Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-20 / 6. szám

1962 máíciuc 20. Kis Dongó 7-IK OLDAL Kié lesz a Fűzfa-forrás? “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasókat. (Folytatás.) Campbell mos is erősen bí­zott abban, hogy nem ölik meg őket mindaddig, mig az ello­pott zsákmányt vissza nem szerzik és ez a íemény Hughest is táplálta. A másik oldalára fordult ép­pen, amikor a lánccsörgésbe közeledő lódobogás vegyült és a két bandita felfigyelt. — Jönnek... — mondta Dave vésztsejtő ábrázattal, mi­re Chad csendet intett. — Fogd be a szád!... Nem hallod, hogy ketten jönnek?... Dave elsápadt. Éppen ez a baj! Hendry egyedül jönne ... Mit csinál­junk? — Eredj ki! Ha idegenek, mondd azt, hogy kolerás beteg van a kunyhóban, vagy mondj, amit akarsz! A fő az, hogy be ne tegye ide a lábát senki, mert nagy lövöldözés lesz! Dave kiment Chad pedig a foglyokhoz fordult. — Úgy adjatok egyetlen han­got, hogy rögtön szétlövöm a fejeteket... — Itt nem lesz segitséghi­­vás!... Megcsillant revolvere csövén a lámpafény, mintha csak hyo­­matékot akarna adni a szavá­nak és a kunyhóra feszült csend sulyosodott. Odakint egyre közelebb han­­zott a lódobogás, majd Dave szava hallatszott, amire Hend­ry jólismert, kemény csengésű tenorja felelt valamit és Chad képén vigyorgás terült el. — Már lehet visítani! Hend­ry jött meg... Felnyílt az ajtó és a küszö­bön megjelent Käthe. Amint Hughes megpillantotta a lányt, úgy pattant fel a heverőről, hogy lesodorta Campbellt is. Hendry ezalatt kéjes vigyor­gással nézte a látványt és kár­­örvendően magyarázta Kathe­­nek. — íme, a nagy szivszerelem! Úgy vergődik itt, mint valami ostoba medvebocs, aminek lán­cot húztak az orrába ... Akar­ja talán, hogy csakugyan az orrába fűzzek egy karikát és úgy táncoltassam? JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 Käthe iszonyodva nézett a bandita arcába. — Ezért borzalmasan meg­lakol Hendry... Don Juan vigyorgott. — Tudom. Sőt. A poklok fe­nekén fogok elhamvadni. Sze­rencsére nem félek az ilyesmi­től. Foglaljon helyet szerény hajlékomba és üdvözöljék egy­mást a foglyok ... Mert mos­tantól kezdve Miss Käthe is foglyom, azt talán mondanom sem kell. Hé, kismaflák, kikec­meregtetek már a láncotokból? Hughes már talpon állt és Campbell is felegyenesedett. Valóban szánnivalóan néztek ki, de Käthe mindezt nem lát­ta. ő csak a veszélyt látta, ami­ben szerettei forognak és az I izgalomtól falfehéren szólalt meg. — Korán örül, Hendry... Minden pillanatban körülfog­hatják a sheriff emberei a kunyhót... Hendry tele szájjal nevetett. — Rádióüzenetet akar nekik adni? — Nincs erre szükség... ők tudják, hogy maga az el­rablóm és keresni fognak ... — Russzul tudja, Miss Kä­the ... Nem fogják keresni. Azért, mert tegnap beszélt Gertonnal, még ne higyje, hogy jönnek. Én is ott tartot­tam a fülemet azon a kihallga­táson és tudom, hogy a sheriff egyetlen szavának sem adott hitelt. Más irányban nyomoz és... Ebben a pillanatban csöröm­pölve tört szét az ablaküveg és az üvegcserepek között benyúlt egy Teszeltcsövü puska a szo­bába. — ... És mégis itt vannak a sheriff emberei. ..! — fejezte be a mondatot egy acélosan csengő hang. — Hands up! Senki se moz­duljon, mert lövünk! Abban a pillanatban be­tört a másik oldalon is az ab­lak. Ott is benyúlt egy puska­cső és hatalmas rúgástól sza­kadt be az ajtó. — Föl a kezekkel! . . . Dör­­gött Gerton szava. — Aki meg­mozdul, halott! ... Hé, fiuk!... Gyertek beljebb! ... A kunyhót pillanatok alatt elöntötték a sheriff-legények. Valamennyinek revolver volt a kezében és a