Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-03-20 / 6. szám

1962 máTciuc 20. 5-IK OLDAL tett, vigasztalt, segített, gyá­molított. Kora reggeltől késő éjjelig dolgozott fáradhatatla­nul. Végezte a tanítást, többi óráiban pedig irta a falu népé­nek levelet katonai és minden más ügyes-bajos dolgokban ... Sok sebzett, gyászos szivet kellett megvigasztalnia, köz­tük a magáét is, mikor hire jött, hogy egyik-másik büszke­sége, reménysége, hősi halált halt a harctéren. — Ne háborogj, te vén szív! Könnyet ne ejts, homályos, vén szem! ... Hisz’ a hazáé vol­tak és azé maradnak ... Nem veszett el egy sem ... Aztán hire jött, hogy hősi halált halt a legféltettebb, a : legkisebb, a kiválasztott örö- j kös is. Most csordult ki az öreg tanító szemeiből először a könny, de addig viaskodott, ! mig visszafojtotta a megindult könnyáradatot. Ment, rohant az iskolába gyermekeihez és mesélt, regélt nekik a magyar történelem legszebb napjairól, ; a magyar hősiességről, önfel-' áldozásról, mígnem tűz gyűlt a megtört, fáradt, öreg sze­mekben és együtt lelkesedett apró kis tanítványaival. Tanítás után kiballagott a kertjébe és busán elmerengett fiainak gyümölcsfái alatt s képzeletében megjelentek a ré­gi, eltűnt, boldog napok, ami­kor a csemetéket ültetgette. Az elesett hős fiuk fáira em­léktáblát függesztett. Mikor a legkisebb hős fiú emléktáblája is elkészült, az j egyik napsugaras őszi délutá­non, Botond fia születése nap­ján, kivonult az öreg, tanítvá­nyaival a kertbe. Az iskolás leánykák koszorú­kat és bokrétákat kötöttek és köténykéjük alá rejtve vitték kedves meglepetésül az emlék­fához ... A legszebb és legnagyobb meglepetést azonban maga a hős Botond fája nyújtotta: teljes pompájában kivirult má­sodszor az évben, tündöklő fe­hér bokrétául az emlék-ünnep napjára. Meghatódott, égő szívvel, lé­lekkel, ölelésre tárt karokkal rohant a falu atyja a virágos fához, átölelte és csókjaival borította, mintha csak hős fia lett volna a helyében. S az éve­ken át visszafojtott könnyára­­dat most áttört a gáton, om­lott az öreg tanító fakó sze­meiből a könny, mint a hegy­oldalon fakadt kristálytiszta patak vize, nedvesre áztatva a fa repedezett kérgét... TÁN AZ IS VAN . .. Régi időben az iskolásoknak a papirkereskedők külön irkát; árultak magyar és német Írás­hoz, sőt még a réztoll is egyik jobb egyik Íráshoz, mint a má­sik. Egy ilyen iskolás gyerek be­állít egyszer egy gyógyszertár-, ba és elkiáltja: — Adjon az ur magyar írás­hoz való tintát Kis Dongó Egy régi halászfalu A Tisza füzeseiből kandikál vissza a nap, mikor végigban­dukolunk a legjellegzetesebb magyar halászfalun: Mind­szenten. A vasútállomástól közel négy kilométer a Tisza partjáig. Hangos “Dicsértessék”-kel si­etnek el mellettünk az embe­rek a mezőről hazatérőben. Csend és nyugalom van min­denütt. Itt nem látjuk a mo­dern élet ritmusát, hangos zaját, csak olykor surran vé­­kik egy-egy autó a falu főut­lemile ad hajnalonkint nekik szerenádot. Évszázadokkal ezelőtt jó­módban élt szintén a magyar nép. Mikor a törökök kitakaro­­dóban voltak és Szentesnél csatát vesztettek, elkeseredé­sükben minden községet el­pusztítottak, a földdel egyen­lővé tettek ... Ekkor pusztítot­ták el Pusztaszert, a puszta­szeri hires Bencés-apátságot és ez várt Mindszentre is. A la­kosság a nádasokba húzta meg magát. A Tisza, amely kenye­Bem József a lengyelszárntazásu hó’s tábornok. cáján, hogy átkeljen a tiszai révben Árnyás vagy Pusztaszer felé. Az egyik háromszögletű téren hősi emlékmű hirdeti a