Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-03-20 / 6. szám
1962 máTciuc 20. 5-IK OLDAL tett, vigasztalt, segített, gyámolított. Kora reggeltől késő éjjelig dolgozott fáradhatatlanul. Végezte a tanítást, többi óráiban pedig irta a falu népének levelet katonai és minden más ügyes-bajos dolgokban ... Sok sebzett, gyászos szivet kellett megvigasztalnia, köztük a magáét is, mikor hire jött, hogy egyik-másik büszkesége, reménysége, hősi halált halt a harctéren. — Ne háborogj, te vén szív! Könnyet ne ejts, homályos, vén szem! ... Hisz’ a hazáé voltak és azé maradnak ... Nem veszett el egy sem ... Aztán hire jött, hogy hősi halált halt a legféltettebb, a : legkisebb, a kiválasztott örö- j kös is. Most csordult ki az öreg tanító szemeiből először a könny, de addig viaskodott, ! mig visszafojtotta a megindult könnyáradatot. Ment, rohant az iskolába gyermekeihez és mesélt, regélt nekik a magyar történelem legszebb napjairól, ; a magyar hősiességről, önfel-' áldozásról, mígnem tűz gyűlt a megtört, fáradt, öreg szemekben és együtt lelkesedett apró kis tanítványaival. Tanítás után kiballagott a kertjébe és busán elmerengett fiainak gyümölcsfái alatt s képzeletében megjelentek a régi, eltűnt, boldog napok, amikor a csemetéket ültetgette. Az elesett hős fiuk fáira emléktáblát függesztett. Mikor a legkisebb hős fiú emléktáblája is elkészült, az j egyik napsugaras őszi délutánon, Botond fia születése napján, kivonult az öreg, tanítványaival a kertbe. Az iskolás leánykák koszorúkat és bokrétákat kötöttek és köténykéjük alá rejtve vitték kedves meglepetésül az emlékfához ... A legszebb és legnagyobb meglepetést azonban maga a hős Botond fája nyújtotta: teljes pompájában kivirult másodszor az évben, tündöklő fehér bokrétául az emlék-ünnep napjára. Meghatódott, égő szívvel, lélekkel, ölelésre tárt karokkal rohant a falu atyja a virágos fához, átölelte és csókjaival borította, mintha csak hős fia lett volna a helyében. S az éveken át visszafojtott könnyáradat most áttört a gáton, omlott az öreg tanító fakó szemeiből a könny, mint a hegyoldalon fakadt kristálytiszta patak vize, nedvesre áztatva a fa repedezett kérgét... TÁN AZ IS VAN . .. Régi időben az iskolásoknak a papirkereskedők külön irkát; árultak magyar és német Íráshoz, sőt még a réztoll is egyik jobb egyik Íráshoz, mint a másik. Egy ilyen iskolás gyerek beállít egyszer egy gyógyszertár-, ba és elkiáltja: — Adjon az ur magyar íráshoz való tintát Kis Dongó Egy régi halászfalu A Tisza füzeseiből kandikál vissza a nap, mikor végigbandukolunk a legjellegzetesebb magyar halászfalun: Mindszenten. A vasútállomástól közel négy kilométer a Tisza partjáig. Hangos “Dicsértessék”-kel sietnek el mellettünk az emberek a mezőről hazatérőben. Csend és nyugalom van mindenütt. Itt nem látjuk a modern élet ritmusát, hangos zaját, csak olykor surran vékik egy-egy autó a falu főutlemile ad hajnalonkint nekik szerenádot. Évszázadokkal ezelőtt jómódban élt szintén a magyar nép. Mikor a törökök kitakarodóban voltak és Szentesnél csatát vesztettek, elkeseredésükben minden községet elpusztítottak, a földdel egyenlővé tettek ... Ekkor pusztították el Pusztaszert, a pusztaszeri hires Bencés-apátságot és ez várt Mindszentre is. A lakosság a nádasokba húzta meg magát. A Tisza, amely kenyeBem József a lengyelszárntazásu hó’s tábornok. cáján, hogy átkeljen a tiszai révben Árnyás vagy Pusztaszer felé. Az egyik háromszögletű téren hősi