Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-20 / 16. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 augusztus 20. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasztikus regény érdekes változatokkal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) Egy valóságos látványosság volt azt nézni, ahogy láda láda után ontotta magából az üvegeket. Mire mind a hat láda kiürült, akkorra már az asztalon szinte kazallá tornyosult a szalma. De az üvegeken kívül csakis furcsa alakú kémlőcsövek és egy féltő gonddal csomagolt mérleg került még napvilágra. És ahogy kicsomagolta az üvegeket, az idegen az ablakelőtti asztalnál azonnal munkához fogott. Ügyet sem vetett a felhalmozott szalmára, a tűzre, amely kialudt a kandallóban. Még a künn várakozó könyvesládájával és a hálószobájába felszállitott egyéb pogygyászával sem törődött. Mikor Hallné asszony bevitte az ebédjét, az idegen annyira munkájába merült, hogy nem is hallotta, mikor' rányitotta az ajtót, óvatosan csepegtetett az egyik üvegcsőből valamelyik kémcsőbe s csak akkor rezzent fel, amikor Hallné — megbotránkozva a szeméttel borított padló állapotán — kissé tulerélyes zajjal kotorta össze a szalmát, hogy az asztalra helyezhesse az ebédet. Félig Hallné felé fordította az arcát, de gyorsan ismét elkapta. De Hallné látta, hogy a nagy pápaszem nincsen az arcán. Mellette hever az asztalon. Hallnénak úgy tetszett, hogy az idegen szemüregei szokatlanul mélyek és feketék... Jaj, talán üresek! ... Az idegen feltette a szemüvegét, szembe fordult a vendéglősnével. Hallné éppen panaszkodni akart a sok szemét miatt, de az idegen megelőzte. — Nem szeretem, hogy kopogtatás nélkül nyit be hozzám mondotta felajzott ingerültséggel, ami úgy látszik, rendes kedélyállapota volt. — Lehet, hogy kopogott, de a munkámban, ebben a mindenképen fontos és sürgős munkámban, minden csekélység izgat és megzavar. Teszem azt, egy váratlan ajtónyitás, mint éppen most... Nem tűröm ... — Ahogy parancsolja uram! De ön is bezárhatja az ajtót, amikor csak tetszik. — Ez nagyon okos gondolat — felelte az idegen. — De ez a vacak szemét itt, uram! Ha megengedné, hogy megjegyezzem. — Ne jegyezzen meg semmit. Ha a szalma nem tetszik önnek, úgy írja be a számlámba. Megfizetem. A többi érthetetlen morgásba fulladt. De az a morgás nagyon hasonlított az elfojtott káromkodáshoz. Különös volt, amint ott állott előtte. Harcias ingerültségtől forrva. Kirobbanásra készen. Az egyik kezében a felemelt palackot szorongatta, a másik kezében a kémlő-csövet. Hallné majdnem megijedt tőle. De erélyes asszonyság lévén, gyorsan megkérdezte: Ebben az esetben tudni szeretném uram, hogy mennyit ítélne ön méltányosnak ... — Egy shillinget, számítson fel egy shillinget. Egy shilling csak elég lesz talán. — Ahogy parancsolja, uram, — egyezett bele Hallné és szorgosan felteritette az asztalt, — az a fő, hogy ön meg legyen elégedve. — Az idegen hátat fordított neki és feltürt gallérral visszaült munkaasztalához. Ebéd után bezárt ajtó mögött, Hallné állítása szerin teljesen csöndben dolgozott. De A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! egyszer csak tompa robaj hallatszott ki szobájából és az üvegek mind összecsörrentek, mint amikor valaki öklével nagyot üt az asztalra, aztán földhöz vágott egy üveget és gyorsan föl alá futkosott a szobában. Hallné attól tartva, hogy valami baj történt odabent fölszaladt az ajtóhoz. De nem mert kopogtatni. Csak kívülről hallgatódzott. — Nem folytathatom — dühöngött az idegen odabent. — Nem tudom folytatni! Háromszázezer . . . Négyszázezer . . . Az egész tömeg . . . Csalódtam! Az egész életem elvész . . . Irtózatos . . . Hiába próbálgatok... Végem van! Örült voltam! . . . Őrült . . . De lent az ivóban benyitott