Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-05 / 9. szám
2-IK OLDAL 1961 május 5. LEGVITÉZEBB HUSZÁR Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. (Folytatás) Hiába mondá nekik Simonyi, hogy azok rossz, gonosztevő fickók, akiket kár volna a haláltól megváltani ilyen két szép leány szivével, az ártatlanok mégis csak azt mondták, hogy együtt akarnak élni, halni a két deli halálra itélttel. Végre nekik is azt válaszolta, hogy várjanak az Ítélet végrehajtásának órájáig, akkor majd meglátják, mi történik. Eljött a harmadnap, megvirradt a reggel, két deli magyar legénynek haj sötét éjszaka! Felöltöztették őket szépen, fehér gyoLcsingbe, fekete fátyollal és sok szép hölgy sirva kötözé karjaikra a gyönyörű selyemszalagokat. Felültették őket a szekérre, és megszólalt a lélekharang is; gyászzene hangzott végig előttük az utcán. Amerre elhaladtak, az ablakokból virágokat szórtak rájuk, s úgy siratták őket végig-végig a szép magyar legényekét, a szép francia menyecskék. Kivitték őket a Loire partjára, ottan volt egy szép virágos mező, szép virágos mezőben csúnya megásott sir; az előtt megálltak. A k i s é r ő katonaság erős négyszögbe állt, a hadbíró felolvasó az ítéletet, a két elitéit szemeit beköték selyemkendő-MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV angol nyelven, — amerikai mértékegységgel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL Ára postán szállítási és biztosítási díjjal: 1 dollár. Magyarország legszebb dalai 29 magyar dal kottája, énekre és zongorára (magyar és angol szöveggel), köztük: “Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország. 64 OLDALAS, 9 12 bt INCH NAGYSÁGÚ ALBUM Ára postán szállítási és biztosítási díjjal: 2 dollár. A fenti könyvek megrendelhetők a következő címen: Mrs. Elizabeth Kolos, 9207 Lyon St., Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — Nem rokon, nem barát, nem honfitárs; sőt inkább üldöző ellenség, kit a csatatéren lelőni, levágni dicsőség lett volna. És most úgy örültek mégis, hogy az ifjú huszár nem veszett halálba. Ilyen volt a francia nép. A két szép hajadon ismét megjelent Simony inál és könyörgött előtte, hogy ha már csak egyet hagyott élve a két szép idegen ifjúból, engedné meg annak, hogy válasszon közülök. Egyiránt szép volt mind a két lány, egyiránt gazdag és tiszta, ártatlan szivü. Simonyi megszánta őket, — és nem adta meg kérésüket. — Menjetek gyermekeim haza, s ne ábrándozzatok felőle, a.szép deli ifjúnak szive bűnökkel teli. A ti jó lelketek ne szenvedjen őmiatta. Jól is mondta; mert a kegyelmet nyert fiú később hirhedett zsivány lett; s számtalanszor megbánatta Simonyival, hogy ama nehéz órában nem ezt küldötte legelői. A két szép szűz pedig, nem nyerhetve meg az élőt, elrablá legalább a halottat. Még azon nap éjszakáján felásták a behantolt sirt, kivették a megöltet belőle, elvitték őt magukkal; soha nem tudta meg senki, hová rejtették el őt. Költeménynek is szép volna: pedig ekként történt az meg. És ilyen regék születnek akkor, ha két olyan rővérü nép, mint a magyar és francia, egymás szemeibe pillant. XXIII. Toldi utóda. Egy ízben találtam már hősünket Toldihoz hasonlítani, s hajdani hős lovaghoz, újra eszembe jut ez a magas példa, midőn Simonyit Párisba kisérem. Napoleon leköszöntetése után az egyesült seregek szállották meg Párist. A francia tisztek között volt egy hires baj vivő! Termetére is Simonyihoz hasonló, amellett gyakorlott mindennemű fegyverforgatásban: egész életében nem tanult egyebet. Ez a közhelyeken, sétányokon és kávéházakban mindig belekötelőzködött a porosz, angol, muszka és osztrák tisztekbe, gúnyolta, ingerelte őket; aminek rendesen párbaj lett a vége. A francia óriás rendesen levagdalta ellenfeleit s ilyenformán sokat megpiszkolt a győzj tes hadseregből. Egyszer Simonyival lett találkozása. Vitézváry hire úgy járt mindenütt előtte, mint nap előtt a hajnal; tudták azt már Párisban, hogy ő oda fog jönni és aztán Simonyi nem is volt az az ember, aki szerette az inkognitót; — pompásan járt, ezüsttől ragyogó hintóbán, akár egy fejedelem. Ráakadhatott, aki kereste. A francia viador talált is könnyen alkalmat összetűzhetni vele. Nyilvános helyen ellTezdta ócsárelni az egyesült hadsereget, leszállitá diadalaikat, gúnyolta Simonyi hadi tetteit, és J végre még nemzetét is. Elég: volt! A magyar bajnok levonta keztyüjét kezéről s odavető azt a franciának. Néhány szóval elvégezték, mikor és hol fognak egymással találkozni. Simonyi mondá a franciának: — Ez a viadal kettőnk közül egyikünknek utolsó viadala lesz. — Én is úgy akarom, — f©lelt ez. — De erről ne szóljunk senkinek, mondá Simonyi, ki nem akarta, hogy a fejedelmek megtudják, miszerint ők életre-halálra akarnak harcolni; mert megtiltanák a párbajt. Mert a katonák között (bár a polgári törvények tiltják) nagyon szokásos a párbaj, s a katonai becsület épségben tartására múlhatatlan is; és az ilyen párbaj rendesen csak első vérre szokott menni. Amint valamelyik sebet kap, a jelenlevő párbaj segédek, kik felemelt kardokkal mindegyik vivő fél baloldalán állnak, közbe .rohannak; a kardokat leverik s vége a viadalnak. Sőt néha a nemesebb részekre intézett vágások is tiltva vannak; a vivők nyakára erős szőr-nyakravalót kötnek, a jobb kéz csuklójára vastag selyemkendőt csavarnak, hogy valamikép életeret ne találjanak ketté vágni. Szabad a vágás csupán a fejre, arcra, mellre és karra, mint ahol kevésbbé lehet életveszélyes sebet kapni. Simonyi párviadalánál is megtörténtek mindezen elővigyázati rendszabályok. Több főtiszt és fejedelmi uraságok voltak jelen a teremben, hol a viadalnak végbe kellett mennie. (Folytatjuk) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 vei; egyiket jobb felől, másikat ; bal felől letérdepeltették. A pap imádkozott velük, a körülálló nép zokogott helyet-) tűk; tizenkét gránátos előttük állt megtöltött fegyverrel. Két szép polgárleány egymás kezét fogva úgy nézett reájuk: vájjon meghalnak-e? A két deli legény. — Dob perdült, fegyver zördült, hat gránátos csője neki volt irányítva az egyik elitéit szivének. Csak a szót várják még. Egy, kettő, három perc: “tüzet legények!” A lövés eldördült, egyszerre mind a hat. Deli legény eldült szépen a pázsitos mezőre, piros vére csak úgy omlott az apró sárga virágokra. Azok piros virágok lettek egybe. Dob perdült, fegyver zördült, másik hat gránátos is fölemelte a halállal terhelt csöveket: midőn egyszerre felsikolt a nép; — Megállj átok. Fehér kendő lobog! Kegyelem érkezik.’ Sebes vágtatva jött fehér kendővel kezében egy lovas hadsegéd. “Kegyelem, kegyelem!” A másik vitéz élete megmaradt. A nép örömriadással kisérte vissza a megmenekültek a városba, vig zene ment előtte; akik jelen voltak, örömmel beszélték másoknak, hogyan menekült meg a szép deli legény. Pedig hát mi volt az nekik?
