Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1961-12-05 / 23. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1961 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Hódvadászok Ruhámat mostam a Macken­zie zöld vizében, mikor a kiál­tást hallottam. Egy nő segítsé­get kért a túlsó part havas sziklái mögül. Még fájdalmá­ban is csengett a hangja s sza­vát döngve visszhangozták a hegyek, lucfenyők és rengő töl­gyek; vízzel teli nehéz, vastag selyemingem kicsúszott a ke­zemből s a vizbe loccsant; né­hány kigyótestü rézpisztráng suhant el mellette s máris vé­ge volt. Hét dollár elúszott a nő kiáltása miatt. És most új­ra csengett a hívás, gyors egy­másutánban háromszor-négy­­szer — segítség! Csapdába szo­rultam! Se-git-ség! A túlsó part a konkurrens cég vadászterülete volt, évek óta dúl a harc köztünk és kö­zöttük egy Nagycsapda miatt, de azért mégis csak segítenem kell, hiszen nyilvánvaló, hogy a hölgy emberei messze járnak. Meglazítottam nyakamon a vastag fehér sveater gumiszo­­ritóját, letettem surolókefémet s visszakiáltottam. — Hallo-o-o! Mi történt? — Benn a lábam egy vas­csapdában és nem tudom szét­nyitni! — hangzott a válasz oly élesen, hogy a hang szinte darabokra töredezett s szilánk­jai felusztak a hegyek ormaira. — Nincs férfi a közelében? — Senki s a csapda levágja a lábamat! Jöjjön gyorsan! Közöttünk a folyam kétszáz­méter széles, könnyű jéggel vi­askodó vize, amely mederszik­lák közt dübörög észak felé. Se­hol csónak, hid? Istenem . . . még az is a Magas Északon? Már ugrottam', egyik szikla­tömbről a másikra, hiszen két­ségtelen, hogy az a nő nehéz medvecsapdába lépett . . . Le­csúsztam a kövekről, bele a je­ges vizbe, úsznom kellett, ne­héz szövetruhám súlya megtíz­szereződött, homlokomat fel­tépte egy kő, a szőrmék fojto­gattak, nehéz egy átkelés volt, de végre elértem a túlsó partot mégis! Néhány lépés még és a bal­eset színhelyén voltam. Kis fe­nyőligetben, moszatos medve­etetőhelyen feküdt a leány, le­hetetlenül kifordult végtagok­kal, mert a csapda a jobb bo­káját és bal kezefejét kapta el. Fókabőr-csizmáját kettéhasi­­totta az éles szegélyvas. Lábá­ba is belehatolt, mert élénk­piros vércseppek sikongattak a havon. Fiatal leány volt, első pillantásra is szép. — No, maga aztán bele­­ügyeskedte magát az egérfogó­ba — mondottam, aztán le a prémbundát, sveatert és neki­láttam a munkának. Két vas­tag karót ékalakban kell ösz­­szetenni, az ék egyik végét szijjal hozzákötni a legközeleb­bi fatörzshöz. Nem ment, a ka­rók eltörtek. No, mégegyszer, de most már egy fiatal, hajlé­kony fenyőtörzs segítségével! Nagy üggyel-bajjal földig haj­lítottam egyik sudár, eleven fát, hozzáhurkoltam a feszitő­­karót s most ketten huztuk szét a vasat. A fenyő és én. Cu­dar munka volt, de a hölgy keze már kiszabadult. Tovább az ékkel! Még! No még egy ki­csit! Most — kattant egyet a vas, a befogott láb kicsúszott belőle — őnagysága kicsit el­gurult, erre elengedtem a fát, ez visszapattant és mértani pontossággal vágott orron. Szikrázott körülöttem a világ s a karók mint könnyüszárnyu madarak repültek a magasba; A “Kis Dongó” hirdetései a legeredményesebbek! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! de a leány szabad volt s most aléltan nyúlt el előttem. A láb vastagsága miatt a kéz nem sérült meg különösebben, de a lábbal baj volt és ebben a hidegben nyílt sebek gyorsab­ban üszkösödnek, nyilvánvaló tehát, rögtön be is kell azokat pólyázni. Elő a kést, felhasita­­ni a csizmát . . . alatta szőr­meharisnya, ezalatt gyapjuha­­risnya, még ezalatt valami fi­nom hajszálvékony selyemha­risnya, opálos és utolsó . . . teremtette, lehet ehhez is hoz­zányúlnom? Komisz ügy. És a leány észrevette zavaromat, in­tett, forduljak el, szólt, fordul­jak vissza és a selyemharisnya már lent volt. Nem prémvadá­szoknak való egy hófehér női lábszár, ha azt hóval kell dör­zsölni! Szakadt rólam a verí­ték, pedig harminchatfokos hi­deg volt és nem fáradtam el. No jó, csontok nem törtek, de a húst alaposan beszakitotta a vas. No, semmi, kisasszony, semmiség, most tartsa csak melegen a lábát . . . igy . . . és már loholtam is, hogy nyír­fát és borókafenyőt találjak, a nyírfának ilyenkor bő nedve van . . . néhány hasítás a tör­zsön, néhány