Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-05 / 1. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 január 5. Daloljunk— muzsikáljunk AZT MONDJÁK GALAMBOM Azt mondják galambom, Hogy már elfeledtél, Azt mondják rubintom, Hogy nem is szerettél, Azt mondják, azt mondják, Hogy megcsaltál rózsám, így hát igaz szívvel Sosem voltál hozzám. Azt mondják a levél Nem zörög hiába, Azt mondják, hogy a szív Megszakad bujába. Azt mondják galambom, Hogy nagy beteg vagyok, Azt mondják, azt mondják, Hogy bele is halok.-------------.-«■§ -------------, AZ ŐSSZEL . . . Az ősszel, az ősszel, Lovat lopoL rózsám, az ősszel. Lovat lopok, rózsám, paripát, Azon megyek én majd tehozzád AZÉRT, MERT ÉN SZÉKELY VAGYOK . . . Azért, mert én székely vagyok, Minden embert nem uralok, Attila volt az én apám. Szép örökség maradt reám. Buzogány, éles tőr és kard, Melléjük van ép erős kar. Mellemben van egy erős szív, A harcban sok tatárt megvív. A nagy attilai ostor Nálunk soha el nem bomol, Hogyha majd vele csattantunk, A harcból el nem szaladunk. Ne bántsad hát soha meg őt, Ismerjed meg a nagy székölyt Mert igazi Attila véV, Fegyverével majd átalvér.---------------X* 5-.---------------w W ÁGAS BOGAS A DIÓFA . . . Ágas bogas a diófa levele, Ez a kislány termett nekem kedvemre, Akármit szóljon a világ belőle, Nincs hatalom, mely elválasszon tőle. Hull a dió levelestül, ágastul, Kedves rózsám! meg kell válnunk egymástul, Nem engedik azt az egek minekünk, Hogy valaha mi egymáséi legyünk. A diófa ágas bogas, leveles, Ma két hete, hogy nem voltam itt, kedves! Utoljára fogom ajtód madzagját, Kec es rózsám, kívánok jó éjszakát. A hal vízben élő állat. Van kis hal középszerű hal és nagy hal. De ha a konyhába kerül, kivétel nélkül mind meghal. Furcsa szokásuk, hogy a nagy hal megeszi a kis halakat, de viszont a kis hal is szeretné megenni a nagyhalakat. Ez a tünet különben jellemző az emberekre is, hogy az egyik sokszor majd megeszi a másikat. A hal kopoltyuval lélekzik, ami azért jó, mert bármennyire is meghűl, nem kaphat tüdőgyulladást. Persze ehelyett kaphat másféle betegségeket, legrémesebb ezek közt a víziszony; de tessék csak elképzelni, milyen borzalmas lehet az, mikor egy hal víziszonyban szenved. A hal tápláléka a másik hal, ami őszinte lélekre és egymás iránt való vonzalomra vall. Vannak olyan halak is amelyek kis férgeket és kenyérdarabkákat esznek, ezek nyilván vegetáriánusok. A halat az emberek halászás által fogják, a vízből, ami úgy történik, hogy az ember vesz egy horgot, rátüz egy kukacot és azt egy hosszú fanyélre kötött spárgán belógatja a vízbe; a kukac kellemetlen helyzetében való gyönyörködés céljából sok kis hal gyülekezik a kukac köré, mire jön a nagy hal és a kis halakat megeszi, étkezés után pedig fölbukkan és szemébe nevet a halásznak. Ez igy megy órákon át, végül a nagy hal meg fog egy kis halat és azt rátüzi a horogra, csak azért, hogy a halász másnap is eljöjjön. A halász persze diadallal rántja ki a horgot a vízből, zsebrevágja az icipici kis TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ / A HAL halacskát s azzal a közmondással vigasztalja magát, hogy: “Aki a kicsit nem becsüli, aj nagyot nem érdemli!” —pedig köztünk legyen mondva — jobban szeretett volna fogni egy nagy harcsát... Apropó, harcsa! ... A har- j csának bajusza van. de végtagjai, mint általában a halaknak, nincsenek. A halaknak csak uszonyaik vannak, amikkel a vízben úszkálnak, de lábuk nincsen, azért nem tudnak a folyók, tavak és tengerek fenekén mászkálni, se kezük nincsen, ami különösen a harcsának kellemetlen, mert nem tudja a bajuszát kipödörni. Érdekes különbség az ember és a hal közt azt, hogy ha az ember öngyilkossági vágyat érez bizseregni a szive táján, akkor beugrik a vízbe, a hal ellenben, hasonnemü vágy esetén kiugrik a vízből. Mivel a hal is és az ember is ilyen ugrálós természetűek, egyes természet-tudósok megállapítása szerint a szöcskékkel vagyunk némi rokonságban. A halak közül szigorúságáról nevezetes a cápa. Ez a fürdőző emberek ijesztgetésével tölti szabad idejét, ami úgy történik, hogy odauszik a fürdőzők közé és a legszimpatikusabbat közü“Kis Dongó” előfizetési ára egy egész évre csak 4 dollár. lük megeszi, miáltal a többiek nagyon megijednek. Különösen Miamiban szoktak ilyen cápák előfordulni, amelyek annál félelmetesebbek, mert észrevétlenül, sőt láthatatlanul lepik meg az embereket, ilyenkor se nem szirénáznak, se nem tülkölnek, mint az esküvői kocsik. Itt meg kell említenünk a cápa és hajós küzdelméről szóló történetet, amely tragikus hatásának nyitját abban leli hogy elolvasása után mély szomorúsággal gondoljuk el, hogy mennyit és mekkorákat kell szegény Íróknak és újságíróknak, legtöbbször igen csekély honoráriumért hazudniok. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a hal igen j ólszituált baromfi, mert még a ruhája is pénzből van, mig a legtöbb ember a pénztárcáját sem tudja vele kibélelni. Kétféle halak vannak, úgymint: tengeri halak és édesvízi halak. Nekünk, szegény magyaroknak, — bár már Széchenyi István sürgette, hogy igyekezzünk tengeri halakra is szert tenni — csupán édesvízi halaink vannak. Van pontyunk, csukánk, harcsánk, tokunk, pisztrángunk, ebihalunk és kárászhalunk és egy igen kellemetlen kilátásunk, hogy éhen halunk.. Van egy közmondás, amely szerint: “Fejétől büdösödik a hal”. Ez a közmondás azonban eltérőleg a többi közmondásoktól — igazságot fejez ki, ezért van az, hogy a szardíniának levágják a fejét és igy azok fejveszetten szoronganak a dobozokban. Két babonás, szép szemednek...
