Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-07-20 / 14. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 julius 20. A láthatatlan ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. \ (Folytatás.) — És ha az óraj a vitást befe­jezték, úgy gondolom, hogy te­ázni szeretnék. De csakis az órajavitás befejezése után. Hallné éppen el akarta hagy­ni a szobát, anélkül, hogy be­szélgetési kísérleteket kockáz­tatott volna, mert nem óhaj­totta, hogy Henfrey ur előtt rendreutasitsák, amikor a ven­dége megkérdezte tőle, hogy intézkedett-e Bramblehurstben várakozó poggyásza felől. Hall­né azt felelte, hogy már szó­lott a postásnak; a ládákat reggel házhoz szállítják. — Biztos benne, hogy hama­rább nem lehet? — kérdezte az idegen. Hallné hűvösen kijelentette; hogy egészen bizonyos benne. — Túlságosan át voltam fáz­va az imént, hogy hosszú ma­gyarázatba bocsátkozzam, — szólt most az idegen, —- csak azt akarom mondani, hogy én tudományos kutató vagyok. — Igazán, uram? — csodál­kozott a megilletődött Hallné. — A poggyászom kísérleti készülékeket és műszereket tar­talmaz! — Ezek nagyon fontos dol­­dok valóban uram! — helyeselt Hallné. — És én természetesen sür­gősen szeretném folytatni a munkámat. Ez igen érthető, uram! — Azért jöttem Ipingbe, — folytatta kissé erőltetett köny­­nyedséggel az idegen, — hogy magamban lehessek. Nem tű­röm, hogy zavarjanak a mun­kámban. A minap a munkám­mal kapcsolatban baleset ért. — Mindjárt gondoltam — elmélkedett magában Hallné. — Ez a baleset kényszerit rá, hogy visszavonultan éljek. A szemeim olyan gyengék és fájó­sak, hogy órák hosszat elsöté­tített szobába kell zárkóznom. Néha. Időről-időre. Ha nem is éppen most. Ilyenkor a legcse­kélyebb háborgatás, például, ha idegen betoppan a szobám­ba, nagyon felizgat. Megkívá­nom, hogy mindezt tudomásul vegyék. — Természetesen, uram, — mondotta készségesen Hallné, — és ha megengedné, hogy megjegyezzem... — Ugyhiszem, ez minden, amit mondani akartam — szó­lott nyugodt, ellenállást nem tűrő, erélyes hangján az ide­gen. Hallné jónak látta, hogy kedvezőbb alkalomra halassza kérdéseit és őszinte részvéte megnyilvánulását. Miután Hallné elhagyta a szobát, az idegen a kandalló előtt maradt és figyelmesen követte az órajavitás művele­tét. Hanfrey ur az idegen közelé­ben dolgozott lámpájával. A zöld lámpaellenző éles fényt ve­tett kezeire, az óra szerkezetére és árnyékban hagyta a szobát. Az órajávitó feltekintett mun­kájáról, úszó fény foltokat lá­tott. Miután természettől fog­va kiváncsi ember volt, felesle­ges módon babrált az órával, abban a reményben, hogy ki­tolva az időt- talán alkalom kí­nálkozik, hegy az idegennel szóba elegyedjék. De az idegen teljesen némán és csendesen állott. Olyan csendesen, hogy idegessé tette Henfrey urat. Azt képzelte, hogy egyedül van a szobában és feltekintett. De ime, szürkén, homályosan, ott kisértett a bepólyált fej. Az óriási sötét szemüveglencsék mereven bámultak; titokzatos zöld fényt vetítve maguk elé. Olyen förtelmesnek tűnt Hen­frey előtt, hogy egy percig né-Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó" PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! Óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentom) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanítónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO, CALIFORNIA. mán meredtek egymásra. Az­tán Henfrey megint lesütötte a szemét. Igen kényelmetlen helyzet. Az ember szívesen mondana valamit. Talán, ha megjegyezné, hogy az idő szo­katlanul szigorúra fordult. Újból feltekintett, hogy kel­lően