Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-20 / 16. szám
1961 augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Szelim-lyuk Ezen török időkből való mondának forrása a Jankovich-féle Írott krónika, melynek kéziratát a legutóbbi időkig a szőlősi plébánia levéltárában őrizték. Buda, Vác, Esztergom, Fehérvár és Tata elfoglalása után ezen városok tartományai is csakhamar megizlelték a török világ keserűségét. A rabság még csak elviselhető volt valahogy. De a törökök segédcsapatai, “az ebből szakadt rác pogány”, meg az oláh, divatba hozták az orrcsonkitást s emellett, — bár kisebb mértékben, — a fül-, nyelv-, kéz- és lábcsonkitást is. Volt rá , eset, hogy a törökök csak egyetlen alkalommal ötezer magyar orrot küldöttek hajókon Konstantinápolyba, hogy a szultán gyönyörködhessen bennük. Megtették a basák azt is, hogy a keresztény foglyaikat csak úgy mulatságból — mint egykor a rómaiak — a vadállatok elé vetették. 1576-ban a budai basa Vácra jött, ahol nagy mulatságot és játékot rendezett. A többi között láncra vert tiz egri vitézt hozatott oda, akik közül a legerősebb ifjút mezitelenül, egy saruban a fához köttette. Erre egy hatalmas oroszlánt bocsátott rája. Ám az oroszlán az ifjút nem bántotta, hanem csak a saruit nyaldosta. Erre a vadállat embertelen őre jót húzott az emberséges oroszlánra, mire ez néhány pillanat alatt darabokra szaggatta őrét. Ezt látva az esztergomi és nógrádi bégek, leborultak a basa előtt s úgy kérték a sértetlenül maradt egri vitéz szabadonbocsátását. És a basa elbocsátá az ifjút. Erre az időre esik a bánhidai emberirtás is. Valami Szelim nevű bég járta be az Általér völgyét, amint ma Komárom megye déli részét nevezik. Bánhida és még más hat falu lakossága ősi szokás szerint a Vértes-hegységbe menekült. Állataikat az erdőbe eregették, maguk pedig a Bánhida fölött magasló sziklahegy egyik tágas barlangjában kerestek és találtak is menedéket. A szőlők fölött látható nyílást kövekkel berakták, mégis úgy, hogy onnét a völgyben történő dolgokat észrevétlenül figyelemmel kisérhették. A barlang túloldali, északi nyílása az erdő felé van; de ez oly szűk és tekervényes, hogy az emberek csak egyenkint járhattak ki-be rajta s azért innét ellenség nem is közeledhetett. Ezenfelül a hegyhez való kocsifeljárót, az úgynevezett “vaskaput” is eltorlaszolták kövekkel, fákkal fatörzsekkel.. E barlangból látta a hét falu népe a falvaikat elborító füstoszlopokat, látta az éjbe bevilágító égő tornyokat és kastélyokat. A hegyre az ellenség nem jött, azért nappal egyesek elhagyogatták a barlangot, állatjaik és eleség után néztek. Történt, hogy a többi között egy asszony is elhagyta a barlangot s ölben vitt gyermekével leszállóit a hegy tövében csörgedező kis folyóvízhez s ott mosogatta a magával vitt szenynyes ruhát. Ám a szegény asszony nem is sejtette, hogy a szomszédos tüskésben törökök vannak. Vagy aludtak, vagy lesben állottak, mint afféle jól kitapasztalt embervadászok. Egyszer csak a fűbe letett s magára maradt kis gyermek hangosan sírni kezd. A mosogató asszony szóval csititgatja, aztán oda is megy melléje, de akkorra már a törökök is kibújtak a tüskésből s a szegény asszonyt elfogták. Vallatni is kezdték és hamarosan kivették belőle, hol van a hét falunak rejtekhelye. Mindjárt mégis kísérlik a rejtekhely megközelítését, de a vaskapunál föállitott őrök kövekkel, nyilakkal csakhamar elzavarták őket. Mégis, most már midenki rosszat sejtett! Nem volt sok idejük a tűnődésre! Másnap reggel Szelim vezér már ott volt a hegy tövében £51JllIEss&í IL• lU'i'n'lMM « « Wl'illU «ILmu-:.•> «> “Rólad emlékezvén, csordulnak künnyeí” AUGUSZTUS Az augusztus jellegében nem sokban különbözik a júliustól, csak a meleg, növekedik meg a kánikula napjaiban. Szent István ünnepe után az élet lassan visszazökken a rendes kerékvágásba: a nyaralók kezdenek visszaszállingózni a városokba, az iskolákban elkezdődnek a beiratkozások. És a rövidülő napokban és hüvösödő estékben az ősz jelenti be magát. Augusztus 5-ike. — Havi Boldogasszony ünnepe, a római Santa Maria Maggiore bazilika alapításának emlékére: nyári hóesés csodája jelölte meg a helyet, ahová a templomnak épülnie kellett. Otthon, Magyarországon, a szegedi búcsú volt e nap leghíresebb megünneplése. Augusztus 11-ike. — Hunyadi János halálának évfordulója. — A világhírű magyar vezér, legnagyobb haditette, a nándorfehérvári diadal után néhány héttel meghalt, 1456-ban. Augusztus 15-ike. — Nagyboldogasszony napja, — vagyis Szűz Mária mennybevitelének ünnepe. Magyarországon a leg-, régibb idők óta ünnep volt. 1001-ben ezen a napon koronáztatta meg magát Szent István a II. Szilveszter pápától kapott Szent Koronával, mig 1038-ban, nem sokkal halála előtt, ezen a napon ajánlotta fel országát és népét a Szent Koronával együtt a Boldogságos Szűznek. Augusztus 20-ika. — Szent István, az első magyar király, a magyar nemzet apostola, Magyarország megalapítójának a napja: nemzeti ünnep, E napon az év legszebb körmenetét tartották Budán, a Várban, amelyet Magyarország hercegprímása vezetett, s amelyen, ünnepi diszbe öltözve, részt vettek a legmagasabb egyházi, polgári és katonai hatóságok képviselői. A körmenetben az országalapitó király csodálatosan épségben maradt jobb kezét hordozták körül, s ezért “SZENT JOBB KÖRMENETNEK” is nevezték, amelyen a magyar vidékek pompás népviseletekben megjelent küldöttségekkel képviseltették magukat. Augusztus 29-ike. — A mohácsi vész évfordulója. — 1526- ban ezen a napon szenvedtek döntő vereséget a magyar hadak a törököktől. A 150 évig tartó török hódoltság kezdete. Ennek szomorú emlékére irta Kisfaludy Károly “MOHÁCS” cimü költeményét, melynek közismert sorai: Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! HIRDESSEN LAPUNKBAN! I miden hadikészletével. A vaskaput hamarosan áttörette s így nehézség nélkül följutottak a hegy s egyúttal a barlang tetejére. Itt aztán megint megakadtak! A meredek s különben is berakott homlokzati nyílás hozzáférhetetlen volt, az egy embernek való szűk oldalrésen pedig kész halál nélkül a barlangba nem hatolhattak. Mit tegyenek hát? — ezen törte mindenki az eszét. Szelim a hely fekvéséből és a sziklák kongásából azt következtette, hogy a barlang tetejét boritó sziklaréteg nem valami vastag lehet. Előhozatta tehát a keresztény rabokat s kibontatta velük a barlang természetes sziklatetejét. Persze, kellett ásó, csákány, feszitőrud, miegymás, de néhány óra múlva ott tátongott a lyuk a barlang tetején, és pedig körülbelül éppen a közepe táján. Ám a törökök még igy sem mertek a barlangba ereszkedni, mert a bennlévők fedett helyzetükből könnyűszerrel lekaszabolhatták volna a betolakodókat. Szelim vezér azért mást gondolt! Ami szénát, szalmát, szárított takarmányt a közelből csak előkeríthettek, azt a vaskapun keresztül fölszállitatta a hegy tetejére és itt meggyujtva, az imént tört nyíláson keresztül a barlangba hányatta. A barlangba szorult embertömeg csakhamar fulladozni kezdett és kétségbeesetten kerestek menekülést. Ám akik a meredek oldalon igyekeztek a szabadba jutni, a mélységbe zuhantak; az oldalnyiláson menekülők egyenesen a törökök karjába és kardjába szaladtak. Legtöbben azért a barlang mellékágaiban kerestek menedéket, de a füst itt is elérte őket s rövid idő múlva elnémult a barlang; kripta, temető lett belőle. Az élőket a törökök összefogdosták, a hullák ott maradtak a barlangban és hiteles följegyzések szerint még 1750 körül is néhány kocsira való embercsont hevert ottan. Végre akadt, aki ezeken is megkönyörült. Bizonyos Oroszlánszkiné nevű bánhidai özvegyasszony, aki “irgalmasság cselekedetei” cime alatt batyuban egész életén át hordta a csontokat a bánhidai temető csontházába. Maga a barlang még most is meg van a bánhidai szőlők fölött, közvetlenül a messze látszó óriási “Turul” szomszédságában; olyan tágas, mint egy jókora pajta s ezer ember könynyen elférhetett benne. Megvannak a mellékágak is, de ezeket a sziklákról leváló törmelék annyira betemette, hogy szinte hozzáférhetetlenek. A barlang tetején most it ott tátong az a bizonyos nyílás, melyet a nép még mai napig is “SZELIM-LYUK”nak nevez. T
