Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-20 / 6. szám

8-IK OLDAL 1962 március 20. Kis Dongó EZ ELHIHETŐ Egy hires szinház igazgató­jának egy társaságban bemu­tattak egy ifjú szinészt. A fia­tal titán természetesen felhasz­nálta a jó alkalmat és elkez­dett magáról beszélni: — Tetszik tudni, igazgató ur, ha én a szinpadon vagyok, mindenről megfeledkezem. Ak­kor nincs más számomra, csak a szinpad. Úgy érzem akkor, hogy egy más világba emelke­dem fel, ahol nincs más, csak a tiszta költészet. Eltudja ezt képzelni igazgató ur? ... Ilyen­kor eltűnik minden körülöt­tem, eltűnik a nézőtér, eltűnik a közönség... — Hogyne, hogyne, — vá­gott közbe a szinházigazagtó — ezt nagyon is el tudom kép­zelni ... ■---------------------------------------------------------------------­EGYSZERŰ MEGOLDÁS Zebulon elviszi a színigazga­tóhoz a színdarabját. — Túl rövid a darab, — mondja az igazgató, — alig tart tovább egy félóránál, ahogy látom. Alig félóra múlva ismét be­­állit Zebulon. — Megváltoztattam a dara­bot — mondja ragyogva, — most már két óráig tart. — Hogyan tudta ezt ilyen rövid idő alatt megirni? : — Nagyon egyszerűen, — mosolygott Zebi, — a főszerep­lőkkel eljátszatok a színen egy­két kártyapartit. CSALÁDI ZŰRZAVAR Egyik amerikás magyar má­sodszor nősült és pedig egy öz­vegyasszonyt vett el. Mindket­ten hoztak két-két gyereket a házasságba és az évek során nekik is született két gyerme­kük. Az egyik napon a frontszobá­ban nagy lárma van. — Mi az? — kiabál a ma­gyarunk. Mire a miszisz igy válaszol: — Képzeld el, a te gyerekeid és az én gyerekeim, verik a mi gyerekeinket.-----------<«£ ---------­MEG NE BOLONDULJ... Egy szegény néger apának tizenegy gyereke után, meg­született a tizenkettedik is. — Ez aztán szép számú csa­lád — csodálkozott a szülésnél segédkező orvos. — Túlságosan is — panasz­kodott az apa. — Ha még egy gyerekem születik, akkor fel­akasztom magam. Alig múlik el egy év, a dok­tort újra hívják, hogy a tizen­harmadik kis néger születésé­nél segédkezzen. — Na látja, — mondja az orvos a szerencsés apának, — mégsem akasztotta fel magát! — Akartam, doktor ur, — mondja erre az apa, — a kötél már a nyakamon is volt, de aztán a gyerek bőrének színére néztem, azt mondtam magam­nak: “Meg ne bolondulj, te Billy, ártatlant akasztanál!” ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ............................................................................... Város: ......................................................................................... Állam: ................................................................................. — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — Angolok Kossuthról Kossuth a magyar ügy érde­kében nagy beszédet mondott 1851. október 23-án, a south­­hamptoni kikötőben, melyről nagy angol bírálói egyike eze­ket írja: ... Olyan volt, mint egy festmény; minden mozdulata és taghordozása mintha arra lett volna számítva, hogy a festők megörökítsék. Minden kétségen felül, egyik legéke­sebben szóló férfiú vala, aki valaha angol népgyüléseken szólott. Annyira urává tudott az angol nyelvnek lenni, mint kevés idegen valaha; de ami­nek urává lön, nem az utcák és elfogadó szobák közönséges társalgó angol nyelvezete volt. Ahogy ö angolul beszélt, a le­hető legfinomabb vala, amely­ből a tanuló megtanulhatott volna ékesen beszélni. — Kos­suth a Shakespeare angol nyel­vét beszélte... Amit Kossuth, csak magát az előadást nézve kivitt, páratlan. Lehetetlenség volt meghatottság nélkül hall­gatni izzó, félig keleties szónok­latának egyik-másik megraga­dó, drámai erejű részletét, (MacCarthy angol történet­író Kossuthról.) * * * ... Főj ellem vonásai a szere­­tetreméltóság, komolyság és egyéni érdektelenség. A kopo­nya-tan nyelvén beszélve, sze­retném, ha több határozottsá­got mutatna, a fej hátsó, fül­mögötti része igen kicsiny. El­ső benyomásomban nem érez­tem azt a hatást,melyet vártam volna. Pedig kell ilyen hatás­nak benne lakni, különben nem tudott volna fölébe kere­kedni hazájában az arisztok­rata pártnak, ahol pedig — csak az emigránsok után ítél­ve is — nem közönséges embe­rekkel kellett versenyre kelnie. Azt hiszem, hogy befolyásá­nak titka ékesszólásában van. Winchesteri beszéde, melyet alig 48 órával megérkezte után tartott, a legcsudálatosabb tel­jesítmény volt, amelynek vala­ha tanúja voltam. (Cobden levele egy barátjá­hoz 1851. október 29-én.) --------------------­IGY ÉRTHETŐ Az állatkertben kimúlik az öreg elefánt. Az egész személy­zet szomorú arcot vág, de a legszomorubb az elefánt őre, aki hangosan zokog. — Hallja, — mondja neki egyik kollégája, — nem szabad ezt annyira a szivére venni, hi­szen az ilyesmi természetes do­log .. . — Jó, jó, dehát nekem kell kiásnom a sirhelyet! Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti RÉGI, DE JÓ A tanár találkozik egy volt tanítványával. — Mi lett magából? — ügyvéd. — S van ügye? — Nincs. — Akkor ügyetlen. — De volt már egy. — Akkor együgyü. — De azt is csakhamar más­ra bízták. — Akkor ügyefogyott . . .-----------.-«3 ----------­CSAK RÖVIDEN A diákoknak szokásuk, hogy tankönyveik címét rövidítve mondják ki. Egy kis diák pa­naszra megy az igazgatóhoz. — Kérem igazgató ur, vala­ki ellopta a magyaromat, tör­ténelmemet és vallásomat, csak a németemet hagyták meg. — Ejnye kis fiam épen úgy beszélsz, mintha te volnál Ma­gyarország! — jegyzé meg az igazgató.--------------------------­MELYIKET VÁLASSZA? Keszeg minden héten odaad­ta feleségének az egész fizeté­sét és abból a felesége kiutalt neki zsebpénzt. Legutóbb fize­tésemelést kapott és tanácsta­lanul mondja barátjának: — Ha azt mondom a felesé­gemnek, hogy nem kaptam fi­zetésemelést, akkor hülyének tart engem. — Na és ha megmondod? — Akkor meg az is vagyok! Hevesi dalok MIDENKI REPÜLNI AKAR • Ahogy nézem az újságot gondolkodom rajta, Mert a sok cikk között akad komoly és más fajta. Olvasom: Az Űrrepülés fényesen sikerült, A pilóta a Föld körül háromszor is került. Mától kezdve minden gyerek csak repülni akar, S nyúzza anyját, vegyen neki egy space-ruhát hamar. Búvár sapkát, plasztik ruhát, különböző csövet, Megveszi a szegény szülő, még munkából jövet. Otthon aztán kezdődik a berregés meg zugás, Sistergés és mennydörgés és “rakéta indítás”. “Szerte nézel és nem leléd helyed, a házadba ...” Ilyenkor is enyhülést kapsz a HEVESI BÁRBA. Lehajintasz egy-két üveg eredeti jó bort, S kitisztul a fejedből az ür-repülő hóbort. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom