Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-03-20 / 6. szám
6-IK OLDAL Kis Dongó 1962 március 20. Nótázzunk egy kicsit TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A Sóka A fóka a vízben úszik. Persze nem minden vízben található, hanem a földgömb sarkai körül, a jeges tengerekben; ott is csak úgy, hogy aki keresi, az beleugrik a vízbe, lebukik és addig tapogatódzik, amig meg nem leli. Pei'sze, ha a fóka éppen a viz felszínén úszkál, akkor nem muszáj beleugrani miatta a vízbe. A fóka rendkívül kecses állat, az alakja éppen olyan, mint a szőnyegé, amikor öszszegöngyölgetik, benaftalinozzák és spárgával átkötik, hogy elhelyezzék az ágy alá. Persze mégis van különbség a fóka és az összegöngyölgetett szőnyeg között, egyrészt az, hogy a fóka nincsen benaftalinozva, sem •spárgával átkötve, másrészt a .szőnyegnek nincsenek úszóhártyával ellátott korcs mellső lábai, amik viszont a fókának vannak. Emiatt a különbség miatt van, hogy az összegöngyölt szőnyeg nem tud a vízben úszni, viszont a fókát, ha betennék az ágy alá, nem ennék meg a molyok. A fóka a jeges tengerekben úszkál és halakkal táplálkozik. A halakat nyersen, tartár- és egyéb mártások nélkül eszi meg, tehát nem gourman, ellenkezőleg, józan állat. Ott, ahol a fókák élnek és úszkálnak, rendes fehér emberek már nem igen laknak, hanem a sarkvidékiek, az úgynevezett eszkimók. Ezek táplálkozási célból vadásszák a fókát. A fókáknak ez persze nem tetszik, de annál jobban tetszik a halaknak, amelyekre viszont a fókák vadásznak táplálkozási célból s ez nekik tetszik. A fókavadászás úgy történik, hogy három eszkimó beleül egy rozoga csónakba, az egyik evez, a másik kormányoz, a harmadik meg egy hosszú kötél végére erősített szigonyt tart a kezében. A csónakkal odausztatnak, ahol a fókák lubickolnak; amikor közelükbe érnek, akkor a kormányzó eszkimó ráordit a szigonyéira, hogy: ne tátsd hát a szádat, te marha! — mire az beledobja a szigonyt a vízbe, a fóka mellé ... Ekkor a fókák Odausznak a csónakhoz, rákapaszkodnak és kíváncsian bele akarnak lesni, hogy nincsen-e benne hal. Mivel nem tudnak belelátni, há fölborítják. Az eszkimók a vízbe potyognak, egyikük belefullad, a másik Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ”*! és szerezzen uj előfizetőket! DEBRECENBE KÉNE MENNI . . . Debrecenbe kéne menni. Pulykakakast kéne venni: Megállj kocsis, lyukas a kas, Kiesik a pulykakakas. Makiáronba csuda esett, Két kis kakas összeveszett, Én a kakasom nem hagyom, Mert a kende vágta agyon. Az envim csak esztendős volt, De a kendé vén kakas volt, Én a kakasom nem hagyom, Mert a kendé vágta agyon. Felmegyek én ős Budára, Mátyás király udvarába, Palatínusnak feladom, A kakasom még sem hagyom. kettő ráuszik egy jégtáblára s ott vár a mentőexpedicióra. A mentőexpedició sokáig jön, addig az eszkimók, hogy éhen ne haljanak, nekimennek a fókáknak s egyet közülük bicskával leölnek. Ez a vadászzsákmány. Nálunk csak elvétve, az állatkertekben látható a fóka. Azok, akik a srandfürdőkön és homoknak nevezett sárban heverésznek, csak úgy néznek ki mint a fókák, de tulajdonképen szerény városiak csupán. De azért hogy városiak, mégis vannak annyira eszkimók, hogy nagyon is érzik, hogy; kevés a fóka. DEBRECENBEN JÁRTAM ÉN . . . Debrecenben jártam én, Egy szép kis lányt láttam én, Mihelyt én őt megláttam, Mindjárt magamnak szántam. Titokban azt is gondoltam, Jó volna ötét . . . csuhaj! Húzd rá cigány, Hadd mulasson a lány, Hadd perdüljön a szoknyája, Éjjel-nappal a csárdába; Hisz’ ő sem utolsó, A szája mosolygó, Száznál többen járták igy már, Hadd mulasson a világ! Éjjel-nappal kiterítem a subámat, Eső ellen, eső ellen a gubámat; Ez alatt nem fázom, Az alatt nem ázom. Eszemadta kis barnája, De sok csókot adtam rája* De már látom, mind hiába, Hej, Jula, Jula, Jula, Szépen szól a duda, duda, Csuhaj! Húzd rá cigány, Hadd mulasson a lány, Hadd perdüljön a szoknyája. Éjjel-nappal a csárdába. Hisz’ ő sem utolsó, A szája mosolygó, Száznál többen járták igy már, Hadd mulasson a világ! BÚZÁT VITTEM A MALOMBA . . . Búzát vittem a malomba, Azt gondoltam törökbuza, Törökbuza, édes máié, Nincs szebb élet, mint a lányé. Mert a leány mint a páva Úgy fekszik a vetett ágyba, De a legény mint a kutya Úgy leskődik az ablakba. Nézi, ki ül a kuckóba. Szürke szokmány a nyakába, Hányja veti haragjába, Hogy nem mehet be a házba. DEBRECENBEN KIDOBOLTÁK . . . Debrecenben kidobólták, Hogy a dongót ne danolják. Csak azért is: dongó, Ihajja! Diri dongó! Debrecen a hires város, Professzor ott a csapiáros. Diri, diri, dongó, Ihajja! Diri dongó! Délig az Istent dicséri, Délután meg a bort méri. Diri, diri, dongó, Ihajja! Diri dongó! I I F J. VEGYESKAKHA | HIMNUSZ F Kölcsey Ferenc (1790-1838) ERKEL FERENC (1810-1893) Nuujts fe - lé - ie fehl- V i Ji vé-dö kart, ba küzd el • len aég • gél, f f í Hü~ Ti i_ . -i-J— Jp F—J'"' «J f r r H Ngujts fe - lé - je vé-dő kart, ha küzd el - len - ség - gél} Bal-sors a - kit ré - gén tép, hozz__ rá víg esz-ten-dőts äm f m f T=T / Jí tr~ruT V. ntf J. J fc V' J_ r -’ f=r Bal-sors a - kit ré-gen tép, hozz___ rá víg esz-ten-dőt: Meg - bün-hőd-te már e nép a mul-tat sjö-ven + dót!___ Meg - bűn-hőd-te már e nép a múl-tat s jő - ven - dot!—
