Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-03-20 / 6. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 március 20. LEGVITÉZEBB HUSZAR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszár­­ezredes kalandos életé­nek ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR (Folytatás! Napoleon a waterloi csa­tát, elveszté, őt magát elfog­ták, bezárták nagy tenger kö­zepébe, ott elmúlt, elveszett. Elcsendesült minden. Hüvelyébe csúszott a kard, kizöldült a véres mSző, Fran­ciaország városaiban idegen urak parancsoltak. Simonyi Marcigni (Márszin­­nyi) városába rendeltetett kor­mányzónak, s a körülfekvő há­rom vármegye (départment) parancsnokának, melyet négy zászlóalj gyalogsággal, saját ezredével s hat ágyúval tartott megszállva. A nagykállói köznemes fia, a tudatlan diák, három vár­megyének volt ura Franciaor­szágban ! Marcijmi városba érve, első éjjel mindjárt jelentik nekik, hogy a francia lakosság zen­dülést forral, s a kis helyőrsé­get, melyet Simonyi odahozott magával (serege nagy részét könnyebb élelmezés végett a falvakra osztván széjjel) éjsza­ka meg akarják támadni. Simonyi rögtön tudatá a vá­­rosbiróval, hogy ő békét jött csinálni, de ha úgy kivánják, tud háborút is csinálni. Ha nem tetszik a lakosoknak az, hogy ő csak oly kis sereggel tartja városukat megszállva, a kedvükért hozhat oda még töb­bet is: ám ők lássák, hogy élel­mezik? Meg is tette, amit mondott. Széllyel levő csapatait mind berendelé a városba s beszállá­­solá a házakba, várta, hogy! hát ez hogy fog majd tetszeni? Néhány nap múlva tizenkét ifjú delnő, a város legszebb, ; legtiszteletreméltóbb hölgyei je­lentek meg a parancsnok szál­lásán. Egy fiatal marquisnő, olyan elmés és szelid, amilyen szép és bájoló, szólt Simonyihoz az igazi érzés hangján. Elmondá előtte a gyászt, me­lyet nemzetének elestén min­den honleány szive érez, csak­nem mindegyiknek testvére, férje, édes atyja maradt el a csatában. Minden háznak van halottja. Hivatkozott a magyar bajnok nemes szivére, hogy nem fogja a megalázottak szo­morúságát uj szégyennel is te­tézni s örömét találja majd benne, ha azokat, kiket vitéz kardja elejtett, gyöngéd kezei­vel fölemelheti. Simonyi percenkint növeke­­' tíö megindulással hallgatá a bűbájos delnő szavait; midőn az sirt, nem állhatá meg, hogy ő is ne könnyezzen, midőn az könyörgött, nem állhatá meg, hogy szive el ne lágyuljon, mi­dőn az őt nemes férfinak ne­vezte, valóban az is volt. Meghajtó magát a hölgyek tiszteletreméltó arca előtt, s azt mondá nekik, hogy akik kegyelmet kérnek tőle, azok­hoz kegyelmes fog lenni. Egy hálateljes pillantás ama minden gyémánt ragyogásánál fényesebb szemekből jutalma­zd ez Ígéretét. — Ezen tekin­tet varázsa soha sem múlt el Simonyi szivéből. Hisz még akkor csak har­minchét éves férfi volt; s hu­szonkét év óta folytonosan a csatamezőn, nem ismerhető meg, hogy mi a szerelem. Még aznap visszaparancsolá összevont seregeit a falvakba, Megjelent az 1961-es Históriás Kalendárium Á 320 oldalas amerikai magyar naptár, gyönyörű képes kiadásban, megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivata­lában I dollár 75 centért. — írjon erre a cimre: Katolikus Magyarok Vasárnapi a 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. msak néhány- századot tartva maga mellett. — Éjjel pedig 'tábori zenekarával sorba járta a tizenkét delnő házait s abla­kaik alatt mindegyiknél há­rom dalt fuvatott; kivéve a szép szónokét: — ott hatszor hangzott a zene. Simonyi azontúl naponkint találkozott szép ideáljával, a franciák megszerették a ma­gyarokban ellenségeiket, s nem múlt el nap, hogy valamely háznál dáridó, műkedvelői színjáték, s egyéb társas viga­lom ne tartatott volna kedvü­kért. A hős, ki bevégzé Herkules tizenkét munkáját, legyőzetett a tizenharmadikban: legyőze­tett a szép asszony szép szemei által. ö, ki Montbilliárd várát egy nap alatt el tudta foglalni, egy sokkal gyöngébb várnak, egy asszony szivének meghódításá­hoz alig mert kezdeni. Ha szép volt őt látni a fér­fiak elleni harcban, csupa gyönyörűség elnézni a nők el­lenében. Amilyen bátor és elszánt amott, olyan gyöngéd és félénk itt. Amott nyilt arccal rohant az ágyutüznek, itt csak titok­ban mert lépést haladni. A marquisnőnek (marquis a franciáknál főnemest jelent, több mint gróf, kevesebb mint a hercegi cim) édesatyja falu­si uradalmán lakott, nagyon megfogható okokból félrevo­nulva a fővárosoktól, mikben idegen seregek tanyáztak. A marquisnő igen szerette édesatyját, az öreg marquis pedig igen szeretett vadászni. Ez időben pedig olyan álla­potba jutottak a jámbor fran­ciák, hogy még a vadászfegy­vereket is elszedték tőlük. Az öreg marquisnak csak nézni lehetett a szalonkákat, de nem utánuk lőni. Simonyi megtudta az öreg­nek ezt a kínos állapotát, s rögtön elküldött egy tisztet hozzá írott engedéllyel, mely ! szerint ez a derék, békességes hazafi tarthat annyi puskát, amennyit csak akar, s lőhet vele minden állatot, ami neki megtetszik. A vén marquis el nem tudta gondolni, honnan jön ez a ke­gyesség egy olyan vadidegen embertől, aki neki soha hírét sem hallotta, de akiről hallha­tott ő annál többet. Midőn azután a marquisnő egy napon édesatyját megláto­­j gáttá, bámulva hallá az öreg jur által Simonyit magasztalni, kit szivében ő is a legderekabb I férfiak közé számított, Simonyi pedig ezalatt, mig I szivének bálványa atyját látó­ig atta, megtudta, hogy mely napon fog visszatérni, épen ró­zsavirágzás idején a környék­ben minden rózsát összevásá­­! róhatott s Szent Piertől egé­­j szén Marcigni városig behinté vele az utat, úgy, hogy a visz­­szatérő delnő igazán “térdig Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. járhatott a rózsában”, mint a nóta mondja. Ki tett volna fel annyi talá­lékony gyöngédséget arról a férfiúról, aki eddig csak véres fejekkel szokta behinteni az utat, amerre járt? Az eszme becsületére vált volna akár egy költőnek, —. akár egy római császárnak. XIX. Szerelmes szív, kegyelmes szív. Hej, kemény regula a hadi regula! De keményebb az a törvény, amit győztes urak dik­tálnak a legyőzőitek elé. A franciák nehezen szoktak azon gondolathoz, hogy ő ne­kik már most idegen paran­csol s kivált faluhelyen nem egyszer megtörtént, hogy Si­monyi gyalog horvátjai közül el-eltettek egyet a láb alól, aki azután nem jött elő, mikor a lénungot osztották. E miatt azon vastörvény lön kimondva, hogy amely faluban ily orvtett követtetik el, azt porrá kell égetni, és a bűnösö­ket minden irgalom nélkül fő­be lövöldözni. Egyszer Simonyi elé is há­rom ilyen ellenszegülőt hoz­tak: egy öreg földmi vest és két ifjú legényt. Tettüket nem tagadták, lőt­tek Simonyi embereire: valakit meg is sebesitettek; úgy fog­ták el őket, fegyverrel kezük­ben. Ezeknek az életért sem adott volna már senki egy eltört do­rongot. Elitélték mind a hármat, ki is tették már a siralomház­ba. Az öreg francia csak azon könyörgött, hogy az ő tettéért ne gyújtsák fel szülötte hely­ségét, ne büntessenek miatta annyi ártatlant is. Mikor már ki voltak téve a siralomházba, jön gyászba öl­tözve a tizenkét delnő ismét Si­monyihoz. A bájos marquisnő lábaihoz borult és sírva könyörgött az elítéltekért. (Folytatjuk) JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

Next

/
Oldalképek
Tartalom