valaki. Hallné szöges csizmák kopogását hallotta. Legnagyobb sajnálatára vissza kellett vonulnia leshelyéről és igy nem hallotta az önvallomás folytatását. Mikor visszatért, már minden csöndes volt. Csakis az üvegek halk összecsörrenése hallatszott. A roham — úgy látszik — elmúlt. Az idegen csendben dolgozott tovább. Amikor még később bevitte a teát, összetört üvegszilánkokat látott a sarokban. Nagy sárgás folt éktelenkedett a padlón. Amikor szerényen felhívta az idegen figyelmét a csúnya foltra, az haragosan reá rivallt: — írja fel a számlámra. Mondtam már, hogy nyugalomra van szükségem! Ha kárt okozok, megfizetem. És sietősen számokat firkált az előtte fekvő jegyzetfüzetbe. * Késő délután Fearendise és Teddy Henfrey együtt ültek az ipingi kis sorházban. — Mondok valamit — szólott titokzatos képpel Fearenside. — Hallom — felelte Teddy Henfrey. — Az a fickó, akiről beszéltünk, az a furcsa idegen, akit a kutyám megharapott. Hát csak annyit mondok, hogy az az ember' fekete. A lábszára mindenesetre az. — Hogy-hogy álmélkodott Teddy. — Láttam a nadráglukát, meg a kesztyű szakadását, amit a kutyám hasított. Azt hinnéd ugy-e, hogy a piros hús kukucskált ki rajta? Az ám! . . . Olyan fekete volt, mint a szerecsen. Megmondom neked, hogy a kalapom sem feketébb nála. — No szépen vagyunk, — szörnyülködött Henfrey, — általában zavaros eset. Hiszen az orra piros, mintha veresre mázolta volna. — Ez bizony igaz — bólintott Fearenside. — Magam is észrevettem. Hát tudod, én azt gondolom, hogy ez az ember tarka. Akárcsak a foltos ló. Hol fehér, hol fekete. És természetesen szégyenli. Valami mulattféle lehet és a fehér meg a fe-JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 kete szín foktokban rakódott le rajta, ahelyett, hogy összekeveredett volna. Hallottam már ilyesmiről azelőtt is. A lovaknál meg éppen gyakran előfordul, ahogy akárki láthatja. IV. FEJEZET. Cuss ur kivallatja az idegent. Részletesen meséltem el az idegen megérkezését. Kiemeltem minden mellék körülményt, hogy a különös benyomás, amit környezetéből kiváltott: világosan álljon az olvasó előtt. De eltekintve két különlegesebb eseménytől, ott tartózkodása csendes mederben folyt. Mindaddig, mig a klubünnepélyre nem került a sor, melyet nehezen lehetett elhallgatni. Addig is néha összekülönbözött Hallnéval a házirend miatt. De egész április végéig, minden egyes esetben, sietve rendbehozta a dolgát azáltal, hogy fizetett. Hall nem szerette ezt a furcsa vendéget és azon ritka alkalmakkor, amikor merészelt önálló véleményt kockáztatni, mindig azt hajtogatta a felesége előtt, hogy adjanak túl rajta. De ellenszenvét nem merte másképen kimutatni, minthogy tüntetőén kitért a vendég utjából. — Várjuk meg a nyarat, — mondotta a bölcs Hallné, — majd ha az üdülők, meg a müvészfélék kicsődülnek a városból. Akkor majd meglátjuk. Lehet, hogy kicsit nehéz természetű ember, de a pontosan kifizetett számla mégis csak pontosan kifizetett számla marad. És bármit mondasz is: ez a legfontosabb. Az idegen nem járt templomba és nem tett különbséget hétköznap és ünnepnap között. Hallné állítása szerint nagyon szorgalmasan dolgozott. Néha már kora reggel hozzáfogott a munkához. Máskor későn kelt. Fel-alá szaladgált a szobában és fennhangon beszélt magában. Vagy pipára gyújtott és szunyókált a kandalló előtt. (Folytatjuk.) Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Magyar Honfitársaink szives figyelmébe! • Nagy betűs magyar és angol Bibliák (ó és Uj Testamentum) • Mindenféle tréfás színdarabok felnőtteknek és gyermekeknek • Versek minden alkalomra • Magyar dalok kottával, szöveggel • Vegyes irodalmi müvek MEGRENDELHETŐK: Veres József kántortanitónál 1432 MAGNOLIA AVENUE, San Bernardino, California (Kérjen árjegyzéket.)
