Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-08-20 / 16. szám
1961 augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL GYERMEKROVAT AZ OKOS LEÁNY I Ah, hol vagy... Ah hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, Ki voltál valaha Országunk istápja? Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben Te előtted sírván. Rólad emlékezvén, Csordulnak könnyei, Búval harmatoznak Szomorú mezei. Lankadnak szüntelen Vitézlő karjai, Nem szűnnek iszonyú Sírástól szemei. Virágos kert vala Hires Pannonia, Mely kertet öntöze Híven Szűz Mária. Katolikus hitnek Bő volt szép virága, Be megsötétedett Örvendetes napja. Előtted könyörgünk Bus magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk Árva maradékid. Tekints István király Szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet Régi országodra. Reménységünk vagyon Benned s Máriában Mint magyar hazánknak Hü királynéjában, Még éltedben minket i Néki ajánlottál, És szent koronáddal Együt föláldoztál. i -----------£ § g-. ■ ■ ■— Fi SZILUETT A fekete árnyképeket (sziluett) Etienne de Silhouette francia pénzügyminiszterről nevezték el, aki a tizennyolcadik század egyik leggyülöltebb embere volt s a karikatúrákban fekete árnyképekkel ábrázolták. F A SZAXOFON amelyet a jazz-zenekarban használnak, Adolphe Sax belga muzsikustól kapta nevét. f A SZENDVICS, Sandwich angol lordról kapta nevét.-----------.-«3 ----------Füstbement terv — Irta: Petőfi Sándor — Egész utón hazafelé Azon gondolkodóm: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki, Midőn, mely bölcsőm ringató, Karját terjeszti ki? S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Míg állni játszók az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szabóba toppanék.., Repült felém anyám... S én csüngtem ajkán szótlanul Mint gyümölcs a fán. Hol volt, hogy nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy okos leány. De az olyan okos volt, hogy okosságának a hire még a királyhoz is eljutott. A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányról, hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött s elhozatta az udvarába. Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja s mondja neki: — No, te leány, hallottam a hírét a nagy eszednek. Hát ha oly nagy az eszed, van nekem a padláson száz esztendős fonalam, fonj nekem abból aranyfonalat. Felelte a leány: — Felséges királyom, életemhalálom kezedbe ajánlom, van az én édesapámnak százesztendős sövény kerítése: csináltasson nekem abból arany orsót s akkor én is megfonom az aranyfonalat. Tetszett a kiráylnak a felelet s mindjárt más kérdést gondolt ki. — Hát jól van, leányom, az első kérdésemre jó lmegfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat. — Jó szívvel — mondja a leány — csak elébb felséged fordittassa ki a korsókat, mert azt tudja bizonyosan, hogy semmit sem szoktak a színéről foltozni, hanem a visszájáról. Mondja a király: — Okos volt a második felelet is. Még adok néked egy kérdést s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek. — Csak mondja, felséges királyom. — Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is meg ne is. Gondolkozik egy kicsit a lány, aztán kifordul az ajtón, megy a konyhába, ott a szakácsnétől kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott éppen röpköd egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé tett s úgy ment föl a király színe elé. — Itt van, felséges királyom. Fogja a király a két szitát, hogy nézze meg mi van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült. — No, lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nem is. De már erre úgy megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeribe hivatta az udvari papját és össze esküdött az okos leánnyal. Elő a cigányokat, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettőig is. Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána. A jó Isten Ki ruházza fel a mezők liliomát? Ki visel hü gndot az égi madárra? Utlan bujdosónak ki vezérli nyomát? Kit nevez atyjának az atyátlan árva? Él még a jó Isten, Ő engem is szeret; Megadja, ha kérem, a napi kenyeret. -----------.-«A re-.-----------A nemeslelkü ellenfél Volt egyszer egy magyar király, akinek volt egy kedves embere: Esterházy Pál. A király egyszer nagy uradalmat ajándékozott Esterházynak, ki annak nagyon megörült s rögtön el is ment, hogy a jószágot megtekintse és átvegye. Amint a jószágra ért, megtudta, hogy ezt az uradalmat egyik ellensége gyermekétől igazságtalanul vették el. Azt is megtudta, hogy ez az árva, minden jószágától megfosztva, valami szegény ikonnál kegyelem kenyéren él. Esterházy azonnal fölkereste az elhagyott árvát s azzal együtt elment a király elé. — Felséges királyom! — igy szólt a királyhoz Esterházy — nagy örömet szerzett nekem az a szép uradalom; de mégis arra kérném Felségedéit, vegye azt tőlem vissza s ajándékozza ennek a szegény árvának, akit az igazságosan megillet. — Ki ez az árva? Talán valami rokonod? — kérdezte a király. t — Nemcsak hogy nem rokonom, hanem a legnagyobb ellenségem árvája; de nem tudnám a lelkemen elviselni, hogy egy árvának a jószágát igazságtalanul elvegyem. A királynak annyira megtetszett ez a nemeslelküség, hogy a kérelmet azonnal teljesítette, Esterházynak pedig még szebb uradalmat ajándékozott. Esterházy szép tettének az országban is hire futott s a nemeslelkü férfiút a nemzet azzal tisztelte meg, hogy a király után a legnagyobb méltóságba emelte: nádornak választotta. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Takarékos gazda Egy kis városból néhány polgár ment a szomszéd faluba, hogy tűzkárt szenvedett polgártársaik részére adományokat gyűjtsenek. Többek között korán reggel egy vagyonos földmiveshez mentek. A gazdát az istálló előtt találták. Amint hozzá közelednek, hallják, mily komolyan dorgálja béresét azért, mert a kötőféket éjen át az esőn künnhagyta és száraz helyre nem vitte. — ó, ez fukar ember lehet! — mondta az egyik gyűjtő ember a másiknak — itt nem sokat kapunk. — Legalább megkíséreljük! — mondta a másik s közelebb léptek hozzá. Legnagyobb meglepetésükre a földmives igen nyájasan fo“Kis Dongó'' előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. gadta az idegeneket. Azok bementek vele a szobába s eléje terjesztették kérésüket. A gazlda egész készséggel igen jelentékeny összeget adott készpénzben a nemes célra. Sőt megígérte, hogy a szerencsétleneknek fát és élelmiszereket is küld. A kéregető polgárok nagyon elcsodálkoztak s nem titkolhatták el meglepetésüket. Bevallották, hogy a hallottak után fukar embernek tartották őt, akitől szerencsétlenül járt polgártársaik részére keveset reméltek. — Kedves polgártársak, — mondta a gazda — én bizony a magamét mindenkor megköveteltem és a csekély gondatlanságot is megróttam. De éppen ezáltal jutottam abba a szerencsés helyzetbe, hogy a szükölködőket gyámolithassam. Jézus is azt mondta: “Szedjétek föl a morzsákat is, hogy el ne vesszenek!”
