Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-03-20 / 6. szám
1961 március 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL békiteni jött a sógor. Haragos szemmel fogadta: — Mit akar kend? — A ládát, meg az ágyat. Hogy az öreg se nem békitett, se szemre nem hányt semmit, Imre se szólt többet. A tornácfának támaszkodva nézte szótlanul, hogyan cipeli fel a sógor a kocsira a tulipános ládát, meg a sárga rózsás ágyat. Az öregasszony a templomba járt azalatt, Imre segített a felrakásban. Mikor az öreg visszaült a kocsiba, Imre megmozdult. Látszott rajta, hogy valamit mondani akar. Azonban az öreg meggyihikelte a lovakat és köszönés nélkül elhajtott. Vége szakadt köztük a sógorságnak is. Hát azóta se hallott Baracs Imre se jót, se rosszat az aszszonyról. Ott ballagott most a kertek alatt. Ha a házak közt menne, azt mondanák: — Jön a feleségéért. Ne gondolja ezt senki! Az alszegen meglassudott. Egyszer meg is állt és szétvert botjával egy elszáradt bogáncskórót. Aztán megint ballagdált tovább. Fölkerült a kertek aljáról a falu végére. Kevélyen lépegetett. A lágy földben mindenütt utána maradt a csizmája patkójának a nyoma. A nyomok csakhamar a kocsiút közepére fordultak. Most már ha meglátják is, ne gondolják, hogy szégyenkezik, vagy mi. Pipáját hegyesen előre tartva, füstöl el a ház 'előtt. Arra se néz. Mintha nem is ő vinné a pélpát, hanem a pélpa őt, mint a gőzös a vonatot. A falu csöndes. A kutyák az ebadó behozatala óta nem ugatnak. Baracs Imre nem bánná most, ha a felesége házából ráfutna egy kutya. Megütné bottal. De kutya ott sincs. Nem fut utána senki. Baracs Imre elballag a falu közepéig. Ott már lassú a járása. Megfordul, mintha csak pipagyujtás végett kellene megfordulnia, de a két összetett marokból végigpislant az utcán. • — Nem látott ösmerőst, — gondolja elégedetten. — De mi a manót járok én föl és alá, mint a tavaszi szellő. A fiamhoz jöttem. A fiam az én fiam. Magát imigyen fölbátoritva, visszatér. Megáll és a botjára támaszkodik a ház előtt. Szembe pipál a házzal. így fejezi ki, hogy szemébe néz ő akárkinek is, de bemenni nem szándékozik. A Jancsi gyerek majd csak kijön és akkor szól neki. Elég egyet szólni a Jancsinak: megLegolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a “Kis Dongó” ismeri az apját száz szűrös ember közt is. De hát a Jancsi gyerek nem jön. Ekkőzben van ideje Baracs Imrének, hogy megnézze a házat. A ház éppen olyan, mint ezelőtt hat esztendővel volt, még a rozsdás kasza is csakúgy áll ki a padláslyukon. A kertben a rózsa a karóján most egy tejesfazék szárad, de köröskörül éppenugy virul az őszi rózsa, mint mikor az asszony leány volt. Csak a kerités mellett hervadozik egy csoport magas mályva. Az nem nőtt azelőtt. Hej, sok őszi rózsa harvadt el innen az ő kalapja mellett! Minden egy rózsa tömérdek szép csókkal járt. Baracs Imre egy rakás követ látott már jöttében az útfélen. utón, az árkon. Ott ugrál a konyhai félajtó előtt. A Jancsi gyerek épp akkor fut ki onnan. Uj csizma van a lábán, meg egy uj kis virágos szűr a vállán. Voltaképpen kijöhetett volna szűr nélkül is, de hadd lássa az apja, hogy mije van a gyereknek. A kutya nagy nyihogással táncolja körül Jancsit. Felágaskodik és rányalint a képére. A Jancsi gyerek meg átöleli a nyakát és rávereget: — Hattyukám! Baracs nézi ezt szótlan örömmel. Megvárja, mig a fia kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan hozzáérkezik. Akkor áztán az ölébe veszi. — Hát megösmersz engem, te? Anyám zsoltárt énekel — Tollas Tibor verse — Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Szép, fehérhaju éjszaka, Váratlan érkeztem haza. Hókucsmás házunk nem aludt, Pislogva leste a kaput, Mintha csak ő is várna rám És arany hidat vert alám. És aranyhidon mentem én Kertünknek fehér szőnyegén, Amig egy hang az éjbe kelt, Anyám benn zsoltárt