sóbálvánnyá der­medt banditák szürkére sá­padt arccal emelték a mennye­zet felé karjaikat. Hughes csilogó szemmel ráz­ta meg Gerton kezét. — Bravó, sheriff! Ez igazán gyors munka volt. Gerton letörölte homlokáról a verejtéket. Nem volt már mai gyerek, kissé kifárasztotta a megerőltető lovaglás. — Semmi volt az egész, had­nagy ur ... Maga nélkül soha­sem fogtuk volna el a vonat­rablókat ... Két sherifflegény leszedte a foglyokról a láncokat, másik kettő pedig a banditákat bilin­cselte meg. Hughes Hendry zöldr'evált arcába nézett és csendesen mondta: — Most már elhiszed, hogy egyetlen pillanatig sem voltál fölényben, kispatkány?... Már akkor tudtam, hogy a Holdvi­lágbanda tagja vagy, amikor megtámadtál a völgyben és megpörkölted magad ... Hendry tajtékzó dühhel fe­lelt: — ő is útonálló, sheriff! Tartóztassa le! Harper a neve, láttam a körözését... Névadó­ban körözik... A sheriff széles mosollyal le­gyintett: Az lehet, hogy Harpert kö­rözték ... De Hughes csendőr­hadnagy urat nem tartóztat­hatom le, különösen akkor nem amikor elfogta nemcsak a vonatrablókat, de a Holdvilág­bandát is... Az elképedés csendjét most Käthe csodálkozó hangja törte meg: — Csendőrhadnagy?... Igaz, hogy maga csendőrhadnagy, Hughes? ... Ez nem álom? ... Hughes bólintott: — Yes! Bai? ... A lány arcán némi csalódott­ság látszott. Hát a farm vétel?... Az nem volt igaz? Csak a nyomozás ér­dekében vette azt is? — Yes... — És a Fürfa-forrás? ... Az sem kell már? ... — Ezt a kérdést majd meg­beszéljük azután... Most egyéb dolgunk van, ezek a kérdések viszont nem tartoznak a nagy nyilvánosságra. Käthe életében még nem volt olyan vörös, mint ettől a pár szótól lett. Ámbár lehet, hogy nem is a szavak tették, hanem az a pillantás, amellyel ezeket a szavakat kisérte, de az sincs kizárva, hogy a hang tette azt, amivel Hughes azokat mondta. Mert azt csak a sze­relmesek tudják megmondani, hogy néha olyan egyszerű mon-Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak! Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. datok, mint például: Esik az eső, miért jelentik azt, hogy: Imádlak és örökké a tied va­gyok. Käthe elfordult a lángoló szemű csendőrhadnagytól, mi­vel nem akarta, hogy idő előtt elárulja, mit jelent neki ez a messziről jött fiú, akiről még azt sem tudja, hogy a sikere­sen befejezett nyomozás után, nem megy-e uj kalandok után, hogy örökre hátat fordítson Ellson kis városának. A sherifflegények éppen be­fejezték a foglyok megbilincse­­lését és Gerton a jól végzett munka derűs örömével nézett végig a hallgató társaságon. — No lám... Hendry, Chad Pope és Dave French... Dave, aki a legbecsületesebb ember­nek látszott a városban ... Ezt nem hittem volna rólad. Dave, hogyan keveredtél ezek közé? A farmer torkán nehezen jöt­tek a szavak: — Adósságom volt... és Hendry adott kölcsön .. . Chad is, Sam is, meg- szegény Tóm Pope is ... A sheriff szava élesen vá­gott közbe: — ők is benne voltak a tár­saságba? — Yes... Tom Pope meg­halt ... Itt temettük el a kuny­hó közelében... — Ki ölte meg? — Én ... — szólalt meg Hu­ghes. — Amikor cseknem meg­szabadítottam Campbellt, ak­kor rámlőtt... — A sheriff bólintott: — Ez rendben van. Hol a zsákmány. — Most Campbell szólalt meg: — A fenyőligetben. — Te tüntetted el? — Igen! .. . Ennek köszön­hetem, hogy élek! Csak azért tartottak életben ezek a jófiuk, hogy kiszedjék belőlem a két­százezer dollár rejtekhelyét... Azután úgyis főbelőttek volna, mint annyi más áldozatukkal tették odalent Texasban. (Folytatjuk.) (Széchenyi) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom