Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-12-05 / 23. szám
1961 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL GYERMEKROVAT Nagy sürgés-forgás volt a ■ lehúzta százmérföldes csizma* Mennyországban. Mikulás bá-:ját s odaadta gyémántszánkócsi a földre készült s az an- javai együtt a kisgyermeknek, gyalolc éppen most szedeget- , ő meg mezítláb, gyalog ment ték elő a kucsmáját, palástját, tovább, kabátját, csizmáját. Bizony jó porosak voltak, mert esztendő Decemberi naptár December minden gyerek ▼árvavárt hónapja volt a régi Magyarországon: hogy is ne, amikor ajándékokat és hosszú karácsonyi vakációt hozott. 5-ike MIKULÁS-ESTE, amikor az egész kicsikhez betoppant a hosszú fehérszakállu, jó öreg Mikulás bácsi (a rosszgyerekekhez még láncot csörgető és virgácsot rázó Krampuszt is vitt magával!), és hozta, vagy ha nem ért rá bejönni, betette az ablak közé a sok piros papirba csomagolt édességet és cukorkát! Mikulástól már három hét sincs Karácsonyig, a gyerekek azon töprengtek, mit kérjenek a Jézuskától és levelet Írtak Neki. 8-ika, SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS, a legszebb Szűz Mária ünnep, mert az Ur Jézus bűn nélkül való születését ünnepli az Egyház. 13-ika, LUCA NAPJA, ezernyi babonával, amelyek közt a legismertebb, hogy ezen a napon semmit sem szabad elkezdeni, mert nem érünk soha a végéhez. Luca napjától naprólnapra fokozódott a karácsonyi hangulat bensősége és izgalma. Vidékeken a gyerekek pásztoroknak és három királynak öltözve “betlehemezni” jártak, a “Mennyből az angyal’’-t énekelték és Jézuska születését mesélték el. A városokban, főleg Budapesten, a kirakatok karácsonyi díszbe öltöztek, az üzletek zsúfoltak voltak és a belvárosi utcákon csomagokkal megrakott férfiak és nők siettek tülekedve. Jellegzetes képet öltött a főváros a Karácsony előtti napokban és minden milyen szép volt, amikor a hó is esett! 24- ike, KARÁCSONY ESTÉJE, végre! A Jézuska megszületett és rögtön ajándékokat hozott a jó gyerekeknek a gyertyáktól és csillogó díszektől tündöklő karácsonyfa alá, melyet előbb az angyalkák elhoztak már. A gyerekek az ünnepi vacsora után már belefáradtak a sok izgalomba és az uj játékokba, s milyen jó volt kimenni a hideg éjszakába, az éjféli misére! 25- ike KARÁCSONY, Jézus tulaj donképeni születésnapja, amelyen a gyerekek rokonokat látogattak, hátha hozzájuk is vitt valamit a Jézuska. 28-ika, APRÓSZENTEK, a Heródes által Betlehemben meggyilkoltatott kisgyermekek ünnepe. 31-ike SZILVESZTER NAPJA, amelynek éjszakáján az emberek vidáman búcsúznak az ó-évtől és bizalommal köszöntik az újévet. Ajándékot adunk karácsonyra mindazoknak, akik e z é v december 31-ig bezálólag egy uj előfizetőt küldenek be a “KIS DONGÓ”-nak óta nem kerültek elő az égi ruhásszekrényből. No, meg aztán, száz meg száz esztendő óta minden télen ebben a ruhában járja Mikulás bácsi sori'a a földi házakat. Porolták, kefélték, fényesítették is az angyalok, hogy amikor Mikulás apó a Tejut kapujánál beleült a gyémántszánkóba, csupa gyönyörűségvolt ránézni is. Az angyalok mind megölelték a jó öreg Mikulást, mert nagyon szerették és boldog utazást kívántak neki. Repült a gyémántszánkó a tündöklő Tejuton, mint a villám. Mert a Mikulásnak nagy utat kellett megtennie: az Óperenciás tengeren túl volt az ő boltja, ahonnan a világ összes gyermekeinek ő vitte a játékokat meg az édességeket. Amint a földre ért, az egyik kanyarodénál egy kéz nyúlt eléje. Öreg koldust pillantott meg a Mikulás, aki fedetlen fejét alázatosan hajtotta me°" előtte. Mikulás lekapta fejéről hires prémes kucsmáját és az öregnek adta. Ámult is szegény ember, mert ki volt az rakva gyémánttal, rubinttal s egész életre gazdaggá tette őt. De nem ért rá hálálkodni, mert a gyémántszánkó, mint a villám, már el is tűnt a szeme elől. Éjjel volt, amikor Mikulás bácsi az első nagy városba ért. — Körülnézek egy kicsit, — gondolta — bizony régen jártam erre. De már az első lépésnél egy kapualján akadt meg a szeme. Rongyos asszonyok lapulnak ott a hideg elől, kendő nélkül, takaró nélkül. Bizony kicsordult a könny a Mikulás szeméből. Levette hermelines bibor palástját és betakarta véle a szegény asszonyokat. — Szomorú az élet itt a földön, — gondolta a Mikulás, mikor tovasuhant a gyémántszánon. Már az Óperenciás tenger közelében járt, amikor hajnalban egy gyereket pillantott meg. Kezében tejes üvegek voltak, ő hordta a város lakóinak a reggelit. Cipője rongyos volt, harisnyája lyukas. Elszorult a Mikulás szive: Bizony nagyon elfáradt, mire Óperenciába ért. És világhíres kucsmája, földig érő biborj palástja, százmérföldes csizmája nélkül olyan volt, mint j egy szegény földi halandó. így kopogtatott be mesebeli nagy boltjába. — Vig jóestét köszönök és kívánok sok örömöt. — Ki vagy te, — szólt rá egy kemény hang. Mikulás mosolygott. — Neked már jókedved van, mert tréfálsz is az öreg Mikulással ! — Elkotródj innen, mig szépen vagy. Hogy mered az én örökéletü nagy gazdámat kifigurázni? Mit mondjam tovább. A jó Mikulást nem ismerte meg a saját boltosa. De a legnagyobb baj az volt, hogy a hossza gyaloglásban nagyon eljárt az idő. — Mi lesz a szegény gyerekekkel? — töprengett a Mikulás, — ha nem lehetek náluk idejében? De ebben a pillanatban nagy fényesség öntötte el a boltot. Az ég legfényesebb angyala szállt le. Karján gyönyörűséges bibor palásttal, aminek bársonyán a mennybolt csillagai tündököltek. Egyik kezében drágakövekkel kirakott hermelinkucsma, a másik kezében aranyszegekkel kivert százmérföldes csizma. A Mikulás hálásan mosolygott az angyalra és szépen megköszönte az idejében jött segítséget. A szegény boltos, meg, százszor is bocsánatot kért, hogy nem ismerte fel egyszerű ruhájában jóságos gazdáját. Azután nagy serényen megrakta a gyémántszánkót a legszebb játékokkal és ajándékokkal, hogy a Mikulás bácsi még idejében elindulhatott ajándékosztó kőrútjára. Karácsonyvárás Várom a Karácsonyt, Hej, de nagyon várom! Nincs is ilyen öröm Napsugaras nyáron! Nincs ilyen örömöm Tavasszal, sem ősszel, Mert szent Karácsonykor Jézusom Te jössz el! Te hozol sugarat Szebbet, mint a nyár hoz, Elmégy mindenkihez, Szegényhez, árvához! Letörlőd a könnyet, Balzsamot adsz sebre, Gondod van a nagyra, Meg a legkisebbre! Feléd szeretettel Két karom kitárom, Várom a Karácsonyt, Hej, de nagyon várom!-------------------------MINDEN MAGYARNAK TUDNIA KELL, hogy Körösi Csorna Sándor, a virághirü nyelvész és tibeti kutató munkásságát az egész világ méltányolta. Életrajzát több tudós angol társaság is megiratta. A Bengáli Ázsiai Társaság székhazában szobra áll, Kaulkuttában, — magyar életrajzát Cholnoky Jenő és Baktay Ervin irta meg.-------------------------•EZ CISZ VOLT Egy öt esztendős kis leány valóságos zenei zseni, nemcsak a hallása kitűnő, de a zenei érzéke olyan csodálatosan fejlett, hogy a hangnemeket is meg tudja egymástól különböztetni. Egyszer torokgyulladása volt a kis muzikális csodagyermeknek és az apja elhivatta hozzá a háziorvosát. A doktor megvizsgálta az ágyban fekvő lázas kislányt, azután egy kanalat kért, hogy megnézze a torkát. — Nyisd ki a szádat, kis lányom — szólt hozzá az orvos — és mond szépen a doktor bácsinak á! A, á, á! A kis leány felül az ágyban s mosolyogva nézett a doktorra. Azután nem csekély lenézéssel konstatálta: — Doktor bácsi, ez nem is volt á, ez cisz volt! 3 i9'--------TALÁLÓSKÉRDÉS Kovácsnak egy szerszámjából Közép-kétbetü kivonva, Dióval is és mákkal is De jó lesz majd karácsonyra. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL!
