Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-02-20 / 4. szám
4-IK OLDAL Kis Dongó 1962 február 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Burkus elszámitja magát Bizony, a kékfestő nem leste otthon a sültgalambot, hanem országos vásárokra járogatott; ott vette át meg ott is adta le a rendeléseket. A halasi vásáron teszem azt, elejbe járult bizonyos Rozsmákné: — Jó napot, Józsi bácsi! Hát ehun a vásznam' tizenhét rőf egyvégtibe, fesse be szép kékre, csak aztán el ne égesse. A vadkerti őszi vásáron majd ott leszek érte. Isten áldja meg. Mert akkor az még igy ment, azokban a boldog időkben. Ami pedig a kékfestő Burkus kutyáját illette, a nevezetes eb, rendesen ott ült a ház előtt, iskolából jövet mindennap szájtátva csodálhattuk. rongyból szőtt szőnyeg a “tiszta” szobában, de lassan feledésbe megy, hogy mi is az a “tiszta” szoba, meg mi volt a rongyból szőtt szőnyeg! ... A kutyáknak akkor még nem volt “születési bizonyitványuk”, de mindnek úgy választották a nevét, aminő belső vagy külső tulajdonságokkal jeleskedett. A kékfestő kutyájának a feje, sőt egész ábrázata, — hogy szépen fejezzem ki magamat, — hosszú tarka-barka szőrrel volt benőve, úgyhogy a szőr oldalt lelógott, mint a szakáll s elől is kimeredt az orra elé... Egy szó, mint száz, igen hasonlított az akkori szakállviselethez s igy kapta a kékfestő kutyája a ránézve jellemző Burkus nevet. Egyszer a kékfestő Bölcskére utazott, az országos vásárra. Bölcske ott van valahol a Szerkesztői üzenet Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könnyítése végett —- úgy a régi, mint az uj címet közöljék szerkesztőségünkkel. Duna túlsó partján, Hartával szemben. A kékfestő hajnali szürkületkor indult el. Amint mentek mengdegéltek a lovak, Józsi bácsi egyszer csak elkezd ám adta-teremtettézni. Az öreg Prepszent, akinek a fuvart csinálta ott ült mellette és csak hallgatott. — Azt a fűzfán fütyülőjét, nézze mái kigyelmed, a Burku kutya ott lóstat a kocsi előtt. — Hát aztán, — mondja az öreg Prepszent, — azért kutya, hogy szaladják. — Úgy ám, — vakarózik a kékfestő, — de ma vagy holnap kölykei lesznek ... — Még hogy, — hüledezett az öreg fuvaros, — hát akkor meg minek jött el velünk? — Minek? Minek... Hát annak, mer elszámitotta magát! — Hm. Az lehet... Dehát segítsünk rajta: tőgyük föl ide a kocsi farába!... Megállították a csikókat, leszálltak a kocsiról és elkezdték a Burkust hajkurászni. Az meg rettentően megijedt, mert annak a vén együgyü Prepszentnek a kezében volt az ostor... Abban a feltevésben volt szegény kutya, hogy a két öreg el akarja náspángolni. Szaladt hát észnélkül, de ahogy megint visszamásztak a kocsira és elindultak, ismét hozzájuk csatlakozott, sőt az élen vezetett a Burkus kutya. így értek a révhez, sőt át is mentek a Dunán és megérkeztek Bölcskére. Egy jómódú gazdához szállták, bizonyos Mizsei Mózeshez. Aztán, hogy megvolt a vásár, cihelődni kezdtek hazafelé. De a Burkust nem találták. FELKÉRJÜK KEDVES OLVASÓINKAT, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könynyitése végett — úgy a régi, mint az uj cimet szíveskedjenek mielőbb közölni szerkesztőségünkkel. Füttyszó, hivogatás mind hiába volt. Vártak még egy keveset, sóhajtoztak, szitkozódtak, aztán elindultak Burkus nélkül hazafelé. Ahogy a komp kiköt Bölcskén, távoznak róla a kocsik, emberek, hát egyszer csak kiugrik ám a ciherésből egy kutya, szalad a komphoz, szájában egy kis kutyakölyökkel. A kölyköt aztán leteszi a komp egyik zugába, maga meg nyargal vissza