Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-03-20 / 6. szám
1961 március 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL Márciusi vers Máriuci szél fuj Hegyen, völgyön át, Szabadságról zengi Harsogó dalát. Márciusban zúgott Egykor fel a dal, Petőfinek ajkán A “Talpra magyar!” Márciusban kelt fel Sírjából a nép, Március énnékem Azért csudaszép. Márciusi égen Isten mosolya, Erdei tisztáson Nyit az ibolya. Felhőből a földre, Ha még hull is hó, Tél hideg orkánján Már győz az a HÓ! GYERMEKROVAT Jaj, jaj! SEBŐ ALEZREDES, A TÁPIÓBICSKEI HŐS 1849 április 4-ike volt. Ezt a számot véres betűkkel irta be a nemzet a történelem könyvébe. Az előnyomuló magyar sereg Tápióbicskénél rátámadt az osztrákokra. De az osztrák sereg sokkal nagyobb volt, mint a magyar s Nagykátáig visszaszoritóttá honvédeinket. Akkor érkezett oda Damjanich tábornok, vitéz magyar seregével. — Mi az? Előre! ... Nem sza•bad hátrálni! — kiált a hős Micsoda nagy sirás-rivás hallatszik a konyhából? A nagyszakállas kecske bement a pitvarba, onnan a konyhába, ahonnan Béni urfi jajgatása hallatszott.. A kecske nézett, nézett sokáig nézett, aztán lassan viszszaballagott. A tyúkok, a libák, a galambok, a pulykák körülfogták. — Mit láttál a konyhában? .— kérdezte a Sajó kutya. — Láttam egy nagy dézsát — felelte a kecske. — Mi volt a dézsában? — Friss viz. •— Mi volt a vízben? — Béni urfi ült a vizben. — Miért ült ott? — Mert az édesanyja ültette bele. — Mit csinált Béni? — Sivalkodott. — Miért sivalkodott? — Mert nem szeret fürödni. A kecske többet nem tudott mondani. Egy öreg tyuk, aki nagyon félt a viztől, azt mondta: — Nem csodálom, ha sivalkodik. A viz csak a kacsáknak, meg a potykáknak való. Én soha sem eresztem a csibéimet a vízbe. A kacsa igy szólt: — Hogy lehet a viztől félni? Nincs jobb, mint a friss vizben lubickolni, bukdácsolni. A Sajó közbeszólt: — Az ember nem tyuk, nem is kacsa. De azért minden embernek meg kell fürödnie, épen úgy, mint minden komondornak is. Ezt Béni még nem tudja, mert »még nagyon kicsi. Ha nagyobb lesz, majd megokosodik. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. : vezer. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Hőstettek a 48-as szabadságharcból — Itt vagyok, elfogadom a kihivást. így parancsolja a magyar becsület. Azzal nekimegy a német óriásnak. Az első összecsapásra egyik sem győzött. A második összecsapásra szintén sértetlenül maradtak. A harmadik összecsapásra egyszerre vágott mind a kettő. Sebő meginog, jobbkarját elönti a piros vér, de nem bukik; le a nyeregből. Riedesel holtan: esik le a lóról. A huszárok látván vezérük győzelmét, “Rajta magyar!” ki-1 1 áltással rávetették magukat az várynak, akinek oroszlánrésze volt a győzelemben, hogy ezután csak közönséges fuvaroslovat ad neki, mert a következő csatában úgyis mindjárt kilövik alóla. — Nem bánom, tábornok ur — felelte Földváry, — akármilyen lesz az a ló, csak tüzbe vigyen! Mikor pedig dandárparancsnokká akarták kinevezni, azt válaszolta, hogy inkább zászlóalj parancsnok marad, csak azt kéri, hogy mindig az ő hős 3. zászlóaljának élén maradhasson. Ennyire összeforrt a hős parancsnok bátor “fiaival”, a vörös-sipkásokkal. És legbüszkébb volt mindig arra a címre, amellyel baj társai tisztelték meg: “A legvitézebb magyar harcfi.”--------------------r« -j £ 9-.