csepp édes folya­dék, néhány borókagömb, ha­mar porrátörni! Kissé csip majd, kislányom, de annyi baj legyen . . . nem is sziszeg? Maga igazi hős, kisasszonyom és hol vette ezt a karcsú, remek Winchestert? Mennyi? Kilenc­­lövetü? Hát persze. A maguk cége rendes egy cég, mindent megad vadászainak. Mi még mindig Henley-puskákkal va­dászunk ... na látja, a vérzés már el is állt. Hamar bekötjük . . . igy . . . no és most mi történjék? Aligha tud a lábára állni? — Persze, hogy nem tudok. Kapjon fel és vigyen a telepre. őnagysága elhelyezkedett a karjaimban, és beszélgettünk: — Majd otthon vastagon kenje be a sebét hódzsirral, de keverje össze citromlével, akkor gyorsabban hat s ha dagadna, amit nem hiszek, rakjon a da­­gadásra vidraháj at. — Jó, ezt én is tudom, de maga átfázik, a telep másfél mérföldnyire van innen, látja, a nőket azért teremtették, hogy a férfiaknak minduntalan bajt okozzanak . . . — ... és mi azért vagyunk, hogy ezt zokszó nélkül elvisel­jük és hogy ütött ki az idei va­dászat? Ezerkétszáz róka? Ren­des egy cég a magáé, kisasz­­szony, mi csak négyszázat ej­tettünk meg hatvan vidrát. Hát igy. Ettől a naptól kezd­ve gyakran láttam a leányt, amint egyedül ült a folyam partján s nézte, hogy én a má­sikon állok s őt bámulom. Vid­rák ugattak, kékrókák viny­­nyogtak a közelben. Többi tár­saim már széthúzták a nagy­hálót, melynek láncszemeiben ügyetlen sarki nyulak kapá­­lództak. Jól megnézegettük egymást, aztán nap, mint nap Karácsonyi vásár! KARÁCSONY és NÉVNAPI üdvözlő lapok, magyar fel­irattal, ............. darabja 15 cent SZALONCUKROK bármilyen színben, lb $1.50. dobozzal $2.50 MAGYAR KERÁMIÁK. NEMZETISZIN SZALAGOK, MAGYAR KÁRTYÁK ......... $1.25 Bármilyen magyar könyvre van szüksége, általunk beszerezheti. Magyar hanglemezek legolcsóbban a $4.98 helyett nálunk $3.50-ért vásárolhatja meg. American Trading Post, Inc. KÖNYVOSZTÁLYA P. O. Box 654 WESTFIELD, NEW JERSEY visszatértünk telepeinkre. Mig aztán egyszer megjött a távirat New Yorkból. New Yorkban megállapították, hogy a Sark­körön kifogytak a nyestek. Má­ig sem értem, hogy lehet ezt jólfütött igazgatói irodákban megállapítani? De az Igazgató­ságnak, mint mindig, most is igaza volt. Mivel pedig minden­áron össze kellett durrogtat­­nunk a tél folyamán vagy fél­tonnára való nyestprémet, odébbvonultunk a Nagymedve tó irányába. Közben felfedez­tük a Nagycsapdát, ahol az ál­latok téli pihe nőj ükre össze­gyűlnek. Egy-egy nagycsapda milliókat ér! Természetes, hogy a leletnek hire szaladt a leány táborában is, de még mielőtt ők megtudták volna, New York máris értesült és intézke­­dettt: Ha harcok árán is, de kibányászni a csapdát! Ez volt a parancs, haladéktalanul tel­jesíteni kellett. A leány nem jött többé a folyamparthoz és ez nagyon fájt ... mi történhetett vele? Négy-öt napig nem jött, hogy alázattal, odaadóan megnéz­hessem karcsú, magas alakját, öt nap múlva befagyott a Mac­kenzie s a hatodik napon haj­nalban átkeltem rajta. Odalo­­póztam Rivesék telepe közelé­be, de azok jól vigyáztak és rámlőttek. Nem jő randevúra járni, amikor a hódvadászok háborúságba keveredtek! Po­kolba a Nagycsapdával, a le­ány nem jött többé, a jeget fel­robbantottuk, hogy amazok ne kelhessenek át. De másnap reg­geltájban, álmatlanul töltött éjszaka után, mégis csak rá­döbbentem, látnom kell a le­ányt mindenáron, a leány em­léke nem hagyott békén, egé­szen belesoványodtam a maf­la mélázásba, buta állapot volt, amelyet meg kell oldani! Körülöttem mély álomban szuszogott minden, csak né­hány farkas ugatott a völgyek­ben és a Mackenzie csiripelt a jég alatt. Hatalmas kerülővel, észak felől átmentem a folya­mon és két óra múlva ott vol­tam megint a telep közelében. Rettenetes hideg volt, legalább negyvenötfokos, a kutyák nem bírták és a hó alá bújtak. A te­lep egyik házában minden ab­lak világos volt, élénk harmo­nikaszó harsogott ki az ablakok mögül, láttam, a Rives-cég era-Hallgassa ön is minden vasárnap 1 órától 3 óráig a WFHA-FM rádió magyar adását a 106.3 hullámhosszon. ÜZENETEK, DALOK felvétele a BUDAPESTI RÁDIÓ részére. — üzenjen ön is hozzátartozóinak az óhazába. Levélcim: RÁDIÓ MAGYAR PROGRAM P. O. Box 23. — FANWOOD — New Jersey

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom