Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-09-05 / 17. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1962 szeptember 5. OSZT TOVÁBB ÍGY VÓT Száz pöngőt adott az község, no nem is hiába, mert elfogyott, bizonyság rá Katufrék sógor, aki elköltötte az bika bornyuja árát is mellettem, no de vót is veszödelöm, tsuda, hogy épkézláb hazakerültünk. Elmondom az község okositására, mi mindönt láttunk, tapasztaltunk. Mán lyól béestelödött, mikor az bagonyba békurjantott a kanbakter, hogy aszondi Budapest. No a szömünk is káprázott a nagy fényösségtül, mikor kiszállottunk, mert akkora lámpások égtek ott hejjel-közzel, hogy a hód világ elbújhat azok mellett. De mán most hol hálunk? — Gyerünk tsak a biróhon mondok, majd ad az szállást, mer ha az lyárna minálunk, az is tsak hozzám lyönne igenyösen. Mondok hát egy urnák, hogy mondok: — Tisztőt ur, more van itt az község háza? — Kösség háza, aszondi azt nem tudom. — Mondok tán az ur se idevalósi? — Dehonnem aszandi itt is születtem. — Hát mondok hát hol fizet a zur adót? De nem is felelt, tsak tovább silyetött. — Mondok egy másik urnák, hol lakik a budapesti kösség birája? mert én is biró vónék. Barátságból tsak ad tán egy kis szögletöt az községházán. Aszondi a zur tsak az Nagy Kristóf nevivel kérdezőskögygyenek, szivesen láti magukat. Nagy Kristóf, aki mindig gyereköt hordoz a vállán. — No dörék embör lőhet, de mondok more lakik? mert én most lyárok először Pestön. Aszondi tsak úgy kérdözzék kendtök, hogy Nagy Kristóf, mindönki ismeri őt Budapestön. Ki igazodunk valahogy az nagy állomásbul, hát annyi a hintó ott, hogy annyit követválasztáskor se láttunk, mikor a báró urat választottuk, mondtam is, hogy mondok, ha mind itt vóna a kösség, mind beleférne a hintókba, mög még három falu népe. Hogy ott nézögettyük a sok szép hintót leszól ám a bakrul egy úri kotsis, hogy aszondi: — Tessék a zén kotsimba. — Köszönjük alásan mondok, nem vagyunk fárattak. — De tsak tessék, aszondi, hová akarnak? — Mondok: Nagy Kristóf urhon ügyeköznénk. — Nagy Kristóf? A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek ! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! — Az, aki mindig gyerököt hordoz a vállán. — Ehe, tudom aszondi, elvüszöm én tsak tessék, üjjenek hát be. Avval le bakrul, nyit egy ajtótskát a hintón, oszt bétuszkol-gyömöszöl bennünket, mög ránk tsapi az ajtót, oszt mögy a hintó, mint a parantsolat, zörgedöz gyönyörüven. Kortyintottunk is annak örömire a sógorral az kulatsunkbul. — No lám aszondi a zaszszony, mi jen embör ségös urak laknak itten, de kijé is lőhet az a töméntelen sok hintó? — Nem egy űré mondok, úgy gondud mög. Ami hintónk drága szép szőr vót, ki vót annak puházva még a fala is, két kis ablak két oldalt, szömbe ekkis tyükör, oszt úgy rángatott bennünköt, de ojan kedvesen, mint a zanya az édös gyermökit. Majd tsaknem álomba szöndöröttünk. Etzör tsak megszólal a zanynyukom, hogy aszondi: — Jaj, hátha ez ojjan boszorkány kotsi, mer nintsen ajtója. Körültapogattyuk belül a kotsit, hát tsakugyan nem löhetött kitapasztalni, hogy hun tuszkolt bé a kotsis. Nem vót ajtaja egy tsöp se. — Jaj, aszondi a zannyukom nagy ijetten, ijenbe vitte a gyeznófejü hertzeg a zelátkozott királynak a lányát. — Tyü mondok Katufrék sógornak, akkor ebbül ki köll szabaditani magunkat. Mondok várjunk egy kitsit, oszt ha möglassudik te is sződd össze az erődet, én is, vessük neki a hátunkat, majtsak enged valahol. Hát ahogy ott nyomjuk az hátunkkal, egyik egyfelül, a másik másfelül, szétroppant nagy hörtelenséggel az hintó két oldala, oszt égszakadás fődindulás ki hanyat-homlok. — No mérgelődik a kotsis, huntzutok, elakartak-e szökni? — Mondok, köszönnyük a sziveségöt, de ölég vót. — Aszondi, fizessenek két pöngőt, mert ingyen parádézni nem szakás a kotsin. Oszt erőnek erej ivei kilármázott egy pöngőt belülem. Ijen hamis embörök az budapesti kotsisok. De kinálhat engöm ezöntul akármejik is, hogy üjjenek föl!-----------.-«3 § ^----------FOGHÁZ ELLENŐRZÉS Egy vidéki városka fogházának ellenó'rzése végett kiutazik a megyei főügyész. A fogház kapuja előtt egy békésen pipáló atyafit talál s megkérdi tőle: — Hol van a fogházigazgató? — Vadászaton, — feleli határozott hangon az atyafi. — És a fogházgondnok? — Lakodalomba ment. — Hát a börtönőr? — A feleségéhez ment a kórházba, mert lebabázott. — Hát te ki vagy? — Én vagyok a fegyenc. RENDNEK KELL LENNI... A vonat megáll a határon. Vámvizsgálat. A harmadik osztály fapadján csöndesen ül egy ember, feje fölött hatalmas zsák van a csomagtartóban. — Van valami elvámolni való? — lép be a vámtisztviselő. — Nincs — Hm. Úgy. És mi van ebben a zsákban? — Semmi. A házinyulaknak eleség. — Na csak nyissa ki. Az ember leveszi a zsákot, lassan, óvatosan kinyitja. — Hiszen ez dohány! — kiált a vámos. — A házinyul nem eszik dohányt. — Eszi, nem eszi, nem kap mást.---------------------------A KIS FLÓRA Egy gavallér, aki a mamának akarta tenni a szépet, igy szólt a kisleányhoz: — De gyönyörű teremtés ez a kis Flóra, éppen az anyjára ütött. — Nem biz én, — kiáltja a kis Flóra haragosan, — magára ütöttem az előbb, mikor a szobalányt ölelgette. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté* si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Hevesi dalok HOL KAPOD A JÓ BORT... Ha majd egyszer eszedbe jut, hogy engem szerettél, Fájni fog, hogy büszkeségből . más leányt kerestél. Megvigasztal talán néha más leányok csókja, De mindig a füledbe cseng egy szép magyar nóta. Lesz idő, hogy nótázásbán keresed a multat, Keresel egy szőke kislányt, akitől tanultad. Vissza hívsz a közös múltból legalább egy órát, És boldogan dalolod el a régi szép nótát. Azt a nótát húzzák sokszor a HEVESI BÁRBA, Adj egy dollárt a cigánynak, nem veszik az kárba. Hevesinek jó borából igyál pár pohárral, Örülsz majd hogy szakítottál a szőke kislánnyal. Mert leányt kapsz tucat számra majd minden bokorba, De jó bor csak egy helyen van: a HEVESI BÁRBA. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ....................................................................................... * Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — Göre Gábor biró úr levelei