emlékmű hirdeti a mindszenti magyarok hazaszer’etét, haláltmegvető bátorságát. Valamivel tovább emelkedik a falu tágas, szép nagy temploma; rajta a község címere: két szembe uszu hal és a földművelés jelképe: az eke. A címer mellett márványtábla bizonyítja az ősök buzgóságát és áldozatkészségét. A márványtáblán ez a felírás áll: Az Egy Örök Isten Dicsőségére Minden Szentnek Tiszteletére Mindszent Helysége Községének Költségével Régiségéből Újra Fel Építtetett Felséges Il-ik Ferentz Római Tsászár és Magyar Király Idejében Az 1800-dik Esztendőben. A templom mellett annak a hét halásznak a temetője van, akik 250 évvel ezelőtt a teljesen elpusztult községet újra megalapították. Csak emlékezetük ói. Sírjuk nem látszik már. Csontjaik pihennek csupán az áldott tiszai földben. Virág nyílik az egykori sírok fölött, vadgalamb bug a belőlük nőtt sudár fákon és füret és megélhetést biztosított számukra, a maga zugaival megvédte őket a vérszomjas ellenség elől. A hosszas bujdosásban mégis nagyrészt elpusztultak az emberek és mindössze hét család tért vissza a romok közé. Ez a hét család vetette meg ismét a ma már több mint tízezer lakosú község alapját. Ezeknek az emlékét ünnepeltük minden Péter Pál napján, amikor a pap Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj címet mielőbb közöljék szerkesztőségünkkel. megáldotta a halászszerszámokat, hogy a halászok munkáján a jó Isten áldása legyen. Sajnos, ma már igen kevesen űzik ezt az ősi szép magyar foglalkozást... Pedig valamikor, különösen a Tisza-szabályozás előtt, a halászat jelentette a lakosság főjövedemét. De aztán ahogy kevesebb lett a hal a Tiszában, egyr'e kevesebb halász vetett hálót a szőke habokba. Pedig valamikor a Tisza partján egész sereg halhasogató, és csomagoló állott. A tiszai halak királya: sőreg. Sajnos elég ritka már. És csak utána következik a tok. Aztán a kecsege, aztán a süllő, majd a haresa, a ponty, a csuka, a márna, a menyhal, a bocsó, a keszeg, a kárász, a baráthál, az Ilona-hal, persling, a dürgincs, a compó és a feketebélü. A Tisza hal-családja tehát elég gazdag. Mióta azonban a szabályozás megtörtént, az uj hal-ivadékot nem lehet eléggé megvédeni. Pedig erre a védelemre nagyon is szükség lenne. Nemcsak a halfajták, de az évszázadokon át apától-fiura szállott ősi magyar foglalkozás, a halászat megmentése érdekében is... Közben ránk köszönt az este. A hangászok stimmolnak. A füzesekben ezernyi tücsök álmositó ciripelésbe kezd ... Egykét sokági elmaradt, messze kalandozó madár suhan el felettünk kicsinyeihez. Messze, messze Csongrád felől, alig hallhatóan régi, tiszai betyárnótát hoz felénk az esti szél: Tisza partján elaludtam .., Hej, be szépeket álmodtam, i Megálmodtam azt az egyet, Babám, nem leszek a tied. Álmaimból fölébredtem, Három zsandár áll előttem, Azt kérdezik, mi a nevem, Hol az utazó levelem? Várjál zsandár megmutatom, Csak a lajbim kigombolom. Kiveszem a revolverem, Ez az utazó levelem ... Az utolsó sorokat már csak sejtjük... A kanyar eltakarta a késő esti csónakost, aki Csongrád felé igyekszik. A Tisza partjára ráborul a csillagos este. És a szellőtől, j levélsusogástól is alig zavart 'áhitatos csendben egymásután csendülnek fel a szebbnél-szebb halásznóták. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő é^ kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year §1.00. — Előfizetési ára egy évre §4.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.