mindszenti magyarok hazasze­­r’etét, haláltmegvető bátorsá­gát. Valamivel tovább emelkedik a falu tágas, szép nagy tem­ploma; rajta a község címere: két szembe uszu hal és a föld­művelés jelképe: az eke. A cí­mer mellett márványtábla bi­zonyítja az ősök buzgóságát és áldozatkészségét. A márvány­táblán ez a felírás áll: Az Egy Örök Isten Dicsőségére Minden Szentnek Tiszteletére Mindszent Helysége Községének Költségével Régiségéből Újra Fel Építtetett Felséges Il-ik Ferentz Római Tsászár és Magyar Király Idejében Az 1800-dik Esztendőben. A templom mellett annak a hét halásznak a temetője van, akik 250 évvel ezelőtt a telje­sen elpusztult községet újra megalapították. Csak emléke­zetük ói. Sírjuk nem látszik már. Csontjaik pihennek csu­pán az áldott tiszai földben. Virág nyílik az egykori sírok fölött, vadgalamb bug a belő­lük nőtt sudár fákon és fü­ret és megélhetést biztosított számukra, a maga zugaival megvédte őket a vérszomjas ellenség elől. A hosszas bujdo­­sásban mégis nagyrészt elpusz­tultak az emberek és mind­össze hét család tért vissza a romok közé. Ez a hét család vetette meg ismét a ma már több mint tízezer lakosú köz­ség alapját. Ezeknek az em­lékét ünnepeltük minden Péter Pál napján, amikor a pap Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén úgy a régi, mint az uj címet mi­előbb közöljék szerkesztősé­günkkel. megáldotta a halászszerszámo­kat, hogy a halászok munká­ján a jó Isten áldása legyen. Sajnos, ma már igen kevesen űzik ezt az ősi szép magyar foglalkozást... Pedig valami­kor, különösen a Tisza-szabá­­lyozás előtt, a halászat jelen­tette a lakosság főjövedemét. De aztán ahogy kevesebb lett a hal a Tiszában, egyr'e kevesebb halász vetett hálót a szőke ha­bokba. Pedig valamikor a Ti­sza partján egész sereg hal­hasogató, és csomagoló állott. A tiszai halak királya: sőreg. Sajnos elég ritka már. És csak utána következik a tok. Aztán a kecsege, aztán a süllő, majd a haresa, a ponty, a csuka, a márna, a menyhal, a bocsó, a keszeg, a kárász, a baráthál, az Ilona-hal, persling, a dürgincs, a compó és a feketebélü. A Tisza hal-családja tehát elég gazdag. Mióta azonban a szabályozás megtörtént, az uj hal-ivadékot nem lehet eléggé megvédeni. Pedig erre a véde­lemre nagyon is szükség lenne. Nemcsak a halfajták, de az év­századokon át apától-fiura szállott ősi magyar foglalkozás, a halászat megmentése érdeké­ben is... Közben ránk köszönt az este. A hangászok stimmolnak. A füzesekben ezernyi tücsök ál­­mositó ciripelésbe kezd ... Egy­két sokági elmaradt, messze kalandozó madár suhan el fe­lettünk kicsinyeihez. Messze, messze Csongrád fe­lől, alig hallhatóan régi, tiszai betyárnótát hoz felénk az esti szél: Tisza partján elaludtam .., Hej, be szépeket álmodtam, i Megálmodtam azt az egyet, Babám, nem leszek a tied. Álmaimból fölébredtem, Három zsandár áll előttem, Azt kérdezik, mi a nevem, Hol az utazó levelem? Várjál zsandár megmutatom, Csak a lajbim kigombolom. Kiveszem a revolverem, Ez az utazó levelem ... Az utolsó sorokat már csak sejtjük... A kanyar eltakarta a késő esti csónakost, aki Csongrád felé igyekszik. A Tisza partjára ráborul a csillagos este. És a szellőtől, j levélsusogástól is alig zavart 'áhitatos csendben egymásután csendülnek fel a szebbnél-szebb halásznóták. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő é^ kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year §1.00. — Előfizetési ára egy évre §4.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

Next

/
Oldalképek
Tartalom