Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-02-20 / 4. szám
6-IK OLDAL Kis Dongó 1962 február 20. . TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A poloska Vannak háziállatok, mint például a ló, szarvasmarha, kutya, macska és a jámbor ember — és vannak vadállatok, mint az oroszlán, tigris, jaguár, február és az asztalt ököllel és cipősarokkal ütögető gonosz ember. A polosta nem háiállat, habár benne lakik a házunkban, (nálunk nem, csak a Szomszédoknál), mert csip. Viszont ha csip is, azért még nem vadállat, mivel nem felel meg a vadállati követelményeknek: mert nem lakik erdőben, az asztalt sem üti cipővel, stb. Legcélszerűbb tehát a poloskát az ágyi-állatok közé sorozni. A poloska kicsiny állat, akkora mint egy gyöngyszem (nyakba való gyöngysornak nem alkalmas), vagy mint egy vércsepp, vagy egy lencse. A szine rozsdavörös, a szaga kegyetlenül büdös. És ez mind igen bölcs rendelkezése a természetnek, mert igy még csak ki lehet bimi azt a pár ezer poloskát, ami egy jólnevelt nagyvárosi hálószobában van, de képzeljük el, milyen rettenetes lenne, ha a poloska akkora lenne, mint egy patkány, égszínkék szine lenne és olyan szaga lenne, mit a gyöngyvirágnak. Ugyebár, még sokkal undorítóbb lenne. Nahát ezért mondom én mindig, hogy a természet igen bölcsen van berendezve és azt nem lehet csak úgy uk-muk-fuk kritizálni. Még azt sem lehet mondani, hogy jobb lenne, ha a poloska egyáltalán nem lenne, mert baj ugyan, hogy nálunk van, de tiszta gyönyör, hogy a Fenyőéknél és a Sarki fűszeresnél is van elég. A poloska neve egyébként szláv eredetű szó, a szlávoknál úgy hangzik, hogy: ploska. A poloska egyik élő példája annak, hogy őseink a kultúrát az európaiaktól vették át. Az átvitel valószínűleg úgy történt, hogy őseink, — mint nomád nép — fölösszámu, juhoktól kapott kulancsokkal, és ázsiai sáskákkal rendelkeztek, mikor azonban letelepedtek, ezen baromfiakat becserélték a szlávokkal, kultúrát jelentő poloskára. A ravasz szlávok persze csaltak, mert igen sok poloskát megtartottak maguknak. A poloska, — mint már említettem — kulturféreg, vadembereknél és félvad nomádoknál nem fordul elő, falun, sőt vidékeken is ritka, ezért véleményem szerint, — valamely nép kultúrájának igazi fokmérője poloskáinak a száma. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó” Előfizetése egy évre 4 dollár. Természetbúvárok megfigyelése szerint a poloska a városi lakásokban, az ágy deszkák és a falak repedéseiben sunyit, éjjel aztán, mihelyt eloltják a lámpát, elkezd a falon kórzózni. Korzózik, korzózik, majd korzóznak, korzóznak, csakhamar több ezren korzóznak a falon s aztán különböző ravasz uton-módon bemásznak az ágyba, rámásznak az alvó emberre, előveszik kis szivócsövecskéjüket, lyukat ütnek vele az ember bőrébe és elkezdik a vérét szívni. Valósággal csapra verik az alvó embert. Amikor a poloska jóllakott, kis körte-alakúra duzzad, kihúzza szivókáját a pali bőréből, lelkiismeretesen megtörli és zsebreteszi — aztán elkezd őrülten menekülni, mert tudja, hogy a vörös terror után, természetszerűleg jön a fehér terror. A vérigsértett áldozat egy darabig még nyugodtan alszik, de mire a poloska az ágyról lemászik, akkorra elkezd ám a csipés helye fájni és kegyetlenül viszketni, s az áldozat fölébred és dühösen megvakarja a tett színhelyét. Majd éktelen káromkodással keresi az átkozott merénylőt. A tettes poloska pedig a legnagyobb nyugalommal hallgat, tudja, hogy őt már baj nem érheti s az egész szitkozódást nem is érti, mert hiszen a sérült nem is őt szidja, hanem — az anyját. Daloljunk CSENDES PATAK FOLYDOGÁL . .. Csendes patak folydogál, Könny szememből csordogál. Szivem gyászba öltözik. Koporsóba költözik, Piros színem változik. Nem gondoltam, hogy igy tégy, Hozzám oly hitetlen légy; Árva vagyok, jaj félek; Sírok érted, mig élek, Szivemen gyászt viselek. Még ma-holnap itt leszek, Holnapután elmegyek; Édes rózsám, ne vess meg, Egyszer-kétszer csókolj meg, ----------------------CSINGILINGI . . . De szeretnék rámás csizmát viselni, Ha a kovács, szépen tudná vasalni; Vasald kovács, ihaja! tiz-husz pengő nem drága. Majd elisszuk a csingilingi lengetegi csárdába. De szeretnék selyem szoknyát viselni, Az aljára kék pántlikát varratni! Viseld lányom, ihaja! téged illet hiába. Nem járhatsz te csingilingi akármilyen ruhába. CSERESZNYEFA LEVELE ... Cseresznyefa levele, nem csipkefa, Amit adtál jegyben kendőt, vedd vissza; Nálad is ott a jegygyűrű, add vissza. Legénységem hadd nyerhessem még vissza. Cseresznyefa levelestől, ágastól, Hogy válunk el, kis aogyalom, egymástól? Úgy válunk el kis angyalom egymástól, Mint fényes nap válik a holdvilágtól, Cseresznyefa, leveted ne hullasd el, |Kis angyalom, szavadat ne felejtsd el; Világos kék az én szemein, mint az ég, Megállj babám, majd eszedbe jutok még. Bodorodik, cseresznyefa levele, Két szép leány nevelkedik kedvemre; Egyik szőke, a másik barnapiros. Azok után való járásom tilos. Száraz cserfa levelet nem hajt soha, Hagyott engem, kis angyalom, nagy buba; Ki megszomoritoita a szivemet, Soha se lássa a csillagos eget. “KIS DONGÓ” az én újságom Jókedvemet tői® várom! MEGÖLELTEM A BABÁMAT... SARDÁS Lt ... XI..I Ti, I__ UA r az ” esteharag - szik, Meg - ölel - tem a ba - bá - mat Mit bá - nőm, ha akár hótig v----a 1 T' WB |r-&rJV P D De az any - ja az ab - lak - bul ki - leste, Vé - tem ugyan mind - hiá - ba ma - rak - szik. Ki - gvót, bé - kát kia - bál, de hi -á - ba, U - szít - sa rám a hara - pós kü ■ tyá - ját, Azért mégis minden este engem vár írkiskapuba a lánya. Azért mégis minden este- megölelem a kapuban a lányát. w m m f ipPi I ipi Q d f fe t.a J
