emberek is látahatták, hogy az arany utrakelt a pénz­tárfiókból. Egész tekercsek kel­tek szárnyra, a meleg miatt tárva hagyott ajtókon keresz­tül. Marékszámra szálltak a falak mentén. És gyorsan el­menekültek a közeledők elől. És bárhonnan keltek útra, végeredményben mind eltalál­tak ama bizonyos, borzas, ma­­gastetejü kalapot viselő em­berke zsebébe, aki reggel ott üldögélt a Port-Stowe-i csap­szék előtt. Tíz napig tartott, mig az első matróz összegyűjtötte mind­ezeket a tényeket. Addigra már a burdocki esemény is idejét multa. De a matróz, ami­kor visszagondolt a csavargó­val való találkozásra, lassan­ként megértett, hogy milyen félelmetes közelségbe került a csodálatos láthatatlan ember­rel. XV. FEJEZET. A menekülő ember. Kora alkonyat táján dr. Kemp dolgozószobájában ült. A villa dombon épült és dr. Kemp toronyszobájából átte­kinthette a burdocki tájat. Ez a dolgozószoba kedves, laká-MEGJELENT ÉS KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az Ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. Orvosi receptre készitünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. lyos helyiség volt. Három nagy ablaka északra, nyugatra és délre nyílott. A falakat köny­vekkel rakott polcok takar­ták. Tudományos folyóiratok halmozódtak a széles Íróaszta­lon. Az északi ablak melletti asztalba szerelt górcső, üveg fedlemezek, kényes műszerek és baktérium-tenyészetek, va­lamint szétszórt savas-palac­kok szorgalmas tudományos munkáról tanúskodtak. Kemp doktor már meg gyújtotta lám­páját, bár az alkonyi égen még a nyugvó nap visszfénye lát­szott. A belső faltábláit sem csukta be, mert kívülről úgy sem lehetett be senki. Dr. Kemp magas, nyúlánk fiatal­ember volt. Lenszőke hajjal és világos bajusszal. Megfeszített erővel dolgozott, mert azt re­mélte, hogy értekezésével meg­nyerheti a Királyi Társaság tudományos diját, melyet igen nagyra tartott. Ahogy munkájából felnézve kitekintett az ablakon, egy ideig az alkonyi színjátékon pihentette szemét. A nap már mélyen lehanyatlott s nyuga­ton az ég alja bíborvörös fény­ben úszott. Egy pillanatig szá­jába szorított tollal gyönyör­ködött az esthajnali pompá­ban, azután figyelme egy kis fekete alak felé fordult, aki fe­ketén kivált az aranyos fény­ből. A sötét alak alacsony, tes­tes férfinak bizonyult. Magas tetejű, borzas kalapot viselt s oly gyorsan futott Burdock fe­lé, hogy lábai szinte úgy forog­tak, mint a kerék küllői. Megint egy futóbolond — gondolta dr. Kemp. — Akár csak az a másik szamár, aki majd levert a lábamról ma reg­gel, mikor ordítva elszaladt mellettem. “Jön a láthatatlan ember, uram!” Igazán nem ér­tem, hogy mi leli az embere­ket. Olyan babonásak, mintha a tizenharmadik században él­nének. Felkelt, az ablakhoz lépett és kitekintett az alkonyatba boruló hegyoldalra. A kicsi alak loholt felfelé. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

Next

/
Oldalképek
Tartalom