Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-03-20 / 6. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 március 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés §1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. A BOR Őszi vasárnap. A reggeli napfény a tornácra tűz. Baracs Imre ott áll ingujjban. A sütkérezés csak vasárnapi gyönyörűsége a parasztembernek. Máskor nincs ideje rá. De az is lehet, hogy Baracs Imre nem a sütkérezés végett állott ki a tornácra. Lehet, hogy a templomba menőket nézi sorra. Lehet, hogy csak azért áll ott, mert az ünneplő ruháját vette fel. Mikor a parasz uj ruhát vesz magára, akkor csak az ebédhez ül le. Az ülésben kopik a ruha. Baracs Imrén csakugyan vadonatúj kék posztó nadrág van. Mellényén ezüstösen tündökölnek a kacskaringóba varrt bádogpitykék. A csizmáját tegnap este sokáig pucoválta a tornácon. A haja is ragyogóra van kenve és baloldalán kétfelé választva. A bajuszát hegyezve csavarta fekete viasszal. Vastag gombóc orra alatt úgy feszit most a bajusz, mintha fel volna ragasztva. Hát mondom, áll és sütkérezik. Nézi a templomba menőket. A kutyája is ott ül a kerítésnél. A léc közt néz kifelé komoly nyugalommal, mint a gazdája. Kék ruhás emberek, suhogószoknyás asszonyok, pántlikás lányok lépkednek el időnkint a ház előtt. Az asszonyok nagy feketetáblás imádságos könyvet visznek a hónuk alatt, s a könyvükből olvasó lóg ki. A leányok kicsiny könyvet visznek, s a könyvük csipkés zsebkendőbe van betakarva. Elmennek a ház előtt. Némelyik beköszön, másik nem köszön be. De az asszonyok mind beköszönnek. Mert nem is lehet olyan ház előtt bepillantás nélkül elmenni, ahol eleven özvegye lakik. Talán az arcát lesik, hogy bus-e? Talán azt várják, hogy egyszercsak ott látják az aszszonyt is a tornácon? Szokatlan valami az a falusi életben, hogy két ember elváljon, ha egyszer a pap összeadta őket. De talán ezt a módit is eltanulják már az uraktól, mint az asszonyok a kávéivást, a lányok meg a cugos cipőt. Hát a lányok is beköszönnek. Úgy köszönnek rá, mint a legényekre szoktak: tapadó tekintettel. Baracs Imre elvégre is alig több harminc esztendősnél. Aztán a bajuszát hétköznapon is hegyesen viseli, amióta elhagyta az asszony. A bajusz azt jelenti, hogy törvényesen is elválik tőle. Baracs Imre mindezekre a köszöntésekre fejbiccentéssel válaszol. Az asszonyok köszöntésére komolyabban, mint a leányokéra, meg a férfiakéra. Hej, az asszonyok! Mindig licseg-locsog a sok hegyes nyelvű! Mikor az utolsó templombamenő is ellépett a ház előtt, Baracs Imre magára veti a tarisznyáját, meg a szűrét. És szól az anyjának a konyhában: — Az ebéddel ne siessen kend! — Hová mégy? — Megnézem a Jancsit. Az öregasszony kihúzza a tésztából a kezét, és a fiára bámul. — Jancsit? — Jancsit, — feleli komolyan az ember. — Nem tudom felejteni azt a gyereket. — Hát hozd haza. Békülj össze az asszonnyal, Imre. Mondd neki, hogy én vagyok a hibás. Baracs a fejét rázza: — Nem. Én az asszonyért nem megyek. Se vele össze nem békélek többé ebben az életben. Lekerül a kertek alá, aztán a falu végén fölkanyarodik. Rátér a kocsiutra. A kutya el-elmaradozva illő távolban követi. Tudja a kutya, hogy ha meglátják, visszakergetik. De Baracs Imre nem pillant hátra. Csak ballagdál az akácfák között, a kocsiuton. A fák sárgulnak. Az ut szélén rozsdásan hervad a lósóska. Itt-ott egy vadrózsabokor pirositja a gyümölcsét. Az utón ugrál egy pityer. Baracs a dombra érkezett. Onnan megláthatná a szomszéd falu tornyát, a vöröstetejü köpcös tornyot, ha ugyan fölpillantana. De nem pillant föl. Épen azért nem pillant föl. Vőlegény korában ott mindig dalolásba fogott. Most nincs kedve dalolni. Idő múltán mégis rápillant a toronyra. Olyan, mint régen! Mégcsak nem is fakóbb. Ott eskették őket abban a templomban. A falu határán kökénybokrok szegik az országutat. Imre letép egy leveles ágat és bedugja a tarisznyájába. A tarisznyában vörösszemü házinyul üldögél. Mulasson a nyúl, ha éppen éhezik. A falu mintha fehérebb volna, mint máskor. De nem fehérebb, csak a föld barnább, meg a zsuppos háztetők barnábbak, mióta az első hó leesett. Által kellene mennie a falun, mert az asszony az alszeren lakik: szélről a második ház. De nem megyen által: alája kerül a kerteknek, és tapossa a gyepet. Egyszer, ahogy visszapillant, meglátja a kutyáját. — Hej, a cudar ... No nézd csak! Nem takarodsz-e vissza? A kutya behúzott farkkal inai vissza vagy húsz lépést. De csakhamar meglassudik. Megfordul, megáll. Arra vár talán, hogy a gazdája mégis meggondolja magát és azt kiáltja: — No, gyere kutyám! Ki tudja, micsoda gondolatok forognak ilyenkor a kutyának a fejében? Azonban a gazda haragszik, hogy a kutya eljött. Kutyának nem szabad elhagynia a házat, csak szántáskor, vetéskor és egyéb külső munka idején. Olyankor a szűrre, magra, tarisznyára kell vigyáznia a kutyának. Baracs megint visszafordul. Látja, hogy a kutyája ül. Megrázza feléje a botját. A kutya fölkel és megindul. A testét lomhán lógázza házafelé. Baracs Imre tovább ballag a kertek alatt. Már egy hónapja múlt, hogy elvált a feleségétől, azaz a felesége őtőle. Az anyó volt az oka. Bebagyulálta a kis Jancsinak a nyakát kendővel, hogy a szél meg ne fújja. Hát a szél nem is fújta meg Jancsikát, hanem torokgyulládást, azt kapott. Az asszony panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást. Az öreganyó felfortyant. Micsoda beszéd ez? Szó szóba. A két asszony csipőre tette a kezét: összecsattogtak. Baracs Imre az uj papház áldomásáról érkezett haza. Csak elzöldült a nagy csatára. Nem is kérdezte, hogy mitől ég a tűz, csak mikor látta, hogy felesége rányelvel az anyjára, őt is elfutotta a méreg, és felkapta a botját. No bizony nem valami ritka sor, hqgy parasztember megveri a feleségét. De ebben a házasságban mégis most történt először. Az asszonyt tenyéren nevelték, mert egyetlen leány volt. Baracs nem is kapta meg másképpen, csak nagy szent fogadásra, hogy nem iszik többé se bort, se pálinkát. Mert az a bolond természete volt Baracsnak, hogyha ivott, mindjárt verekedett, ütött, mint az istennyila. Azt ütötte, aki éppen eléje akadt. Bolond természet! De vannak ilyenek. Egy pohár bor elég, hogy megváltoztassa őket. Méskülönben bárányok. Hát inkább nem ivott. Éltek is jámboran, boldog békességben. De már, hogy az uj papházat feltetőzték, neki is innia kellett a pap egészségére. Nem ivott öt esztendeje. Jól is esett neki. Az ütésre megbolondult az asszony. Befutott. Nagy sebbellánggal felöltözött az ünnepi ruhájába. Megkapta a fia kezét és elrohant. Vissza se nézett. A faluban aztán nógatták Baracsot, hogy menjen az aszszonyért, hogy milyen kár érte, milyen rendes, dolgos teremtés volt. Kár ilyen csekélységért . . . — Részeg voltál, — mondta a pap is, — bizonyos, hogy te voltál a hibás. Tudja az aszszony, hogy nem szoktál bort inni, de látod, restelli, hogy szégyenszemre visszatérjen hozzád. — Hát bort nem is iszok én többet; száradjon el a gégám, ha iszok, — felelte Imre, — de az is igaz ám, hogy rossz kutya az, amelyik elhagyja a gazdáját. Vagy két hét múlva kocsi je- Uent meg Baracséknál. Nem járt be az udvarba, csak megáltt a ház előtt. Az asszony nagybátyja jött rajta, egy olyan hallgató nembánom-ember, akinek az egyik bajszavége mindig felfelé áll, a másik meg lehajlik. Csak pipázik egésznap, meg a felhőket nézi. Baracs Imre azt hitte, hogy Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ’M és szerezzen uj előfizetőket! EGYHAZAK, EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE! Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet) 30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet) 30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet) A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható: VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue, San Bernardino, California.
