Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-10-20 / 20. szám

6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 október 20. TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A kacsacsőrű emlős A kacsacsőrű emlős hazája Ausztrália. Hazánkban tehát nem fordul elő, még az állat­­kertben sem. Egész egyszerűen nem hajlandó előfordulni. Ál­landó tartózkodási helye tehát istehátamögötti két arasz. . Ennek a — rendes helyen előfordulni nem akaró — kü­lönös állatnak olyan csőre van, mint a Donald-kacsának. Hogy melyik szabadalmaztat­ta előbb, azt a természettudo­mánynak még eddig nem si­került megállapítani és úgy látszik ez továbbra is vita tár­gyát fogja képezni. Amellett madarunk tojást tojik, mint az egy rendes illem tudó, jólne­velt madárhoz illik, ezzel szem­ben négy lába van, mint az emlősöknek, ami viszont a leg­nagyobb neveletlenségek közé tartozik. Mert tessék csak el­képzelni: egy piaci kofát, aki­nek köztudomású, hogy annyit jár a szája mint egy kacsának, na még ha ez most négykéz­­lábra áll — uram bácsá’ — és úgy kezd közlekedni... hát ez csakugyan a legnagyobb illet­lenségek közé tartozna... Na­hát kérem, ilyen a mi ma­darunk. Kölykeit, amikor azok már kikeltek a tojásból, a ha­sán hordja egy tarisznyaszerü bőrlebenyhen (szatyorban) és szoptatja őket. Ehhez már ne­künk sincs hozzáfűzni valónk, nem tudunk hova lenni a bot­­ránkozástól és a csodálkozás­tól, mert kérem ez már a tete­je. mindennek. Tojásból kikelt fiatalokat szoptatni— Egyes verziók szerint ő az a bizonyos meschüngener Fisch. A csőrös emlős szine barnás­szürke, olyan disznóféle (az is!) Hosszúsága negyven cen­timéter, magassága húsz cen­timéter, de ha rátesznek egy ménkű nagy követ, akkor jó­val alacsonyabb. Az erdőben járkál tápláléka után, ha ker­getik akkor fut, repülni csak szeretne, amiből arra követ­keztetni, hogy nagyravágyó természete van. Táplálékát kis rothadt gyümölcsök és más ef­féle ingyencségek képezik. Élettartama, mint a többi ős.­­állatoké: Kazuáré, kengurué, teknősé, általában igen hosz­­szu: négy ötszáz év. Eleinte ví­gan sütkérezik a napon, úgy 2-300 évig, de később, az utolsó 100-200 év alatt már őrülten Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ’M és szerezzen uj előfizetőket! BURA HAJLIK . . . Bura hajlik a szomorú fűz ága Bura hajlik az én éltem világa. Édes szülém váltig biztat, de tudom, Hogy a nyarat általélni nem fogom. Rózsák között a szomoru-füz ága . . . Nem illem én ebbe a vig világba. Mit ér látni a jó kedvet énnekem, Ha nem vidul bubánatos életem! Sir kell nekem, olyan sötét, fekete, Amilyenre szivem a bu festette . . . És bokrétás süveg helyett fejemhez Jöjjön inkább egy kiszáradt fakereszt. Virágot még síromra se hintsenek, Nehogy csudát lássanak az emberek; Bus szivemnek poraitól síromon Fekete lesz a hófehér liliom. unja az egészet s alig várja, hogy vége legyen. A kacsacsőrű emlősnek nem sok hasznát veszi az emberiség. Nem ismer semmiféle kártya­játékot, nem tud evezni, de még csak nem is golfozik. Hú­sát kutyákkal etetik, csontját az árokba dobják, mert az már a kutyának sem kell, szőréből viszketőport készítenek, csőrét pedig sárgára festve az uj be­vándorlók használják egy ideig jelvényül. Daloljunk BURA, BURA, BUBÁNATRA SZÜLETTEM . . . Bura, bura, bubánatra születtem Nem igazi anya nevelt fel engem, Mostoha volt, mostoha a világ is, Száraz földben elhervad a virág is. Alkonyaikor születtem a világra, Alkonyat volt egész éltem világa Alkonyaikor hagyott el a kedvesem, Alkonyaikor végy magadhoz Istenem. El van az én boldogságom temetve, Mióta nem nézhetek szép szemedbe; Szemsugárid égetik a szivemet Felejteni akarnálak, nem lehet. A zivatar kergeti a felleget, Álnok szivü, te hagytál el engemet: A zivatar széttépi a rózsafát, Elraboltad szivem minden nyugalmát. Ajándékot adunk karácsonyra mindazoknak, akik e z é v december 3I-ig bezárólag egy uj előfizetőt küldenek be a “KIS DONGÓNAK”. Előfizetése egy évre 4 dollár. BÚJJÉK KENDNEK . , . Bújjék kendnek a bőrébe, Ezer ördög a szivébe, Bújjék kendnek. Ki tudja, hogy mi a baja, Hogyha szeret, mért nem mondja, Hogy ennék meg. Három nagy toportyán féreg, Seregestül denevérek, Kilenc farkas, meg két róka, Aztán az ördöngős Jóka Bújjék kendnek. Ne te, ne te, teremtette, De még pereg a kis nyelve. A kis nyelve. Ki tudja, hogy mi a baja, Hogyha szeret, mért nem mondja Ki a szive? Három hétig kuvasz leszek. Ha a szeretője leszek. Kilenc hétig hü is leszek, Ennél többet, Isten úgyse’ Nem tehetek.--------------------------­BOSZNIÁBAN . . . Boszniában megfutták a trombitát, Aki huszár, nyergelje meg a lovát. Én is megnyergelem szürke lovamat, Karikába verem a sarkantyúmat. Ha meghalok, tudom, hogy eltemetnek, Boszniai temetőbe letesznek. Diófaszin legyen az én koporsóm. Barna leány legyen az én siratom. CSITT CSAK RÓZSÁM, HALLOD...

Next

/
Oldalképek
Tartalom