Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-05 / 23. szám

1961 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL GYERMEKROVAT Nagy sürgés-forgás volt a ■ lehúzta százmérföldes csizma* Mennyországban. Mikulás bá-:ját s odaadta gyémántszánkó­­csi a földre készült s az an- javai együtt a kisgyermeknek, gyalolc éppen most szedeget- , ő meg mezítláb, gyalog ment ték elő a kucsmáját, palástját, tovább, kabátját, csizmáját. Bizony jó porosak voltak, mert esztendő Decemberi naptár December minden gyerek ▼árvavárt hónapja volt a régi Magyarországon: hogy is ne, amikor ajándékokat és hosszú karácsonyi vakációt hozott. 5-ike MIKULÁS-ESTE, ami­kor az egész kicsikhez betop­pant a hosszú fehérszakállu, jó öreg Mikulás bácsi (a rossz­­gyerekekhez még láncot csör­gető és virgácsot rázó Kram­puszt is vitt magával!), és hozta, vagy ha nem ért rá be­jönni, betette az ablak közé a sok piros papirba csomagolt édességet és cukorkát! Miku­lástól már három hét sincs Karácsonyig, a gyerekek azon töprengtek, mit kérjenek a Jé­­zuskától és levelet Írtak Neki. 8-ika, SZEPLŐTELEN FO­GANTATÁS, a legszebb Szűz Mária ünnep, mert az Ur Jézus bűn nélkül való születését ün­nepli az Egyház. 13-ika, LUCA NAPJA, ezer­nyi babonával, amelyek közt a legismertebb, hogy ezen a na­pon semmit sem szabad elkez­deni, mert nem érünk soha a végéhez. Luca napjától napról­­napra fokozódott a karácsonyi hangulat bensősége és izgalma. Vidékeken a gyerekek pászto­roknak és három királynak öl­tözve “betlehemezni” jártak, a “Mennyből az angyal’’-t éne­kelték és Jézuska születését mesélték el. A városokban, fő­leg Budapesten, a kirakatok karácsonyi díszbe öltöztek, az üzletek zsúfoltak voltak és a belvárosi utcákon csomagok­kal megrakott férfiak és nők siettek tülekedve. Jellegzetes képet öltött a főváros a Kará­csony előtti napokban és min­den milyen szép volt, amikor a hó is esett! 24- ike, KARÁCSONY ESTÉ­JE, végre! A Jézuska megszü­letett és rögtön ajándékokat hozott a jó gyerekeknek a gyer­tyáktól és csillogó díszektől tündöklő karácsonyfa alá, me­lyet előbb az angyalkák elhoz­tak már. A gyerekek az ünne­pi vacsora után már belefárad­tak a sok izgalomba és az uj játékokba, s milyen jó volt ki­menni a hideg éjszakába, az éjféli misére! 25- ike KARÁCSONY, Jézus tulaj donképeni születésnapja, amelyen a gyerekek rokonokat látogattak, hátha hozzájuk is vitt valamit a Jézuska. 28-ika, APRÓSZENTEK, a He­­ródes által Betlehemben meg­gyilkoltatott kisgyermekek ün­nepe. 31-ike SZILVESZTER NAP­JA, amelynek éjszakáján az emberek vidáman búcsúznak az ó-évtől és bizalommal kö­szöntik az újévet. Ajándékot adunk karácsonyra mindazoknak, akik e z é v december 31-ig bezálólag egy uj előfizetőt küldenek be a “KIS DONGÓ”-nak óta nem kerültek elő az égi ruhásszekrényből. No, meg aztán, száz meg száz esztendő óta minden té­len ebben a ruhában járja Mi­kulás bácsi sori'a a földi háza­kat. Porolták, kefélték, fénye­sítették is az angyalok, hogy amikor Mikulás apó a Tejut kapujánál beleült a gyémánt­szánkóba, csupa gyönyörűség­­volt ránézni is. Az angyalok mind megölelték a jó öreg Mi­kulást, mert nagyon szerették és boldog utazást kívántak neki. Repült a gyémántszánkó a tündöklő Tejuton, mint a vil­lám. Mert a Mikulásnak nagy utat kellett megtennie: az Ópe­renciás tengeren túl volt az ő boltja, ahonnan a világ összes gyermekeinek ő vitte a játéko­kat meg az édességeket. Amint a földre ért, az egyik kanyarodénál egy kéz nyúlt eléje. Öreg koldust pillantott meg a Mikulás, aki fedetlen fe­jét alázatosan hajtotta me°" előtte. Mikulás lekapta fejéről hires prémes kucsmáját és az öregnek adta. Ámult is sze­gény ember, mert ki volt az rakva gyémánttal, rubinttal s egész életre gazdaggá tette őt. De nem ért rá hálálkodni, mert a gyémántszánkó, mint a vil­lám, már el is tűnt a szeme elől. Éjjel volt, amikor Mikulás bácsi az első nagy városba ért. — Körülnézek egy kicsit, — gondolta — bizony régen jár­tam erre. De már az első lépésnél egy kapualján akadt meg a szeme. Rongyos asszonyok lapulnak ott a hideg elől, kendő nélkül, takaró nélkül. Bizony kicsor­dult a könny a Mikulás szemé­ből. Levette hermelines bibor palástját és betakarta véle a szegény asszonyokat. — Szomorú az élet itt a föl­dön, — gondolta a Mikulás, mikor tovasuhant a gyémánt­szánon. Már az Óperenciás tenger közelében járt, amikor hajnalban egy gyereket pillan­tott meg. Kezében tejes üve­gek voltak, ő hordta a város lakóinak a reggelit. Cipője rongyos volt, harisnyája lyu­kas. Elszorult a Mikulás szive: Bizony nagyon elfáradt, mi­re Óperenciába ért. És világhí­res kucsmája, földig érő bibor­­j palástja, százmérföldes csiz­mája nélkül olyan volt, mint j egy szegény földi halandó. így kopogtatott be mesebeli nagy boltjába. — Vig jóestét köszönök és kívánok sok örömöt. — Ki vagy te, — szólt rá egy kemény hang. Mikulás mosolygott. — Neked már jókedved van, mert tréfálsz is az öreg Miku­lással ! — Elkotródj innen, mig szé­pen vagy. Hogy mered az én örökéletü nagy gazdámat ki­figurázni? Mit mondjam tovább. A jó Mikulást nem ismerte meg a saját boltosa. De a legnagyobb baj az volt, hogy a hossza gya­loglásban nagyon eljárt az idő. — Mi lesz a szegény gyere­kekkel? — töprengett a Miku­lás, — ha nem lehetek náluk idejében? De ebben a pillanatban nagy fényesség öntötte el a boltot. Az ég legfényesebb angyala szállt le. Karján gyönyörűsé­ges bibor palásttal, aminek bársonyán a mennybolt csilla­gai tündököltek. Egyik kezé­ben drágakövekkel kirakott hermelinkucsma, a másik ke­zében aranyszegekkel kivert százmérföldes csizma. A Mikulás hálásan mosoly­gott az angyalra és szépen megköszönte az idejében jött segítséget. A szegény boltos, meg, száz­szor is bocsánatot kért, hogy nem ismerte fel egyszerű ruhá­jában jóságos gazdáját. Az­után nagy serényen megrakta a gyémántszánkót a legszebb játékokkal és ajándékokkal, hogy a Mikulás bácsi még ide­jében elindulhatott ajándék­osztó kőrútjára. Karácsonyvárás Várom a Karácsonyt, Hej, de nagyon várom! Nincs is ilyen öröm Napsugaras nyáron! Nincs ilyen örömöm Tavasszal, sem ősszel, Mert szent Karácsonykor Jézusom Te jössz el! Te hozol sugarat Szebbet, mint a nyár hoz, Elmégy mindenkihez, Szegényhez, árvához! Letörlőd a könnyet, Balzsamot adsz sebre, Gondod van a nagyra, Meg a legkisebbre! Feléd szeretettel Két karom kitárom, Várom a Karácsonyt, Hej, de nagyon várom!-------------------------­MINDEN MAGYARNAK TUDNIA KELL, hogy Körösi Csorna Sándor, a virághirü nyelvész és tibeti kutató munkásságát az egész világ méltányolta. Életrajzát több tudós angol társaság is megiratta. A Bengáli Ázsiai Társaság székhazában szobra áll, Kaulkuttában, — magyar életrajzát Cholnoky Jenő és Baktay Ervin irta meg.-------------------------­•EZ CISZ VOLT Egy öt esztendős kis leány valóságos zenei zseni, nemcsak a hallása kitűnő, de a zenei ér­zéke olyan csodálatosan fejlett, hogy a hangnemeket is meg tudja egymástól különböztetni. Egyszer torokgyulladása volt a kis muzikális csodagyermek­nek és az apja elhivatta hozzá a háziorvosát. A doktor megvizsgálta az ágyban fekvő lázas kislányt, az­után egy kanalat kért, hogy megnézze a torkát. — Nyisd ki a szádat, kis lá­nyom — szólt hozzá az orvos — és mond szépen a doktor bá­csinak á! A, á, á! A kis leány felül az ágyban s mosolyogva nézett a doktor­ra. Azután nem csekély lené­zéssel konstatálta: — Doktor bácsi, ez nem is volt á, ez cisz volt! 3 i9'--------­TALÁLÓSKÉRDÉS Kovácsnak egy szerszámjából Közép-kétbetü kivonva, Dióval is és mákkal is De jó lesz majd karácsonyra. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL!

Next

/
Oldalképek
Tartalom