ész nélkül a ciherésbe ... Négyszer fordult meg; négy kis kutyát hurcolt igy a kompra. A révészlegények kacagtak, az öreg részvész meg csak a fejét csóválta. Aztán megtelik a komp, elindul Harta felé, asszony, ember, mind csak a Burkust, meg a kölykeit vigyázza. A férfiak szömyülködnek és valami fojtogatja a torkukat, az asszonyok olyika meg el is rijja magát. Aztán kiköt a komp Haltán s mikor mindenki távozott róla, Burkus is kipakkolja a négy kölykét a közeli füzesbe. * Szedmák meg dinnyecsősz lett volna, de már a kiskőrösi határban... És igy alkonyaton sürü vendégjárás volt nála, mert a gazda dinnyéjéből pazar lakomát adott. Viszont őt is meghívták, akiket dinynyével jól tartott — télen disznótorba. Ebből látszott, hogy Szedmák nem esett a feje lágyára. Most is nagy lakomázás volt nála a kunyhó előtt. Egyszer csak megjelenik a Burkus, kiskutya a szájában. Körülnéz, kémlelve, aztán bemegy a vendégek között a kunyhóba. Nagyot néz mindenki, megáll kezükben a bicska, de Burkus már jön is kifelé és elvágtat ész nélkül... Félóra múlva megjött Burkus a második kölykével. Fáradtan, lihegve. Szedmák fél görögdinnyét tett eléje, annak nekiesett habzsolva. Aztán ismét elrohant. Mikor mind a négy kölyke egy rakáson volt, pihent egy keveset, aztán nyakon kapott egyet és bevitte Kiskőrösre. Csodájára jártak az emberek a Burkus kutyának, mivelhogy az negyven kilométerről, túl a Dunáról, Bölcskéről hordta haza az ő négy kis kutyáját. * Burkus a kölykeivel az eperfa alatt táborozott, egy kis házikóban. Mi is ott látogattuk meg. Felnézett, megcsodált minket, aztán bement a kölykeihez, kipihenni a nagy fuvar fáradalmait. Végrendelet Irta: Báró ötvös József Ha majdan átfutottam Göröngyös utamat S hova fáradtan érek, A síi nyugalmat ad. Márvány szobor helyébe. Ha fennmarad nevem, Eszméim győzelme, Legyen emlékjelem. S ha majd kijöttök néha S megálltok síromon Zengjétek el legszebb Dalt néma hantomon. Magyar dalt, lelkesítőt Melynél a szív dobog, Tán lialva is megértem, S keblem hevülni fog. És sírjatok egy könnyet, Barátotok felett: Dalt érdemelt, mert költő. Könnyet, mert szeretett. ----------------------------A DOHÁNYOSOK KEZE GYAKRAN HIDEG A dohányos emberek kezének és lábának hőmérséklete gyakran pár fokkal kevesebb a testükénél, vérnyomásuk, érlökésük száma viszont nagyobb. Tudományos megállapítások szerint ezek a jelenségek a dohánynak a szimpatikus idegrendszerre gyakorolt hatásával magyarázhatók. A szimpatikus idegrendszer pedig a vérkeringés és bőr-hőmérsékletet szolgálja. * Ezért Testvér, ne dohányozz! Inkább a “DONGÓ”-ra áldozz! 1 * -------■ --------------—- • BEUGROTT Születésnapot köszöntöttek a gyerekek az anyjuknak. Az egyik kisleány elkezdi: — Ma van az a nevezetes nap... — itt megakadt s a többi sehogy sem akart eszébe jutni. Nagybátyja, aki mögötte állt tréfából odasugta neki: Amikor majd mindenki tortát kap... — Amikor majd mindenki tortát kap — mondta utána a kisleány, majd sírva elszaladt.--------------------------JOBB VOLNA Egy fiatalember beállított az orvos rendelőjébe. Nagyon rossz bőrben volt. — Egyáltalán nem érzem jól magam — szólt az orvoshoz. — Nem gondolja, doktor ur, hogy legjobb volna, ha pár napig ágyban maradnék. Az orvos ránézett, majd mosolyogva mondta: — Én inkább azt ajánlom, fiatal barátom, hogy pár éjszakán keresztül maradjon ágyban . . .--------------------------Húsz egyén közül, akik rólunk beszélnek, tizenkilenc rosszat mond; a huszadik azonban, aki jót mond rólunk, — rosszul mondja azt.
