Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-05 / 9. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 május 5. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A ló A ló háziállat. Hogy miért házi, azt könnyen megérti az ember, ha meggondolja, hogy a kenguru vagy a cethal nem háziállat. Viszont nehezen érti meg az ember, ha azt is meggondolja, hogy a poloska nem háziállat. A ló növényevő, patás, négylábú, egyfarku és kétszemü. Igen bátor állat, mert mig- az emberek azért mennek a csatába, mert különben főbelőnék őket, a ló anélkül is elmegy. Sőt nemcsak a nemes paripa megy el, hanem az egyszerű konflisló is elmenne, ha a konfliskocsisnak nem lenne annyi esze, hogy csupán az első kocsmáig hajtsa. Hát igy áll a dolog, a ló nemességével és bátorságával. Az okosság ával nemkülönben. Mert, ha gyököt vonni nem is tud, még mindig jóval okosabb azoknál az embereknél, akik elhitték, hogy tud gyököt vonni s a lábával az eredményt kikopogja. A lovat életének nem minden szakában hivják lónak, mert eleinte csikónak hivják s csak később lesz ló. Lósága után pedig, miközben, ha nagyon jól megy neki, paripa is lehet, aztán gebe lesz, végül pedig virsli, sőt... De ne kövessük pályája legeslegvégéig! A lovaknak egyedenként nevet szoktak adni, elnevezik pél. dául: Trubadúrnak, ' Gyöngyvirágnak, Noniusnak, Kincsemnek, Tokiónak stb. Ezek a nevek leginkább hires versenylovak nevei, oly előkelő nevek, mint az emberek közt az: Artur, Edömér, Edgár, Ervin s ' más effélék. Viszont ahogy vannak egyszerű embernevek is, mint például János, vagy Mór, úgy vannak közönséges lónevek is, mint Madár vagy Kese. Sőt a konflislovak legnagyobb része egyszerűen csak a “Zanyád” névre hallgat. A lovakat foglalkozásuk szerint fölosztják: versenylovakra, hátaslovakra, igáslovakra, konflislovokra, fiakkerlovakra, katonalovakra, haszontalan gebékre és öreg vislijelöltekre. A cirkuszlovakat kifelejtettem, a hátaslovakról még azt akarom mondani, hogy nem azért nevelik hátaslónak, mert háta van, Lapképviseló'ket AZ ORSZÁG MINDEN RÉÄ SZÉBEN FELVESZÜNK. hiáz ezen az alapon hasas lónak is nevezhetnék, már pedig hasas lónak megint csak egészen másfajta lovat neveznek, hanem azért nevezik a hátaslovat hátaslónak, mert a lovas a hátán ül. Kivéve persze, amikor lenn hever a lábai alatt, de viszont az ilyen ügyetlen embereket nem vehetjük figyelembe, amikor a lovakat osztályokba sorozzuk. A lóhoz hasonlít a zebra, egy csinos, stráfosnadrágos állatka, rokona is neki. Hasonlít hozzá továbbá a szamár is, az is rokona neki, nem kell szégyelnie, elvégre mindnyájunknak vannak szamár rokonaink. A ló zabbal él, kivéve a konflis lovat, a konflisló vadgesztenyével és szalmával él, bár a kocsisa zabból él, azaz abból, hogy a zabot tízszer olyan drágára mondja az utas előtt mint amilyen drága valójában. A lóról van egy közmondás, amely igy szól: “A lónak négy lába van, mégis botlik.” Hát ez a közmondás nem fedi teljesen a valóságot, mert nem lehet mondani azt,, hogy mégis botlik, hiszen éppen azért botlik az ember is, mert lába van, s ha már valaki vagy valami lába miatt botlik, akkor annál inkább botlik minél több lába van. A lábatlan ember például egyet se botlik. Ezek szerint legjobb dolga van a százlábúnak, mert attól senki sem veszi rossznéven, ha itt-ott botlik egyet. A ló, legalább részben, egyike a legemlegetettebb állatoknak. Nótázzunk egy kicsit! BARNA MENYECSKÉNEK BALATONON JÁR A HAJÓ Barna menyecskének szeme közé néztem Az én szemem fénye elveszett egészen, Én Teremtőm, ugyan hogy is teremhet már Olyan sötét szemben olyan fényes sugár! Elveszett, elveszett az én szemem fénye, Hej pedig talán már indulnom is kéne! Hogy induljak? Hová menjek, ha nem látok? Nyakamat szegheti valamelyik árok. De mégis indulok . . . állj elém menyecske, Ha már el kell esnem; essem az öledbe; Egyszer ölellek meg, s karomat levágom, Ne öleljek többé senkit a világon! i Nem kellek ugyebár? Nem kellek én neked? Van már kit te ölelsz, ki téged ölelget, Megyek hát, megyek . . . ha árokba esem is, Habár az árokban nyakamat szegem is. Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó” Balatonon jár a hajó, A lány szeretőnek való; Szerelem az evezője. Fejkötő a kikötője. Torony nélkül mi a város? Mit ér a lány, ha nem páros? Hejehuja, lakodalom. Magam is megházasodom.---------‘.-«3 --------ÁRVA VAGYOK . . . Árva vagyok, árva lettem, Szerencsétlennek születtem, Mert attól elrekesztettem, Akit igazán szerettem. Bezárom hát bus szivemet, Siratom szeretetemet; El kell hagynom kedvesemet, Vele együtt mindenemet. Ott, ahol nem látnak mások, Magamnak majd mély sirt ások A búk és könnyhullatások Lesznek nekem a sírásók,-----------£>•»■-------------W ml BÁRCSAK ÉN ADDIG ... Bárcsak én addig ne sírnék, Mig egy levelecskét írnék, S azt az erdőn túl küldeném, Szép szeretőm tisztelhetném. Reszket pennám nem irhatok, Sir a szemem, nem láthatok, Olyan bánat a szivemben. Hogy meghajlik az egeken. Ha az egek meg nem szánnak, Könnvhullásim meg sem állnak Egek, egek, szánjatok meg, Könnvhullásim álljatok meg! Ml FEHÉRÜK OTT A SÍKON TÁVOLBA? 2. Késő ősszel száll a fecske messzire, De tavasszal vissza jön a fészkire. Bár sokat járt heg7eu völgyön és síkon, Hej, de mégis azt csevegd: jobb otthon. 3. Elviszik a nyalka huszárt táborba, Sok országot világot lát jártába. Nyert szerelmet, dicsőséget mindenhol, Hej, de szive caak azt súgja: jobb ottbol.
