Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-20 / 24. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 december 20. KARÁCSONYVÁRÁS Szól már a kürt, ébredjetek Búból szent örömre újra, Vágják már a karácsonyfát Égből szállott kis angyalkák S közeledik a Jézuska.---------§*-.-------------­BETLEHEM Nem város, palota, Tündéri termek. Nem, nem az, a hova Hívlak, vezetlek. Falusi szegényes, Utszéli ház csak, A hova hontalan Utasok szállnak. Mégis e kis falu Több most, mint Róma. Szebb e kis barlang, mint Salamon trónja. Hontalan utasnak Isten Fiának Gazdátlan házikó Jó szülőháznak ... Nem a fényt, nem a szint Nézi az Isten, Fényt hozni Ő hoz majd, Nincs olyan itten. Eleven angyalok Őrzik a jászolt, Az élő Istennek Vonnak rá sátort. Mennyei ragyogás. Sugaras fény az Szalma a fedele, S maga az ég az. Egyszerű sziveket Keres Ő folyton, Betlehem jászolán Bennök lesz otthon! Kis barlang, paloták Irigyelhetnek, Jézus és Mária Otthon van benned!... ... Jó ember, ne a fényt Kincset sovárogd, Kövesd az egyszerű, Szegényes jászolt. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJESZTENDÖT kívánunk kedves olvasóinknak! ff ff ff ff ff « & VLV ff ff ff ff ff ff ff & Kegyelemteljes, áldott karácsonyi ünnepel Tagjainknak, Munkatársaink* AMERIKAI MAGYAR R! BORSHY KEREKES GYÖRGY elnök KÖZPONTI KECSKEMÉTHT , titkár 1346 Connecticut A ve., N.W. - Dupoi Karácsonykor történt Csillagok milliárdjai világí­tottak a kicsi erdélyi falu fe­lett. Friss, puha hó ölelte körül a csizmáját Áron bácsinak, ahogy bejött a szomszédból, hogy együtt örvendezzék ve­lem. Ott ültem a jó meleg szo­bában, az illatos karácsonyfa előtt, alacsony széken, hogy a lábaim leérjenek a padlóra és boldogan hallgattam a tűz vi­dám pattogását. — Künn olyan hideg van, hogy rittyeg a zsindely! — je­lentette Áron bácsi és vidám­ság bujkált a szemében, amint zuzmarás bajuszát törülgette. — Ilyen kemény tél lehetett akkor is, amikor régen a lovak szarva elfagyott. Örvendeztem, hogy Áron bá­csi eljött, mégsem feleltem semmit, csak a szememmel in­tettem neki, hogy lépjen köze­lebb a karácsonyfához. — Tréfálkozó kedvében van, Áron bácsi! — kacagott az ak­kor még vidám anyám s fény­lő szemmel nézte a fehérhaju öregembert. Áron bácsi leíázta magáról a fagyos hószemeket s igy szólt: — Boldog karácsonyi ünne­peket, kívánom, hogy éljenek egészségben, békességben. Apám felállt az asztaltól, elébejött Áron bácsinak és ke­zet nyújtott. — Viszontkivánjuk, — mon­dotta. — Engedje meg az Isten őfelsége kijednek is, hogy jó egészségben, békében élhessen. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kívánnak üzletfeleiknek és az összmagyarságnak a J. M. SPORT & SKI SHOP ÜZLETVEZETŐI A MACKER TESTVÉREK 1079 FORT STREET, — WYANDOTTE, — MICHIGAN. Ültünk csendben, nem kí­vánt beszélgetni senki. Csak a tűz pattogott. — Mondjon mesét, — kér­tem Áron bácsit. —• Valami szépet. A fehérhaju öregember hosz­­szasan nézett rám s aztán el­kezdte a mesét. Lassan, min­den szót megfontolva. A Sze­­retetről szólt a mese. Elindult a Szeretet, aki a csörgedező patak forrásánál lakott, hogy átölelje a világot. Ment, ment, hetedhétországon át és tengereken is túl, de nem tudta átölelni a világot! — je­lentette ki végül Áron. bácsi, — mert a fekete király serege sok­kal erősebb volt nála. — Biztosan nem haTcolt elég bátran a Szeretet... Áron bácsi megrázta fejét. — Gyenge volt szegény. És ahogy a világot járta egyre gyengébb lett. — Miért nem segítettek neki az emberek is, — kérdeztem sirva fakadva. Áron bácsi tűnődőnek lát­szott. — Az emberek? — kérdezte szinte önmagától. Igazad van, az emberek segíthettek volna. Talán egyszer meg is teszik. Talán, egyszer... — És a fekete király és a hadserege mindig olyan erős lesz? — kérdeztem. — Mindig! — bólintott ha­tározottan. Talán még sokkal erősebb is. — Meg is öli? — kérdeztem szivszorongva. — Nem, — rázta meg fejét Áron bácsi és megsimogatta az arcomat. — Nem tudja megöl­ni, mert nem találhatja meg. De egyszer mégis győzni fog a Szeretet és akkor átöleli az egész világot. Egyszer, amikor az ő fehér serege lesz nagyobb. * Áron bácsi meséje sohasem aludt ki bennem. Rémületesen hideg és meghitten meleg ka­rácsonyaim idején belémha­­rangoztak a rég elporladt ősz­­haju Áron bácsi szavai. A mese egyre elevenebb valóság lett s a fekete és fehér sereg erővi­szonya azóta sem változott. Legfeljebb a szinek változtak meg és a fekete király serege vörös szinü lett azóta. Napokban sorsom egy másik ősz, öíeg emberrel hozott ősz­­sze. Éppen olyannak láttam őt, mint a hajdani Áron bácsit. Köszöntem neki s ő váratlanul azt kérdezte tőlem: Szoktad-e olvasni fiam a Szentirást? Nos, ha igen, ab­ból mindenre feleletet kap­hatsz. Abból megtudhatod, hogy a Szeretet akkor fog győzni a földön, ha az embe­rek megismerik az Igazságot' és a Testvériességet. Akkor nem kell majd az atombombáktól rettegni, nem kell attól tarta­ni, hogy minden öt ember mel­lé egy-egy puskást őrt állíta­nak, — mert az Igazság édes­­testvére a Szeretetnek. — Amikor a fehér sereg na­gyobb lesz, — mormoltam ma­gam elé. Mire felocsúdtam gondola­taimból, az öreg embert sehol nem láttam. Ámulva néztem körül. Honnan ismeri ez az ember az én hajdani mesémet? Micsoda különös hatalmak in­cselkednek velem? Vagy talán közeleg az a karácsonyest, ami­kor a fehér sereg lesz a legna­gyobb a világon? Talán a fe­hér sereg: toborzóját súgják a fülekbe az ősz öreg emberek, akik az élet és halál mesgyéjén állanak? ... Csupa talán, csupa kérdés, csupa töprengés. És ma, amikor a “fekete” király minden erejét és ördögi hatalmát és ravaszságát össze­szedi, hogy rémületbe ejtse a világot, és ki akarja irtani az emberek szivéből a Szeretetet, — igenis, ma, bujdosásban, még inkább hiszek mint vala­ha, a Szeretet győzelmében. Hiszem és vallom, hogy eljön az a csillagfényes karácsony­est, amikor a sugártó szemű Szeretet jászolbölcsője mellé térdelve, a zuzmarás bajusza Áron bácsi befejezi a mesét: És a Szeretet liliomkarjával átölelte és megváltotta az egész világot...

Next

/
Oldalképek
Tartalom