célozzon az első lövéshez: — Az idő ... — kezdte. — Miért nem fejezi be a dol­gát és miért nem takarodik in­nen? — kérdezte a merev alak, aki szemmel láthatólag nehe­zen visszafojtott dühével küz­dött. — Az egész órajavitás ab­ból áll, hogy a kismutatót a tengelyre kell csavarni. Maga egyszerűen lopia az időt. — Mindenesetre uram, csak egy percig még ... Valahogy azt hittem ... Henfrey ur gyorsan végzett és elkotródott. De a szive mélyén fojtott düh kavargóit. — Ördög vigye el — hábor­gott magában, amig végigbal­lagott a falun, a hulló hóesés­ben. — Az embernek idő kell az órajavitáshoz. Természete­sen! Majd később: — Hát már rá sem szabad nézni valakire. Persze, ha ilyen ocsmányul csúnya képe van... Aztán hirtelen értelemszikra derengett agyában: — Sehogysem szereti, ha rá­néznek. De én csak azt mon­dom, ha a rendőrség köröztet­né, akkor sem bugyolázhatta volna magát felismerhetetle­­nebbre. A Glesson-felé vezető ut sar­kán Henfrey ur Hallal talál­kozott, aki nem régen házaso­dott bele a “Kocsi és Lovak”-ba és aki mesterségére nézve fu­­! varos lévén, Siderbridgeből a környező helységekbe vitte az utasokat, ha volt a«ki szolglata­­it igénybe vette. Most Sider­­bridge Junction felől jött, de hajtása után Ítélve, alighanem megállott útközben valamelyik 1 kocsmában. — Hegy vagy Teddy ? — kér­­! dezte nehéz, botladozó nyelv­­! vei. — Zavarok vannak otthon —- felelte Teddy. — Hogy-hogy? — kérdezte Hall nyájasan. — Zavaros külsejű fickó szál­lott meg a “Kocsi és Lovak’’­­ban! Bizony! És Henfrey ur alaposan le­írta barátjának az uj vendé­get: — Ügyi, hogy olyan, mintha álruhába bujt volna? Én bi­zony alaposan a képébe vilá­gítanék annak, aki szállást vett ki a házamban. De az asz­­szonyok dórén bizakodnak, amint idegenről van szó. Szo­bát bérelt és még a nevét sem mondotta meg, Hall. — Csak nem? — csodálko­zott Hall, akinek kissé lassan járt az esze. — De bizony —- erősködött Teddy. — Egy hétre szállt meg. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Most már meg sem szabadul­hatsz tőle, amig le nem jár az az átkozott hét. És holnap jön a poggyásza. Azt sem tudom, hány bőrönd. Kívánjuk, hogy ne legyen értéktelen kacat vagy nehéz kő a ládákban. Gyorsan elmeséle Halinak, hogy a nagynénjét miként csapta be egy utas üres kézitás­kájával. Végre is sikerült fel­keltenie a jámbor Hall gyanú­ját. i — Gyi te! — biztatta a lovát, — Utána kell nézni ennek a dolognak. De ahelyett, hogy kellően tájékozódhatott volna, a jp Hali erélyes szidásban részesült éle­te párjától, amiért oly sokáig elmaradt Sidelbridgeben. ÉS szelid tapogatódzásaira egé­szen eltérő értelmű válaszokat kapott. De a Teddy által elhin­tett mag mégis csak megfo­­gamzott. — Ti asszonyok semmit sem tudtok — mormogta Hall és el­határozta, hogy az első kipál­­kozó alkalmat üstökön ragad­ja, hogy belevilágítson ebbe a bonyolult kérdésbe. És miután az idegen fél tiz felé ágybafe­­küdt és elhagyta a nappali szo­bát, Hall ur erélyes szemlét tartott a helyszínen. Szigorúan végigfürkészte a felesége, bú­torait, hogy bebizonyítsa, mi­szerint ő az ur itt, nem pedig a jött-ment betolakodott, gyanús idegen. Hall ur behatóan végig­­vázsgálta azt a matematikai számításokkal teleirt papírla­pot, melyet a lakója ott felej­tett. Azután 5 is visszavonult éjszakára, de előbb kellően ki­oktatta feleségét, hogy alapo­san vizsgálja meg azt a bizo­nyos poggyászt, ha elhozzák. — Te csak törődj a magad dolgával Hall, és bizd rám az enyéme.t Hallné, bár erélyesen vissza­utasította férje hatásköri túl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom