Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-03-05 / 5. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 március 5. LEGVITÉZEBB * HUSZÁR “KIS DONGÓ” regény Simonyi József huszár­­ezredes kalandos életé­nek ismertetése. IRTA: JÓKAI MÓR (Folytatás) A jámbor lakosok akkor nem hogy megtámadták volna Simonyi menekvő seregét, sőt maguk segítettek a huszárok­nak lovaikat felnyergelni és si­ettették az elmaradozókat. Amint Simonyi a város ka­pujához ér, odaugrott hozzá az órás s nyujtá neki mind a két ott hagyott arany óráját. Azokat bizony ott feledte vol­na, ha a jámbor francia utána nem szalad velük. XVII. A lyoni nap. A franciák végerőfeszitése nem használt már, mindenütt tért veszítettek: Augerau tá­bornok végre Lyonba vonta össze hadseregét azon kétségbe esett szándékkal, hogy ott az utolsó emberig védeni fogja magát. A szövetséges sereg, a Rhone folyam innenső párjáról nézett vele farkasszemet, s azon folyt a tanakdás, hcl lehetne e fo­lyón átkelni Lyon ostromára? A Rhone vize krülbelül olyan nagyságú, mint a Tisza, de olyan sebes, mint a Körös, s amikor megárad, hajóval is ne­héz rajta általkelni. A franciák minden hidat le­égettek maguk mögött, a de­reglyéket átvitték a túlsó part­ra s a folyam tavaszi áradása miatt tábori hidat lehetetlen volt rajta verni. Többször megpróbáltatták kozákokkal az átusztatást, de azok mindig kénytelenek vol­tak visszatérni a ragadó ár for­gói közül s azt mondták, hogy az lehetetlen. Ekkor érkezett meg a Har­­degg-hadtesthez Simonyi. Megérté, hogy miről van szó; még folytatását is tudni akar­ta a tennivalóknak. Nem elég átmenni a túlsó partra, de megtámadni Lyon városát s megrémíteni a magát biztoságban hivő ellenséget. Ez a munka az ő számára született! Március 20-ikán a Rhone vi­ze szokatlanul sok jégtáblát so­dort hullámai közt, annak je­léül, hogy valahol magasabb részeken az álló jq° megindult. Késő este alkonyat után ne­kiindult Simonyi e jeges árnak három svadron huszárjával és egy ezred kozákkal, hogy a túl­só partra úsztasson. Nemsokára az egész csapat a viz közepén úszott; nem lát­szott más ki a habból, csak a 'lovak tüsszögő fejei, a huszá­rok övig elmerülve, a kozákok lovaik nyakára borulva, mesz­­szenyuló dárdáikkal. Egy-egy éles jégtorlatot vitt középük a sebes hullám; egy­­egy paripa horkolva bukott el gazdástól. Az elmerült lovag tudta, hogy kiáltani vétek s úszott a másik lovába kapasz­kodva, vagy elhalt, ha a hi­degtől görcs állt tagjaiba; egy jajszó nélkül. A többi csendesen haladt : előre. A túlparton mg? csak őrei sem voltak az ellenségnek fel­állítva, annyira hihetlen esz­me volt, hogy itt valaki átjö­hessen. Az első sor végre partot ért, és sietett a többit kivonszolni a vízből. Megjelent az 1961-es Históriás Kalendárium A 320 oldalas amerikai magyar naptár, gyönyörű képes kiadásban, megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivata­lában 1 dollár 75 centért. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. Elgyalázva a hidegtől, gém­­beredten jutott partra az egész vakmerő csapat, facsaró viz minden ruha s fölöttük a hideg éjszaka, csípős tavaszi szelével. Simonyi azt gondolá, hogy a munka kimelegit s rögtön szét­­küldé száz lovagját, hogy nyar­galják be az utakat, s hirdes­sék mindenfelé, hogy az egye­sült hadsereg átkelt a Rhone folyamon, s a Párisba vivő or­szágutat fenyegeti. A huszárok egész Lyon ka­pujáig száguldoztak, s a kül­város előtt felállított őrsze­mekre kezdtek lövöldözni. A rémület leírhatatlan lett Lyonban, annyival inkább, mert ez oldalról legkisebb ve­szélytől sem tartottak. Augerau rögtön felpakolta­­tott s még azon éjjel kivonult hadseregével a városból s reg­gel a szürkülő hajnal megmu­­tatá Simonyinak a távol or­szágutakon végig vonuló hosz­­szu csapatokat, mikből kivil- I lógtak a szuronyok. Az ellenség hadereje elhagy­ta Lyont. Csapatait vigyázatosan fel­osztva a város körül, maga két­száz huszárral és száz kozák­kal megindult Lyon városába betekinteni. És ez nem volt huszáros bo­hóság: aminőt egykor Ham­burgban követett el. Ez egy bátor merénylet volt, melytől az egész egyesült hadsereg élő­­haladása föggött. Meg kellett tudni, minő erő áll ellen Lyonban? és e tudósí­tást megküldni a fővezéreknek. A feladat első fele könnyű, de a második nehéz. Hogy fog Simonyi a vizen ke­resztül visszamenekülhetni, ha üldözőbe vszik? Ezt mind jól megfontolta és tett felőle. A Faubourg de la Guillotiere elővároshoz érve, semmi ellen­állásra nem talált. Mindenütt, pisztoly-lövésnyi távolban, egy-egy kozákot ha­gyott hátra maga után. így jutott el egész a kőhidig, I mely a belvárost a külsővel ösz- I szeköti. Itt egyszerre János káplár, ki hat legénnyel, mint előőrs lovagolt előre, megpillantja a piac közepén álló francia lo­vasságot. Egy egész hadoszlop volt ott még. Azok is, amint mégpillanták a huszárokat, egyszerre meg­rohanták őket. Ez volt a legválságosabb óra. Simonyi átlátta, hogy itt most visszafordulni annyit tesz mint biztosan elveszni. Ha ők a városból kiengedik j masukat szorítani, az ellenség meglátja, hogy mily kevesen vannak; s ők fáradt, elcsigá­zott lovaikkal mielőtt a part­hoz érnének, össze lesznek ap­rítva, s ha újra meg akarják kisérteni a folyamon való át­­j usztatást, egy sem menekül meg közülök. j Orvosi receptre készítünk gyógy- I szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 YV. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Itt csak a kard segíthet ki! Hirtelen összegyűjtő embe­reit egy svadronyával dühösen szemközt csapva az ellenség­gel, azt merészen visszaverte. A franciák megfeszítették minden erejüket, hogy Simo­­nyit kiverhessék a síkra, de ő is elővette minden vitézségét/ hogy őket semmi áron ki ne' bocsássa a szűk utcából. Ez volt rá nézve az élet, vagy halál kérdése. Végre a franciák fáradtak ki a kétségbeesett viadalban s nem tudhatva meg, kik és mik következnek azon pár száz vi­téz háta mögött, akik a főutca torkát elfoglalva tartják? El­csüggedve tértek vissza, fel­­gyujták podgyász-szekereiket s a vienni országúton kivonul­tak a városból. A következő pillanatban már Simonyi nem tudott semmit arról, hogy minő halálos vesze­delemben forgott, s hogy ma­gához következetes maradjon, még ő rohant a futók után s elfogott belőlük tömérdek tisz­tet, tábori készletet és vagy há­romszáz katonát. Még aznap délben segítséget kapott Simonyi Hessen- Hom­burg herceg által s másnap reggel Lyon városa piacán osz­totta ki parancsait; — zsák­mányul nyerve ágyukat, tábor­szereket s megszabadult hadi­foglyokat mindenféle nemze­tekből. E merész harc jutalmául nyerte ott a csatahelyen a Li­­pót-rend kormányzói kereszt­jét. -• •: XVIII. A szerelmes oroszlán. Még egyszer elszabadultak a harcok denevérszárnyu angya­lai. Még egyszer ki kellett huzni azt a kardot, mely már annyi véres nyomot hagyott az ellen­ség földjén. Még egy véres csa­ta, melyen négy óriás birkózott egymással. Azután elcsendesült minden; Napoleon, a hős elbukott. (Folytatjuk) JOHN K. SÖLÖSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: \T 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

Next

/
Oldalképek
Tartalom