Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-05-20 / 10. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 május 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $4.00 — six months $2,00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Kémek harca A japán déli hadsereg főha­diszállásán a vezérkar tisztjei lázasan készültek az offenziva folytatására. Bent, a vezénylő tábornok párnázott ajtajú szo­bájában, egy feltűnően kövér, civilember ült szemben a gene­rálissal. A tábornok mellett ál­ló vezérkari főnök igy szólt hozzá: — Tehát, megértettük egy­mást? Csang Csin? Mi azt akarjuk, hogy elhozza nekünk a kínai vezérkar úgynevezett “menetkészültségi táblázatát”, amelyből kivehetjük, mikor, hol és hány hadosztályt tud­nak a kínaiak összevonni az ellentámadás céljaira? Átadok ezennel önnek egy régebbi ha­sonló, eredeti kínai összeállí­tást, amely külső alakra telje­sen egyezik a várt uj kimuta­tással. Tanulmányozza ezt át, de vigyázzon, meg ne találják önnél a kínaiak, mert akkor a halál fia. Az idegesen pislogó kövér emberke zsebrevágva az iratot, ezt kérdezte: — Köszönöm! Mehetek már utamra? — Még egy igen fontos fel­adat vár önre — szólalt meg a tábornok. — A kínai főhadi­­száláson egy igen kellemetlen kém működik ellenünk, ezt az embert magával kell hoznia... — Jeng Szü a neve — vágott közbe a vezérkari főnök, egyen­ruhában teljesít szolgálatot a kínai marsall környezetében, önt repülőgéppel küldjük a vo­nalakon át, beszélje meg a pi­lótával, hol, mikor várja önt. Csalja a géphez Jeng Szüt és lopja át hozzánk. Nos, képes lesz erre? A japán kém széles mosollyal válaszolt: — Bízzák csak rám, uraim! Van egy jó töltőtollam és egy jó aranyórám . . . Orosz gyárt­mányok, eddig jól beváltak. A két tiszt csodálkozva né­zett egymásra, mintha csak ezt akarták volna kérdezni: “Hát ez miféle badarság?” Amikor a megbízott már ép­pen el akarta hagyni a szobát, a tábornok utánaszólt: — Van egy komoly aggodal­mam! ön annyira kövér, hogy mindenütt azonnal felismerik. A vastag ember csak ezt mondta titokzatosan: — Én bármikor, egy félperc alatt is megtudok soványodni! — Ezzel eltávozott! Másnap, éjjel tizenegy óra tájban, a wutusii temető árká­ban egy kínai tiszt és egy al­tiszt hasalt és kémlelte az eget. — Furcsa! — suttogta a tiszt, — csak nem hazudott ne­kem Jeng Szü? A japán kém­nek repülőgépen már régen itt kellene lennie . . . még egyszer kihangsúlyozom: Semmiesetre sem szabad őt megölni, hanem okvetlen el kell fogni. Az idő ólomlábakon járt. Végre éjfél után pár perccel a figyelő kínaiak mintha távoli zümmögést hallottak volna. Kisvártatva tényleg motorbú­gás árulta el a várvavárt jöve­vény közeli befutását. Tényleg! A holdas éjben percek alatt egy könnyű japán vadászgép ezüstös teste csillant meg. A felkelő nap országának színe fehér mezőben a piros pont, azonban nem volt látható. Ezt minden bizonnyal a titoktartás végett (tüntették el. A gép néhány kört írva le a levegőben, egy ejtőernyős cso­magot dobott le, majd sas módjára eltűnt a látóhatár mögött. A kínaiak szive a torkukban vert. Az ejtőernyő kinyílt és lassan, büszkén himbálódzva, közeledett a földhöz. Felugrot­tak, hogy kövessék. De ezáltal elárulták magukat. Legalább is ezt kell következtetnünk ab­ból, hogy a földreért ejtőernyő­ből gyorsan kikászmálódott ember hatalmas ugrással át­ugorva a temető árkának tá­volabbi részét, eltűnt a fák kö­zött. Nyoma veszett! A kínai katonák hosszas keresgetés után sem akadtak rá. Ezután gyors futással a legközelebbi őrség felé vették útjukat, hogy a most már nyilván beérkezett japán kémet elfogják. A vastab kém, Csang Csin észrevette a rá leselkedő kínai­akat, egy ugrással a halottas házban termett és annak ajta­ját bereteszelte maga mögött. Körülnézett. A hold beszűrődő sugarai mellett azonnal felfe­dezte, hogy egy kínai halott fekszik a koporsóban. Nem volt ideje gondolkozni, mert kint lépteket hallott! Hirtelen elha­tározással a halottat kiemelte a koporsóból, majd annak ru­háját magára huzva, a hullát a sarokban lévő ruhásszekrény­be dobta, ő maga pedig belefe­küdt a koporsóba. Alig telt el egy negyedóra, amikor betörték a halottasház ajtaját. Csang Csin elérkezett­nek hitte végóráját. Lehunyt szeme pillája alól észrevette, hogy kínai katonák közelednek hozzá. Az egyik altiszt, akiben Csang Jeng Szüt, a kínai ké­met ösmerte fel, már-már ke­zével utána nyúlt, amikor egy babonás kínai őrmester, látszó­lag a járőr parancsnoka, egy erélyes rántással visszahúzta őt a koporsótól és durván rá­­rivallt: — Otromba disznó! Nem lá­tod, hogy halottal van dolgod? Hát ezt csak nem engedhetem meg? Pillanatnyi dermedt csend után a katonák összenéztek és rövid tétovázás után elhagyták a halottasházacskát. Csang egyelőre megmenekült a bitófa alól. A hajnal első sugara Csán­gót már nem találta borzalmas fekvőhelyén! A vastag ember­ből egy perc alatt sovány, kínai katonatiszt lett. Három öltözet ruhájából, amelyeket egymás fölött viselt, hogy különböző fajtájú embernek öltözködhes­­sék fel, lehúzta magáról és a ruhásszekrénybe rejtette. Csu­pán a snájdig, most már so­vány kínai tiszt maradt meg belőle, aki óvatosan, rettentő hidegvérrel kísérelte meg élet halálra menő további játékát. Még kapható Históriás Kalendárium A 320 oldalas amerikai magyar naptár, gyönyörű képes kiadásban, megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivata­lában 1 dollár 75 centért. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. Éjjel menetelt, nappal rej­tőzködött! A nyugalom órájá­ban, mint kínai katonatiszt, különböző csapatok konyhájá­ról táplálkozott, mert éjjel nem nagyon tűnt fel a csapat­nélküli tiszt! A legnagyobb gondját az képezte, hogyan [jusson be a marsall vezérkari főnökéhez, hogy feladatát elvé­gezhesse. Végre bejutott Nan­­kingba. A nagy városban sike­rült elrejtőznie. De erre csak eleinte volt szüksége, mert egy szép napon, amikor már kita­nulmányozta a kínai csapatok hadirendjét, állig felfegyver­kezve, egy ellopott katonai mo­torral beállított a kínai főhadi­szállásra. Egyenesen a vezérka­ri főnököt helyetesitő ezredes elé került, akinek azt jelentet­te, hogy őt a 38. kínai hadosz­tály küldte a főhadiszállásra, lőszerkészleteinek kiegészítésé­re vonatkozó megbeszélések végett. Itt mint Tsin Pu kapi­tány mutatkozott be, mert elő­zőleg megtudta, hogy egy ilyen nevű kapitány tényleg szolgál a 38. hadosztály vezérkarában. Csang azt is megtudta, hogy ez az ezredes őrzi magánál a japánok által olyannyira várt tabellákat. A kínai ezredes le­ültette őt és tárgyalni kezdett vele. Csang a beszédet úgy irá­nyította, hogy az ezredes ön­kénytelenül is kivette zsebéből a menetkészültségi táblázatot, hogy megmutasson néhány adatot Tsin Pu kapitánynak. MARK TWAIN (1835—1910) amerikai humorista nősülé­sét sem tehette másként, mint humorosan. Egy szép napon hirtelen ez­zel a kérdéssel lepte meg jö­vendőbeli apósát: — Mister Langdón, mondja csak, nem vett ön észre vala­mi különöset köztem és az ön leánya közt? — Teljességgel nem, — vála­szolta meglepődve Langdon. — Nohát akkor ajánlom, nyissa ki jobban a szemét és majd meglátja, amit eddig nem látott. Mert az mégis csak fur­csa, ha ön még azt se venné észre, hogy jegyesek vagyunk. Langdon, aki dúsgazdag em­ber volt, szívesen adta leányát a fiatal Íróhoz, akit elmésségé­­ért ő maga .is nagyon kedvelt; a nászutról hazaérkező fiatal párt egy gyönyörűen berende­zett kis palotával lepte meg. Mark Twain erre a következő levelet irta apósának: “Ön derék ember, de én sem vagyok rosszabb Önnél. Vegye tudomásul, hogy ha bármikor erre mifelénk jár, szívesen adok önnek éjjeli szállást, egészen ingyen. Reményiem azonban, nem fog visszaélni az én bolond nagy háladatosságommal.” ----------------------------­A NIKOTIN neve Jean Nicot nevéből ered, aki 1560-ban divatba hozta Párisban a dohányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom