Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-20 / 24. szám
1961 december 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL ékességes és boldog ujesztendőt kívánunk és minden Testvérünknek • • )RMATUS EGYESÜLET TKARA > ST. MIKLÓSSY PÁL pénztárnok ESZENYI LÁSZLÓ ellenőr fele Building - Washington 6, D. C. "at ß ß ß ß ß ß ß ß ß ß ß ß És a Megváltónak nem jutott hely — Szeretném a hajamat kitépni, ha reá gondolok, hogy tegnap elkergettem őket! ... — panaszkodott feleségének Jezaia, betlehemi vendéglős. Az asszony azonban elébe vágott a zsörtölődésnek: — Hála legyen Izrael Istenének, hogy tegnap este nem voltam ottan. Az Ur küldött a konyhába, mert biztosan engem okolnál. — Hát bizony, te is vagy az oka! Mert az jutott eszembe, mikor láttam, hogy milyen szegények, hogy majd nem tudnak fizetni és lesz nekem mit hallgatnom, mert koldusokat vettem fel a szállásra, — pakkolt ki elkeseredetten a vendéglős, — de az asszony nem hagyta magát: — Még hogy énvelem beszéled ki magad? Hányszor veszel be csavargókat a házadba... — És hallgatom is egy hétig a szemrehányásokat! — vágott közbe Jezaia és dühösen otthagyta élete párját. Bement a szállás nagy szobájába, ahol a vendégek zsúfolásig megtöltötték a helyet és csoportokba gyűlve körülvettek egy-egy pásztorembert. Kérdést kérdés után zuditotak feléjük és azok már vagy tizedszer beszélték el azokat a rendkívüli eseményeket, amelyek az éjszaka történtek: hogy milyen szeretettel mosolygott reájuk a jászolból a Kisded, a világ Megváltója. Jezaia szintén odafurakodott az egyik csoporthoz és kíváncsian hallgatta már vagy tizedszer a pásztorok elbeszélését. Az egyik tehetős polgár megcsóválta a fejét és rosszaié hangon elégedetlenkedett: — Mégis csak szégyen az reánk, hogy a világ Megváltójának nem jutott hely a városban. Elpirulok, ha arra gondolok, hogy és is betlehemi vagyok,.. — Tegnap este láttam őket, amikor itt a szállás ajtaján kopogtak, — beszélte egy másik pásztor — és hallottam is, amikor Jezaia elkergette a két szegényt. Még azt kiáltotta utánuk, hogy ha nincsen pénzük, akkor menjenek az istállóba! Minden szem a szerencsétlen kocsmárosra meredt. Nem is figyeltek az egyik pásztor megjegyzésére, hogy: akkor miért nem adtak szállást a gazdagok? — Ahányan voltak, mind Jezaiát szidták. A szerencsétlen vendéglős nem is védekezett. Mint aki menekül, valósággal kirohant a szobából és becsapta az ajtót. Aztán kisietett az udvarra. Ámde itt sem állt meg. Felhúzta övére tunikáját s rohanni kezdett. Nem az utón, nem is a gyalogösvényen, hanem egyenesen arrafelé, ahol az istálló volt. Saruja lehullt és lábait véresre törték a kövek. A tövisek összekarcolták a lábaszárát, a gallyak beleakadtak ruháiba, de ő kitépte j azokat és rohant, rohant tovább. Odaért az istállóhoz. A bejáratnál egy férfi állott gondterhelt, szomorú arccal, botra támaszkodva, Jezaia megismerte, hogy az az idegen az, aki tegnap olyan alázatosan kért bebocsájtást szállásra. De ő koldusnak nézte, aki nem tud majd fizetni és durván elkergette. Jezaia leborult a férfi elé és két karjával átölelte lábát. — Bocsáss meg, testvérem Izraelben!... Bocsáss meg, hogy oly keményszívű voltam tegnap hozzátok! Az idegen szelíd, jóságos hangon szólt hozzá: — Vigasztalódj, testvérem Izraelben! Az Ur irgalmas és szeretettel néz a bánatos szívre. Azután kézenfogta Jezaiát és bevezette az istálló mélyébe. A máskor sötét barlangodu most világos volt és verőfényben úszott, mintha a déli nap sugározta volna be. A fal mellett a jászolban gyönyörűséges kisded pihent és mellette térdelt az édesanyja. — Mária! Jezaia van itt, a betlehemi szállásadó. Jezaia alig mert rájuk nézni. Leborult az istálló hulládé- j kos földjére és igy könyörgött: — Bocsássatok meg! ó, bocsássatok meg! Kegyetlen voltam tegnap. A kapzsiság elragadott és én elkergettelek benneteket, mert szegények voltatok. A Gyermek anyja jóságos mosollyal emelte fel fejét s óvatosan kihúzván a kezét a Kisded feje alól, megérintette Jezaia vállát. — Béke veled, Jezaia! — mondá — nézd a Kisdedet. A betlehemi szállásadó lassan fölemelte fejét és térdenállva nézte, bámulta a jászolban fekvő Kisdedet. Az reámosolygott és ő pedig lelkében egy hangot hallott. Mintha azt mondta volna neki a Kisded: — Köszönöm neked, Jezaia, hogy tegnap elutasítottál. így teljesedett be Atyám akarata, hogy koldusszegényen jöjjek a világra és örökké hirdethessék a földön a szükölködőknek, hogy az emberiség üdvözítője többet nélkülözött valamennyiüknél. Menj békével, Jezaia! A betlehemi szállásadó felállt. Előbb ólomsulyt érzett a lelkén, most pehelykönnyű volt a szive. Annak a Kisdednek egyetlen mosolya lehengeritette leikéről a bűnnek rettenetes súlyát. Dalolva men haza és ajkai azt az éneket dúdolták, melyet a pásztoroktól hallott: Dicsőség magasságban az Istennek Békesség földön a jóakaratu embereknek. Zeng az ének Fény hintette be homlokát És Mária nézte, nézte, Olyan, mintha kicsi kezén Egy-egy piciny sebhely égne. Aludt Jézus és álmodott Angyalkákról drága-szépet S Máriának egy csepp könnye Mosolygó arcára tévedt. Felébredt és tekintete Alázat volt, jóság, béke. A kis bárány lám szelíden Odafeküdt le elébe. Angyalének hullt az égből: — Békesség a jó embernek... S napkeletről gazdag bölcsek Ajándékkal utrakeltek Kis kezével áldón intett Ajkán cendes mosoly látszott, Született, hogy bűneitől Megváltsa ezt a világot. Harang szava szól az éjben, Karácsonyfán gyertyák égnek, Betlehemi Jézuskához Zeng a zsoltár, zeng az ének. V SEGÍTSETEK ! Jajt hallok a szélzugásból: “Óh, adjatok kenyeret, Ne hagyjatok éhen veszni, Segítsetek emberek.” “Jaj, szörnyű a tél hidegje, Fagyos szél fuj, esik hó, Lyukas cipőnk, rongyos ruhánk, Nincsen meleg takaró.” Gyere velem, jó testvérem, Éhezőkkel ételed, Didergőkkel a ruhádat, Osszad meg, ha teheted. Szánd meg őket, jó testvérem, Szived rajtuk essék meg, Halld meg, árvák, aggok kérik: “Segítsetek, emberek.” Halld meg, hogy a szélzugásba’ Testvéred jajszava szól: “Küldj, mit Isten adott néked, Segítsél rajtunk abból.” Szeretett rokonainknak és hozzánktartozóknak, kedves barátainknak és ismerőseinknek, valamint Detroit és környéke magyarságának kellemes karácsonyi ünnepeket örömben es békességben teljes boldog Ujesztendőt kíván HEVESI FERENC ÉS NEJE a “HEVESI CAFE” tulajdonosai. 8010 WEST JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICHIGAN
