Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-10-20 / 20. szám
1961 október 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Mindenki szűrik egyet... mondok hangosan, — hamar egy köcsög aludttejet! Magam szaladok egy szakajtóért, alája teszem, leültetem. Nem szól semmit, csak mosolyog, oszt nekiesik az aludttejnek . . . Amikor bekanalazza, megtörli a száját, bajszát, szakállát, megköszöni, megáldja a háznépét, azzal már megy is kifelé. Kikisérem az útig, ott eléje álltam tisztességgel: — Kedves édesapám. Ez meg ez van a Pistával, szivja magához a hold, segitsen rajtunk, az Isten áldja meg . . . Az öreg mosolyogva bólogat: — Lehet, lehet, fiam. Mig egy teljes holdváltozás tart, terits az ágya elé, de úgy, hogy észre ne vegye, minden áldott este egy vizes pokrócot . . . Hát oszt úgy is tettem. Amikor Pista lefeküdt és elaludt, odateritettem az ágya elé a csuromvizes pokrócot. Magam meg leültem egyik jászolszélra, várva, hogy mi lesz . . . Hát egyszer csak, ahogy a hold már nagyon erőssé vált, elkezd ám mocorogni az ágyon a Pista gyerek. Mocorog, mocorog, aztán felül és lenyujtja meztelen lábát az ágyról. De abban a percben felszisszen: — Juj, a lábam! Azzal visszafekszik az ágyba és alszik tovább, mint a tej. És ez igy folyt napról-napra: a hidegviztől mindig felébredt és visszafeküdt az ágyba. Pár hét múlva már föl se ébredt, hiába erőlködött a szőke tündér, utoljára már a vizespokróc is elmaradt. A rendes alvástól hamar öszszeszedte magát. Kipirosodott, megerősödött, fütyörészett, s egy szép napon magához ölelte Pannit . . . * ¥ * Messze, keleten, valami nagy tűz lehetett. Kipirositotta az eget ... De hogy oszt vadkacsák is kezdtek huzni, itt-ott fecskék, pacsirták ébredeztek, kezdtünk rájönni, hogy az a keleti pirosság mit jelent . . . Szuhay kiitta maradék borát, aztán megszólalt sok szeretettel: — No, most aztán szedjétek magatokat és menjetek szépen aludni, gyerekek . . , Kovács ur valósággal rámtámadt tegnap a kávéházban: — Hol bujkál maga? Már háromszor kerestem. — Mi az, mi történt? — kérdeztem ijedten. — Mi történt? Az történt, hogy van egy szenzációs ötletem, amellyel egy vagyont lehet keresni. Szerencséje, hogy most itt találtam, különben mással csináltam volna meg. — És mi lesz az én szerepem? — Maga adná hozzá kölcsön a szükséges pénzt. Becsületszavamra, óriás haszonnal fogja visszakapni. — Ugyan, Kovács ur, hiszen több mint három éve, hogy kölcsön adtam magának tiz pengőt, akkor is azt mondta: “úgy éljek én”, arra nem lehet adni semmit, és a mai napig se láttam a pénzemet. — Az más. Ha én azt mondom: “úgy éljek én”, arra nem lehet adni semmit. De ha én azt mondom: “becsületszavamra”, akkor arra mérget vehet, úgy éljek én. — Halljuk a szenzációs ötletet. — Hát idehallgasson. Remélem tudja, hogy az utóbbi időben minden cukorkás meggazdagodott? — Ne mondja! Hogyan? — Egy kis ládika segítségével, melyet egy cukorkagyár talált fel. A ládikán felül egy papírlap van, a papírlapon sok apró kör és mellette láncon egy lyukasztó lóg. — Ismerem. Minden cukorkaüzlet ajtajában van egy. — Na. Ha befizet húsz fillért, beleszurhat a lyukasztóval valamelyik körbe, mire alul kiesik egy golyó. Ha a golyó fehér, nyer egy kis szelet csokoládét. Ha fekete, egy Adria-szeletet, kék "golyóra egy szelet töltött csokoládét, pirosra, barnára, sárgára pedig megint mást. Végül ha aranygolyó esik ki, az a főnyeremény, arra egy óriási doboz csokoládébonbont adnak ki. — Nézze, Kovács ur, ezek közismert dolgok, ne untasson engem ilyesmikkel. Az ötletére vagyok kiváncsi. — Hagyjon kibeszélni. Mióta ezek a ládikák^ megjelentek, az emberek idült szurómérgezést kaptak. Azelőtt a cukorkaüzletek egy hónap alatt sem adtak el annyi édességet, mint most egy óra alatt. Ismerek gondterhelt, ősz, nyolcgyermekes családapákat, akik zálogba csapták gyermekeik utolsó pár cipőjét, a kapott pénzt csupa huszfilléresre váltották át és egész nap szurkálnak. Van egy ismerősöm, hat év óta nincs állása. A múlt héten eladta csontvázát az anatómiai intézetnek és a kapott pénzzel most egy újfajta nyerőszisztémát próbál ki. A szisztémával állítólag pontosan meg lehet állapítani, melyik körbe kell beleszumi, hogy a zöld golyó essen ki. Azzal lehet tudniillik megnyerni a csokoládé futballlabdát. — Nézze, Kovács ur, én nem érek rá. Az ötletére vagyok kiváncsi. — Most jön. A cukorka ugyebár csak egy luxuscikk és mégis ezerszámra lehet eladni ezzel a ládikával. Most képzelje el, milyen forgalmat tudnánk elérni, ha például ebédeket lehetne nyerni szúrással. — Ebédeket? Hogy képzeli azt? — Nyitok egy vendéglőt, ehhez kell a maga pénze és kiteszek a bejárat elé egy ilyen ládikát. Délben arra jönnek az emberek és húsz fillérért mindenki szúrhat magának egy ebédet. Ha fehér golyó esik ki, az illető nyer majd ebédre egy zöldpaprikát. Fekete golyóra egy cső főtt kukoricát, kékre egy adag lecsót, pirosra bablevest, vagy tökfőzeléket lehetne nyerni és igy tovább. Aranygolyóra pedig, mint főnyereményt, kiadnék egy egész menüt. Majd meglátja, bombaüzlet lesz. Az emberek ezrével fognak sorbaállni, azon reményben, hogy szerencsés esetben egy komplett menüt ehetnek végig. Kezdett nekem határozottan tetszeni a dolog. — Igen ám — mondtam hosszabb gondolkodás után, — csakhogy itt egy kis baj van, Kovács ur. Ha majd a többi vendéglős látja ezt, ők is berendezkednek szúrásra és akkor a maga bombaüzletének fuccs. — Annyi baj legyen — vágta rá habozás nélkül Kovács ur, — akkor áttérek egy másik szakmára. Én leszek mindig az első, ahol szúrásra lehet kapni kalapot, nyakkendőt, kádfürdőt, ruhaforditást, uzsonnakávét, harisnyastoppolást, orvosi kezelést, filharmóniai koncertet, vagy temetést. Kiki milyet szúr magának, olyat kap. — Na és ha ezeket mind leutánozzák? — Akkor jövök a slágerrel. Megnyitom az Első Pesti Házasságközvetitő Irodát Szurási Alapon. — Hát az milyen lesz? — A nők húsz fillérért vőlegényt, a férfiak húsz fillérért menyasszonyt szúrhatnak maguknak. Ki milyet szúr, olyat kap. A házasság eddig is egy lutri volt, nálam is az lesz, csak sokkal olcsóbb áron. — Na és a nyeremények? — Ha a férfi szúr és egy fehér golyó esik ki, adok neki egy menyasszonyt kisebb testi hibával. Fekete golyóra már hibátlan nőt adok, csak nagyon csúnyát. Ezek között remélhetőleg sikerülni fog elsütni a feleségemet is. Kék golyóra molettet, feketehaju és valamivel csinosabbat, piros golyóra ugyanazt gesztenyebarnában, sárgára egy gyönyörű karcsut, kékszemüt és platinaszőkét adok. El voltam ragadtatva. — És az arany golyóra mit ad, Kovács ur? — Egy cédulát. — Egy cédulát? — Igen, mint főnyereményt. Ez lesz ráírva: URAM FOGADJON SZÓT: NE NŐSÜLJÖN! Karácsonyi ajándékot adunk mindazoknak, akik résztvesznek karácsonyi, nagy előfizetési kampányunkban! A kampány kezdődik 1961 október 5-ével és zárul 1961 december 31-én. MINDEN UJ ELŐFIZETŐ, aki a kampány ideje alatt megrendeli a “KIS DONGÖ”-t évi 4 dollárért, annak dijmentesen, postán megküldjük a 300 magyar nótát tartalmazó (egy dollár értékű) magyaros motivumokkal díszített nótáskönyvet karácsonyi ajándékul. RÉGI ELŐFIZETŐINKNEK IS megküldjük dijmentesen, postán, az előbb említett Ízléses kivitelű nótáskönyvet karácsonyi ajándékul, — aki beküld egy uj előfizetőt. Karácsonyi-ajándék hirdetésünket azért tesszük már most közzé, hogy december 31-ig bezárólag midenkinek elég idő álljon rendelkezésére, hogy a szép nótáskönyvet karácsonyi ajándékul megszerezhesse.
