Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-09-05 / 17. szám

Ha mutatványszámot kapnál, Vedd nyugodtan kézbe: Olvasd el utolsó sorig, Az nem kerül pénzbe! GYILKOS HÖLGY Egy hölgy este leül a zongo­rája mellé és Mozartot játszik, és énekel. Egyszerre nagy ro­bajjal négy rendőr ront be a szobába. .— Az Istenért! mit akarnak itt? — riadozik a hölgy. — Kérem, telefonáltak a rendőrségre, hogy ebben a la­kásban egy Mozart nevű urat gyilkolnak . . .--------------------------­HONNAN TUDJA... A férj kegyetlenül besikitva, hajnal felé evezett haza, bi­zonytalan mozdulatokkal. Az­után csendben levetkőzik és le­fekszik. Felvirágozott kalapját —“azonban :elejtette letenni és igy kalapostól aludt el. Felesége reggel dühösen rá­förmed, és leszidja, hogy már megint részegen jött haza... Férj uram felül az ágyban, pizsamástól, virágos kalapos­tól, borvirágos orral, bedagadt, kék-zöld szemekkel és méltat­lankodva kérdi: — Most már csak azt szeret­ném tudni, honnét veszed, hogy én az éjszaka részegen jöttem haza? Mi­mikor A NŐK HALLGATNAK — Látott-e már valaha éle­tében női gyülekezetei, ahol tökéletes csend volt? — Igen, egyszer életemben, amikor az elnök azt kérdezte, hogy ki a legidősebb a jelenlevő hölgyek között! . . . —--------------------------------------------------------­A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. 20- tONGO pai CLEAN FUN Vol. 23. évfolyam, 51 — Detroit, Michigan — 1962 szept. 5. — 17. szám. JA, VAGY ÜGY... Kedves Eleonórácska, kérem ne mondja nekem, hogy Ben­degúz ur... — De kérem, hiszen alig is­merkedtünk meg, csak nem szólíthatom egyszerűen Gézen­gúznak? ... És hát miért ne hivjam önt Bendegúz urnák? Azért, kedves Eleonórácska, mert Stulfux a nevem. ----------------------------­FELDÚLT HÁZASSÁG — Látod azt a fiatal fickót? \7 dúlta fel a családi boldog­ságomat. — Mc.gy lehet az? Hiszen túszén rossz ki -ásu ember! ? — Elvette feleségül a sza­kácsnőnket és azóta a felesé­gem maga főz.--------------------------­ISKOLÁBAN — No, fiacskám, mi a neved? — kérdi az iskolaév elején az újdonsült diákot a tanító. A gyerek hallgat. — Na, nem tudod? Hát ho­gyan hiv téged otthon az édes­anyád? — Gyere ide, te büdös kölyök. ---------------------­A négy éves kis Cuncurka ugyanolyan anyagból kap ru­hát, mint az édesanyja. Egy ideig nézegeti magát a tükör­ben, végül megszólal: — De anyu, ha egyforma ruhában járunk, azt hiszik ró­lunk, hogy ikrek vagyunk. ELFOGLALT ÜZLETEMBER Főnök igy szól a titkárnőjé­hez: Most sürgős üzleti tárgyalá­saim vannak, de azért jegyezze elő: az anyósomat elrabolták a gangsterek, a jövő hét folya­mán értesítjük a rendőrséget.-------.-«-í £*»----— KI SAJNÁLJA JOBBAN? Egy hatalmas bank alapitó igazgatóját felkereste egy új­ságíró. Beszélgetés közben igy szól a bankigazgató: — Furfesa és szép az önök foglalkozása. Sajnálom, hogy nem lettem én is újságíró. — ó, uram, — válaszol az újságíró, — higyje el, hogy én százszorta jobban sajnálom, hogy nem lettem banktulajdo­nos ... — Ismered azt a tréfát, hogy az asszony jajveszékel: “Segít­ség, segítség, lenyeltem a var­rótűt!” A férje igy szól hozzá: “Nyugodjál meg, itt van egy másik tü?” — Még nem hallottam. Légy szives meséld el! ... — Te Agenoh! Megőhültél?! — kiált fel Tasziló kétségbe­esve, amint belép barátja laká­sába, amelynek falai tele van­nak aggatva a legdrágább és legszebb olajfestményekkel, de mindegyiknek csak a fele van meg, a másik fele hiányzik. — Kéhlek, mit csináltatok ezek­kel a festmény ekel? — Semmit, kéhlek! — vála­szolt Agenor — csak a fivéhem­­mel öhököltünk egy képtáhat és testvériesen kettéosztottuk. CSODÁLATOS — Milyen szerencséje van en­nek az Ellának! Egyszerre let­tünk szerelmesek és most ő előbb jegyezte el magát mint én!-------------------------­író: Mi az, ön föl se vágta a könyvemet? — Olyan mohón olvastam, hogy nem is értem rá fölvágni, — felel a kérdezett.--------------------------­ÖNISMERET — Nem, kedves Balambér, ne vegye rossz néven, én nem lehetek szegény ember felesége. — De hiszen én nem vagyok szegény ember. — Lehet, hogy most nem, de ha engem elvesz, rövidesen az lesz.-----------««g ----------­VISSZAADTA Alaposan megszekálta a ta­nár Marjai Bandit, de az kitar­tott és kitünően érettségizett. Mikor menni készül, kérdezi a tanár? — Hát te most hová készülsz? —Mi közöd hozzá? Meghőköl a tanár és magá­zásra fordítja: — Hm, hát magából mikor lett ilyen nagy paraszt? — Mikor? Hiszen nyolc éven át én voltam tanár urnák a legbuzgóbb tanítványa! Szerkesztői üzenet Küldje be rokonának, barát­jának vagy ismerősének cimét és mi ingyenes mutatványszá­mot küldünk részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom