Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-05-05 / 9. szám
1961 május 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL * MÁJUS Árnyas erdő hívogat: Erre gyertek... erre... Itt nyílik a gyöngyvirág, Itt röpdös a lepke. Fák fölött a sugaras Égnek kékje látszik, Tiszta forrás csörgedez, Csiga-biga mászik. Koszorúba hadd kötöm Az erdő virágát, Belefonom kis szivem Hálaimádságát. Kicsiny vagyok semmit én Nem adhatok Néked, Ennyi szépért Istenem, Magasztallak Téged.--------'c».----------Milyen idő kell? Mikor Krisztus urunk Szent Péterrel a földön járt, figyelmeztette Péter az Urat, hogy nézze, milyen rosszak néhol a mezők, s aztán kérdezte: miért van ez igy? — Mert sok a szelük, kevés az esőjük, fiam. — Adj hát nekik Uram kevesebb Szelet és több esőt. — Jól van, Péter, adok, de menj be előbb valamelyik faluba s kérdezd meg az embereket, hogy akarnak-e? Péter az egész falut összecsőditette, aztán föltette a kérdést: akarnak-e esőt? Amint kimondta, eszeveszett zsivaly keletkezett, mert ki igy akarta, ki úgy. Egyiknek nem kell, mert epitkezik. A másiknak kell, mert uj szőlőt ültetett. Van, akinek a szőlője még csak most vü’ágzik, aztán rosszul tisztulna, ha megáznék. Jaj, de van ám még több, akinek az árpája kisül, a búzája, rozsa elmarad a növésben, mert nincs eső. Erre meg azok kontráztak, akik a vásárra mennek, meg rádupláztak azok is, akik félnek, hogy az uj kapálásuk kizöldül. — Persze, hogy kell — Lódítja egy másik felekezet, — mert ha széna nem lesz, min teleltetünk? ■— Ugyan atyafiak, mit okoskodunk? — szólalt fel egy a tisztes öregek közül. Legyen ezután is úgy, ahogy a jó Isten tanácsosnak tartja. Ebbe mind beleegyezett. Péter a dolgot röstelte szörnyen, de azért urának a falu kívánságáról hősiesen beszámolt: hogy ezután is jól lesz úgy, ahogyan a jó Isten akarja. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Mapyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja GYERMEKROVAT , V’ £&&&&£&>. ’ , . A világ egyik legnagyobb és legszebb ünnepe az édesanyák napja. Igaz, hogy nincs az esztendőnek egyetlen napja sem, amikor ne ünnepiesen gondolnánk édesanyánkra, aki egyáltalán nem vár tőlünk elismerést vagy hálát és nem kívánja, hogy virágerdőt varázsoljunk lába elé, de ez a májusi vasárnap mégis a legmagasztosabb és a leggyönyörűbb legyen mindnyájunk számára, hogy együtt ünnepelhessük édesanyánkat. Mindent elfelejthetünk, mindent belephetnek az elmúlt esztendők porszemei, csak egyetlen egyet nem törölhet ki emlékezetünkből semmi s ezért az mindig ott marad szépen, tisztán, megváltoztathatatlanul életünk végéig: Édesanyánk arca. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Soha nem felejthetjük el édesanyánk aggódó tekintetét, boldog mosolyát, szerető szivét és ölelő karjait. Édesanyánk soha nem távozik el körünkből örökre, mert még akkor is velünk van, amikor múlandó teste kint pihen már valahol a temetőben. Évekkel ezelőtt olvastam egy elbeszélést, amelyben igy ir az iró: “Nem tudom felfogni, mi az a hatalmas erő, amely mellettem tartja őt anélkül, hogy élő alakjában is megmutatná magát előttem, de érzem és merem mondani, hiszen lelki szemeim látják, őhozzá fohászkodok, ha bajba vagyok és reá mosolygok, ha valami öröm ér, reá, drága jó Édesanyámra.” Kedves kis pajtik és hugocskák! Szeressétek nagyon az édesanyátokat, mert ő soha nem akar nektek rosszat, még akkor sem, amikor azt hiszitek, hogy nagyon haragszik reátok. Szeretetek jeléül lepjétek meg őt ezen a szép napon valami csekélységgel. Ne higyjétek, hogy csak drága ajándékot illik venni, mert az édesanya egy szál virágnak is örül, hiszen nem az értékét tekinti, hanem a megemlékezés esik jól neki. Akinek pedig nincsen már édesanyja, az gondoljon rá szeretettel és imádkozzon érette, hogy onnan fentről, az Ur zsámolya mellől, mosolyogva, boldogan tekinsen le reátok. Ünnep legyen tehát számotokra mindenkor az Édesanyák j Napja! Harmat és az eső Pistike korán reggel kiment édesapjával a szabadba. Éppen akkor bukkant fel a nap. Pistike még ugyan álmos volt, de azért gyönyörködött a nagyszerű látványban. Egyszer csak csodálkozva kiált fel: — Nini, édesapám, milyen nedves a csizmánk, pedig nem is esik az eső! — Igazad van, kisfiam! De, nem is az esőtől lett nedves a mi csizmánk, hanem a harmattól, amely a füvet ellepte. Éjjel hűvösebb van, mint nappal és ez okozza azt, hogy aj levegő nedvessége rátapad a i növényekre. Nézd csak, hogy ragyognak: a fűszálak és virágok, mintha gyémántszemek volnának rajtuk. Amint a levegő melegszik, a harmat felszikkad és ismét a levegőbe emelkedik. A folyók, tavak, kutak vizeit a meleg folyton párologtatja. A levegő tehát állanóan tele van vizpárával. Ebből lesz a felhő. A felhők a levegőben ide-oda úszkálnak. Hajtja őket a szél. Ha hűvösebb vidékre kerülnek, akkor vizcseppek alakjában leesnek. így lesz az eső. Nyáron néha nagy cseppekben és bőven hull az eső. Ez a zápor. Néha úgy esik, mintha dézsából ön-j tenék. Ez a felhőszakadás. Pistike jól megjegyezte édesapja magyarázatát s örömmel újságolta édesanyjának, hogy j mit tanult. FÉLJÜNK EGYÜTT A zivatar erősen dolgozott. Csattogott, villámlott szakadatlanul, hanem azért a társaság csak tovább kártyázott, holott a társaság női tagjait kivétel nélkül nagy félelem szállotta meg. Legjobban félt a kis Gizuska, és kérte édes-: apját, hogy -egye le a kártyát. | — De miért tegyem le a kártyát? — kérdé az apa— Hát féljél te is velünk, — volt rá a válasz. Álomjárás — Riger József né — Álmomban előttem megjelen, Nagy szeretettel néz le rám — Egy szelíd szellem-arc van jelen, Nem szól semmit... mégis értem. Teste földben, ám szelleme él, Lelkét a sirhant nem zárja le — Ő feljön hozzám... jön és kopog, S én örömmel kiáltom: szabad!Fején a szenvedés-koszorú Felhőtlen ég a két szép szeme. Szivemet derűvel tölti be: Jó Anyám szelíd tekintete. S ha végre elalszom,, tengernyi Gondjaim’ háborgása között: Ködalakja jön, s úgy őrködik Álmaim fölött: — az Anyám! A templom Isten nevével kezdjük minden munkánkat. Istenhez fordulunk segedelemért. Isten nevét dicsérjük és áldjuk munkánk végeztével. Bárhol imádkozunk, Isten meghallgatja imádságunkat. De a mi hálás szivünk ezzel nem elégszik meg. Házat építünk Isten dicséretére. Ez a ház a templom. A templom Isten háza. Ha megkondul a harang hivó szava, ünnepi ruhát öltünk magunkra s igy megyünk Isten házába. Áhitatos szivfel hallgatjuk az orgona búgó zenéjét. Együtt énekeljük a nagyokkal az Isten dicséretét zengő énekeket. Áhitatosan hallgatjuk a papnak, Isten szolgájának imádságát és oktató beszédét. Ha bánatunk van, a templomban megvigasztalódunk. Ha örömünk van, hálaimát mondunk Isten jóságáért. Szivünk, lelkünk nemesül Isten házában. Faluhelyen a templom rendesen az iskola mellett van. Mindkettőbe szívesen járunk, mert mindkettőben épül, nemesül szivünk és lelkünk. ————.■i % ---------------------A MESEBELI KISKIRÁLY Mesebeli kis királyhoz betévedt egy kis leány, hogy az éppen ozsonnázott tulipános udvarán. Ugy-e szép itt, ugy-e jó itt? Nézz csak ide, meg oda! Bársony itt a gyepes udvar, drága kő a palota. A mi libánk ezüst tollú, aranyszőrü a cicám, ugye itt maradsz minálunk örökre, te kisleány? • Köszönöm a meghívását de el nem fogadhatom. Szalmatetős kicsi ház az, amelyikben én lakom. A mi libánk közönséges, nem aranyos a cicám, de ott várnak testvéreim édesapám és anyám. Ha ölelnek, ha csókolnak fejem rájuk hajthatom, szalmatetős kicsi házunk a világért nem adom! j
