Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-05 / 1. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 január 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. LESZEDJÜK A KARÁCSONYFÁT Furcsaságok újév napja körül Megroggyanva, kiszáradva, letaroltan áll a karácsonyfa a a szoba sarkában, olyan fáradt, öreg', szomorú szegény, hogy az embernek nincs szive bevárni az szokásos karácsonyfa leszedési időt, a Vizkeresztet, megkönyörül rajta és leszedi. Ha valaki egyszer megkérdezne, mi az a foglalatosság, amit a legkevésbé szeretek, gondolkodás nélkül felelném: karácsonyfát kopasztani. Nem tudom, más is igy van-e vele, de nekem ez az egyik leghánatosabb kötelességem valamenynyi között és mindig azt érzem közben, hogy a karácsonyfától elbúcsúzni sokkal nagyobb mélabuval jár, mint amennyi örömet ad annak diszitése. Amikor behozzuk a friss fát és az ünnep édes izgalmában hozzáfogunk, hogy feldiszitsük, egyszerre hozzá fiatalodunk a fához is, az ünnephez is. Olyanok vagyunk, mint a gyermek, de nemcsak az örömben, hanem abban is, ahogy egyszerre csak megfeledkezünk a múlandóságról, — aranyban, ezüstben, gyertyafényben tündököl a pillanat és eszünkbe sem jut, milyen gyorsan ellobbannak az ünnep az öröm fényei. Napok múlva aztán, ahogy véletlenül rápillantunk a kissé már megdőlt, lefosztott karácsonyfára, olyan érzést kelt bennünk, mintha tükörbe néznénk. Hozzánk öregedett-e a fa vagy mi öregedtünk vissza vele, nem tudom, de igazán kevés perc van az esztendőben, amely anynyira marokra fogná a szivünket, mint ez, amikor észreveszszük, hogy a karácsonyfa megvénült. Aztán — mondom — megkönyörülünk rajta és leszedjük, miután napról-napra halászijuk a végső bucsuzást. Végül kitesszük a lakásból. Én mindig összevágom és eltüzelem, kegyelettel, mintha temetném. És a fa ilyenkor hálából utolsó meleg leheletét küldi felém. Szivbemarkoló látvány, amint pár nappal az ünnep után üres házhelyek, vagy aley-k mellett elhaladva látjuk, hogy lekopasztott, száraz karácsonyfákat sodor jobbra-balra a jeges téli szél. Tegnap még áhítattal néztek fel rá az emberek, ma pedig az utcára dobva, széltől kergetve, hányódnak. Egynéhányon még ezüst-szálak is csillognak, mint a régi dicsőség múlandó nyomai. Sok helyen már hetekkel karácsony előtt az ablakban áll a feldiszitett, kivilágított karácsonyfa, az ünnep után alig pár napra már az utcán hever, megfosztva minden ékességétől. Ilyenkor mindig arra gondolok: lesz-e még egyszer karácsonyfám? És arra is gondolok, hogy az embernek talán jobban meg kellene fognia az öröm és az ünnep édes gyermeki pillanatait, hiszen úgyis olyan kevés akad belőlünk és oly gyorsan tovamulnak. A karácsonyfa is egy élő figyelmeztetés mindnyájunknak: minden fény csak kilobbanó pillanat és ő, aki pár nappal ezelőtt megállította bennünk az időt, ma a múlandóságra tanit... A BOLONDOKHÁZÁBAN — Ki volt ez a borzalmas nő? — Egyik betegünk felesége. Azt akarta, hogy az urát bocsássuk haza az ő gondozásába. — No és az ura mit mond? — Nem akar menni, inkább itt marad. — Hallja, ez az ember nem is olyan bolond! Ne higyjük azt, hogy az újév napja mindig január elsejére esett. Volt idő, amikor március 25rét tekintették az év első napjának, máskor megint január 6-ikát, a IV. század közepén viszont december 25-ére tették át az év kezdetét. S hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, Franciaországban a két husvétnap egyikét tekintették az év első napjának. így azután, mithogy husvét minden évben más-más időpontban volt, megtörtént az a furcsa dolog, hogy egy évben ugyanaz a hónap kétszer is előfordult. Ennek a Zűrzavarnak és folytonos kísérletezésnek XI. Innocentius pápa vetett véget, 1691. évben véglegesen január elsejét jelölte ki a polgári év kezdetéül s ezzel — évszázadokon át folytatott “hol az olló?’-’ játék után — újév napja végre megtalálta a helyét. Az újévet már évezredekkel ezelőtt, az ókori népek is megünnepelték. A régi perzsák például újév napján nagyszabású lóversenyt rendeztek s ismerték már az újévi ajándékozás szokását is. A pogány rómaiak is áldozatokat mutattak be újév napján isteneiknek, a vallásos ájtatoskodással egyidőben azonban féktelen dorbézolást vittek véghez és álarcos mulatságokat rendeztek. Náluk az újév egyébként március elsejére esett. Március volt ugyanis akkor az első hónapja az évnek, mely a rómaiaknál csak tiz hónapból állt. A római császárok minden évben megkapták a maguk újévi ajándékát s ez a szokás idővel annyira rendszeressé vált, hogy a III. századtól kezdve a császárok szinte adó formájában hajtották be a szenátoroktól az őket megillető újévi ajándékokat. A császárnak meg kellett adni, ami a császáré. Szokásban volt a rómaiaknál az újévi üdvözlet is. A rómaiaktól vettük át mi is ezt a szokást. Ha tehát újév napján a hajnali legédesebb álmunkból éles csengőszóval riaszt fel bennünket a a postás, a tejes, az újságos, vagy a garbage szedő ember és házunk tájának sok más járulékos eleme, hogy harsány BUÉK-kal vagy HAPPY NEW YEAR-ral üdvözöljön minket, akkor ne őket szidjuk szegényeket, akik csupán a szokás törvényeit követik, hanem inkább a rómaiakat, akiktől ez a szokás származik. Az újévi üdvözlőlapok küldése is évszázados szokás. Már a[ középkorban is Írásban üdvözölték egymást újév alkalmából a betűvetés tudományában járatos emberek. Később pedig nyomtatott és rézmetszés utján sokszorositott újévi üdvözlőlapokat küldtek egymásnak az ismerősök és jóbarátok. Az ilyen újévi üdvözlethez régebben többnyire ajándék is járult. Különösen Németországban volt azelőtt elterjedve az újévi ajándékozás szokása, ezt azonban lassanként a karácsonyi ajándékosztás divatja váltotta fel, nemcsak Németországban, hanem Európa többi államaiban is. Kivételt képezett Franciaország, ahol az újévi ajándékoknak, az úgynevezett “étrenne”eknek ajánlásával és dicséretével vannak tele Franciaországban már hetekkel újév előtt a lapok hirdetési rovatai. Nemcsak az újévi üdvözlés és ajándékosztás régi eredetű, de évszázadokra vezethetjük viszsza minden más újévi szokásunkat és babonánkat is. Már a legrégibb álmoskönyvekben is meg van Írva például, hogy aki Szilveszter éjszakáján újévi malac farkát meghúzza, annak szerencséje lesz az uj esztendőben Mikor tehát Hatyatyek ur és becses neje boldogan megrángatja a frissen fürdetett, rózsaszínű újévi malac farkincáját, ugyanaból az okból cselekszi, mint amit néhány száz évvel ezelőtt a vitéz Kázmér lovag és hitvese cselekedte — és a szegény ártatlan malacok már a régi időkben is ugyanolyan méltatlankodó sivalkodással feleltek a szilveszteri inzultusra, ahogyan ezt ma is teszik — s akkor is éppen úgy nem értették, mint ma, miért is rángatják farkincájukat komoly, felnőtt emberek olyan elkeseredett szenvedélyességgel, mint a vészféket. A kormosruháju kéményseprő, aki itt ugyan ritka tünemény, szintén vetekszik népszerűségben az újévi malaccal. Már a vele való puszta találkozás is jó kilátásokat jelent a babona szerint. Rendkívül fontos azonban az, hogy a derék Ön is olvassa a “KIS DONGÓM és szerezzen uj előfizetőket! Egy szerény 4 dolláros ajándékkal egész éven át örömet okoz és szórakozást nyújt rokonának vagy jóbarátjának, ha megrendeli ajándékul a “KIS DONGOM Vegyünk részt a “CSAK EGY UJ ELŐFIZETŐT” mozgalomban!