énekelt. Üvegen szűrve szállt a dal És átölelt mint drága kar. S üvegen szűrve néztem őt, Álltam mint oltárkép előtt. Arcát nem láttam igy soha, Földön túl fénylett mosolya. Leánykorában, hajdanán Lehetett ilyen szép talán,. S még a szivem is félve vert, Anyám benn zsoltárt énekelt. Körülállták a bútorok Úrnőjüket, mint múlt korok Hü cselédei, csendesen Tűnődtek el a verseken. Nem lélekzett az óra se. A lámpa halkan szórta le Fényét, mely mindent átitat... S a dal, mint drága áhitat Repült, repült... hány év letelt Azóta, hogy ő énekelt. De mintha most is hallanám, Az éjbe énekel anyám. Kották szögével ver hidat, Azon jön át és igy sirat, így látogatja meg fiát, Dalokból szőve bibliát; Mig Isten ott fenn valahol, Meghallja egyszer, — lehajol, S karján viszi az égbe fel, Amint épp zsoltárt énekel. Köveznek gondolta, országutat köveznek. Az a rakás kő az ut túlsó felén áll az ő háta mögött. Mért nem ülne le? Az a kő nem tartozik az asszony portájához, és hát a madár is ott ül le, ahol akar. A pipa eközben kiég. Baracs Imre újra tömi, noha még forró a cserép. De mint báró Eötvös mondaná: vannak az emberi életben pillanatok, amelyekben a pipának füstölnie kell. És ahogy igy szemben ül a házzal, s a pipáját tömögeti, végigpillant oldalt az utón. Hát mit lát? Az ő engedetlen, gonosz kutyáját, amint ott ül valami ötven lépésnyire az ut közepén, és lesi őt messziről. — No lám, — mondja Baracs. — A kutya nem hagyja el az embert. Gyere ide Hatytyu! A kutya felszökik. Egy perc alatt ott terem a gazdájánál, és örvendezve ugrálja körül. Baracs megsimogatja a kutya fejét. Jól esik neki, hogy nincs egyedül. Azonban a kutya egyet-kettőt szimmant a ház felé, és vesd el magad! átugrik az — Idesapám, — rebegi örvendezve a gyerek. Mig a fiával gögyörész, félszemmel látja, hogy egy darab kenyér repül ki az ajtón a Hattyúnak. Hattyú illetlen étvággyal falja fel a koncot, s még kér a gyalázatos! Beeresztődik a konyhába is. A gyerek lecsúszik az öléből és megfogja a vaskos, kérges i kezét. — Gyöjjön be! — Nem, — feleli komoran j Baracs Imre, — nem azért 1 gyöttem. — De csak gyöjjön. Hogy a gyerek hiába húzkodja befelé az apját, árnyék jelenik meg az ajtóban, s halk ruhasuhogás hallatszik mellettök. Baracs Imre hallja. Egy kis rozmaringillatot is érez. De nem néz föl. .— Imre, — módja egy ismert, alázatos női hang, — gyüjjön be kend, odabe is szólhat a fiával. — Nem akarok, — feleli az ember. Nem azért gyöttem én, hogy bemenjek. És fölemeli a fejét. Pipáját a szájába illeszti. Dacosan néz az asszonyra. És ahogy ránéz, látja, hogy milyen csinos menyecske ez az asszony! ez az ő volt felesége! Nincs ilyen több a faluban. De mindegy. Az az asszony, amelyik elvált az urától, olyan, mint a virágzó faág, amely letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes fölvenni többé. Ezt gondolja Baracs Imre. S tán ki is mondaná, ha beszédbe akarna elegyedni az aszszonnyal. A kutya a farkát csóválva jár ide-oda köztük. — Tudom, — feleli az aszszony a szemét lesütve, — tudom, hogy nem hozzám jött. ; Nem is azért hivom, hanem, hogy a falu ne lásson bennünket . . . A miséről akkor sokasodott elő a hívek tarka serege. Látszott a távolban az utón, mint oszlik a nép szanaszét. Az asszony az ura vállára tette a kezét. — Hát, — szólt Baracs a gyerekhez fordulva, — te is azt akarod-e, hogy bemenjek? — Azt hát, — feleli a gyerek. Ott van már kendnek a bor is az asztalon. A "KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. PROTESTÁNS TESTVÉREINK SZIVES FIGYELMÉBE! óhazában vagy itt élő szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak, kedves és értékes ajándék egy NAGYBETŰS MAGYAR SZENT BIBLIA (Ó- és Uj Testamentum) angol nyelven is kapható a Biblia, széle díszes, zipperes. Megrendelhető: Veres József kántor-tanitónál, — 1432 Magnolia Avenue, SAN BERNARDINO. CALIFORNIA.