------------------Nyárfa és a fenyőfa Elmondom nektek, hogy miért reszket s miért zug oly szomorúan a nyárfa. Egyszer Jézus Krisztusnak el kellett rejtőznie az ellenségei elől. Nem volt egyéb az egész pusztán, csak egy nyárfa. Felment arra, és meghúzódott az ágai között. Hanem a nyárfa ága, levele, nem tudta eléggé elrejteni az Ur Jézust s ellenségei megtalálták. Akkor mondotta a nyárfának Krisztus Urunk: — No, te nyárfa, nem rejtettél el engem, ezentúl télben is meg nyárban is dideregj! S azóta a nyárfa reszket télen-nyáron s zug olyan szomorúan, mintha valami nagy bánata volna. Hát az tudjátok-e, hogy miért zöld mindig a fenyőfa? Az is Jézussal történt, hegy egyszer az ellenségei elől a fenyőfára menekült. A fenyőfának süni zöld lombja úgy eltakarta. hogy az ellenségei nem találták meg. Mikor aztán : üldözői eltávolodtak, leszállott a fenyőfáról s megáldotta: — No, te fenyőfa, télen-nyáron zöldelj! Azóta zöld a fenyőfa levele télen is, nyáron is. Szerkesztői üzenet • Ha sztrájkol, vagy munkanélkiil van és a2 újság előfizetése esedékessé válik, Írjon egy postakártyát és mi halasztást adunk az előfizetés beküldésére. Csatában — Petőfi Sándor verse — Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyuk bömbölnek, hogy Reng a világ bele; Te ég, te föld, talán Most összeomlótok! Előre katonák, Előre, magyarok! Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegített már, Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok! A földön is harag, Az égen is harag! Kifolyt piros vér és Piros napsugarak! A lemenő nap oly Vad bíborban ragyog! Előre katonák, Előre, magyarok! Komoly felhők közül Bámul reánk a nap, Rettentő szuronyok Füstben csillámlanak, A sürü, lomha füst Sötéten gomolyog, Előre katonák, Előre, magvarok! ellenségre, mely tüstént megfordult és elszaladt. FÖLDVÁRY KÁROLY “a legvitézebb magyar harcfi” A isaszegi csata után Damjanich Vácra vonult seregével, hogy onnan is kiverje a befészkelt ellenséget. Véi'es harc fejlődött ki itt az úgynevezett Hétkápolna előtt, a Gombás patak hidjánál, majd Vác vá|ros utcáin. Itt is elölj ártak a vörös sipkások, élükön Földváry parancsnokukkal. Földváry alól mindjárt a csata elején kilőtték a lovat, más lóra ugorva vezette rohamra vitézeit, oda j ahol az ellenség főerőssége volt. Megint kilőtték a lovát. Most már nem keresett másikat. Kezébe ragadta a 3. zászlóalj sok győzelemmel megszentelt, tépett lobogóját, és igyalogosan állt katonái élére és gyilkos kartács-záporban rohant vörös-sipkásaival előre. Véres szuronyharcban elfoglah íták a hidat, a városon keresz- 5 tül kergették az ellenséget. A dicsőséges harc szinhelyét ma emlékoszlop jelzi. Ütközet után Damjanish tábornok tréfásan mondta Föld-És rákiált egy futó honvédre : — Gyáva fickó, hát te is magyar vagy? Az egész csapatot egyszerre megfordítja, előrezuditja és mint a fergeteg, rohan a honvéd az ellenségre. Ágyúink megdördülnek s az ágyuk mögött nyugodtan áll Sebő alezredes vezetése alatt két század magyar huszár, a világ legszebb katonája. De az ágyúgolyó nagyon bántja a németet. Kirendelt hát két század osztrák lovast a mi tüzérségürtk elkergetésére. Az osztrák lovasság élére Riedesel báró őrnagy áll. Hatalmas termetű, óriási alak. Szinte megdöbbennek huszáraink, amint a kardják kihúzza s lovasainak élén soraink felé robog. Huszáraink eléjük vágtatnak. Már-már összecsapnak, mikor Riedesel megállítja csapatát s int Sebőnek: “Gyere ki egy szál kardra, ha mersz!” Sebő ismeri őt jól. Tudja, hogy nemcsak iszonyú ereje van, hanem kitünően viv is. De azért halálos elszántsággal kiugrik a sorból és int Riedeselnek:
