Kis Dongó, 1961 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1961-11-05 / 21. szám
1961 november 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL Bujdosó ének 1710-ből — Irta: Ernőd Tamás — kendővel törölgetve harmatos orcáját — mink, lelkem, egy rossz szóval se bántottuk. Meg hogy olyan beteg-forma volt, a minap azt kérdeztem tőle, ne csináljak- egy kis gyöngecsirkét urasan, vagy pedig nyárson pirítva? De az se kellett neki. Egy hét múlva visszakerült az Imre. Nem vették be, meg se vizsgálták. Azt mondták neki, hogy ha katona akar lenni, hát vizsgáltassa meg előbb az elméjét. Lidivel aztán nem tudom, összejöttek-e még néha, vagy sem. Külön-külön láttam őket gyakorta, de együtt soha. Ma, hogy a novemberi szép nap kicsalt a szabadba, olyan jelenetnek voltam a szemtanúja, amit a téli beszélgetések között sokáig fognak emlegetni a faluban. A dombon álltam és néztem az ősznek sárga-vörös szintarkaságát. Néhány száz lépésnyire tőlem a Papdülőn a Sárközi cigány vetett vályogot Fodornak Fodor András most ott tölti az egész napját. Pípázgat a cigány mellett és hallgatja a hazudozásait. A cigány szorgalmasan rakta a vályogot; Fodor ott állt, és ott állt mellette az ősz öreg Kevi is. Ha csak úgy magában állt volna ott az öreg, azt gondoltam volna, hogy vályog kell neki és azért jött ki, hogy a cigánnyal megalkudjon. De nem magában állt ott, hanem Fodor Andrással, meg nem is a cigánnyal beszélgetett, hanem Fodor Andrással. Hogyan kerültek ők ott össze és hogyan állottak egymással szóba? Mikor elváltak egymástól, Fodor András belecsapott barátságosan az öreg Kevinek a tenyerébe. Kulacsomnak könny a lelke, kenyeremnek gond a sója, én vagyok a tüz-viz között megütközött Magyarország bujdosója. Nem a fajtám, sem a svábság, sem a rácság, sem a lengyel, én vagyok a tél havában egymagában mendegélő magyar ember. Kitűnő Élt Budapesten egy nagyon i jómódú úriember, akit minden ügyvéd ismert, ő volt a város legnagyobb perlekedője. Akivel bármilyen dolga akadt, azzal menthetetlenül összekapott és beperelt. Magánemberek, vállalatok, intézmények egész tömegével állt állandóan perben, ő volt a pesti ügyvédek öröme. Egyszer beperelt egy szabót, mert a ruhára, amit szállított, állítólag gyengén varrta fel a gombokat, máskor beperelt egy színházigazgatót, aki nem akarta neki visszatéríteni a belépőjegy árát, noha a bonviván hamisan énekelt. Beperelt egy idősebb hölgyet, akinek kutyája az utcán megugatta és beperelte a vasutat, mert egy kis vidéki állomáson a vendéglőben zsíros sertéspörköltet adtak neki, amelytől elrontotta a gyomrát. Állandóan nyolc-tiz ügyvédet foglalkoztatott. Perlekedő barátunk nemrég megnősült. Hogy közte és felesége között mi történt, azt nem lehet tudni. Valószínűleg vele is perlekedett, mert négy héttel az esküvő után felkereste egyik ügyvédjét és közölte vele, hogy válik. — Értem, — szólt az ügyvéd, szóval meg akarja indítani a válópert. — Nem, — felelte barátunk. A válópert már egy másik ügyvédem intézi. Önt most azért kerestem fel, hogy pert indítsak az anyakönyvezető ellen. Kártérítésért. Kőházamban vércse vijjog, ráró lovam lesántult, éhen kurrogó vadakkal, ordasokkal, nyargalom fel a Dunántúlt. Bujdosónak bujdosott föld könny a dija, gond a bére, tüzben-vasban nem magáért egy jövőért, egy világért, hull a vére. ügyfél I Az ügyvédnek leesett az álla a csodálkozástól. — Pert az anyakönyvezető ellen? Kártérítésért? Milyen címen? — Köteles gondosság elmulasztása címén. Mielőtt házasságot kötöttem, elfelejtett figyelmezetni lépésem esetleges súlyos következményeire. — De hiszen ez nem kötelessége! ... — Nem?! Nagyon téved ügyvéd ur, ha azt hiszi, hogy nem. Itt van például a vasút társaság. Minden ablakra ki van írva: Kihajolni veszélyes. Vagy itt van az autóbusz, ügyvéd ur nagyon jól tudja, hogy mindenütt táblák fityegnek a következő felírással: A MÚLT ÉVBEN FEL- ÉS LEUGRÁS MIATT, ÖNHIBÁJÁBÓL 500 EMBER JÁRT SZERENCSÉTLENÜL! — Na, és mit akar ezzel mondani? — kérdezte az ügyvéd. — Azt, hogy az anyakönyvvezető előszobájában is kellett volna valami figyelmeztető táblának lenni. Például ilyesminek: A MÚLT ÉVBEN MEG- ÉS BENŐSÜLÉS MIATT ÖNHIBÁJÁBÓL 12,000 EMBER JÁRT SZERENCSÉTLENÜL! Az ügyvéd, aki szintén nős ember volt, nagyot sóhajtott: — De uram, hiszen ilyen alapon beperelheti a papot is, aki összeadta önt a feleségével. Barátunk elgondolkozott egy darabig, aztán igy szólt: — Látja, ez egy egész jó ötlet. Ha az anyakönyvvezető elleni próbapert megnyerem, beperlem a papot is. — Milyen címen? — Mert egy számtani hibát csinát a terhemre. — Számtani hibát? ... — Igen . . . Hiba volt az összeadásban.--------««£§•»-------KISKÁTÉ Bebukik a boglyas iskolásgyerek egy könyvkereskedésbe. — Mi tetszik? — kérdi a kereskedő. — Adj ide keed a Luther Márton kiskávéját.--------Sjffv----------ROSSZMÁJÚSÁG Kétségtelen, hogy rosszmájúság dolgában a magyar embert nehéz túlszárnyalni. Vannak, akik mindent lecsépelnek, mindent lekicsinyelnek. Sikert, tehetséget a világért el nem ismernek, amit és akit csak lehet elgáncsolnak, vagy ahogy otthon Pesten szokták mondani: “elfürészelnek”. Egy alkalommal az egyik színházról folyt a szó a kávéházban. Valaki elmondta, hegy tegnap végignézte az előadást, zsúfolt ház volt. Egy másik hozzáfűzte, hogy ez igy van minden nap, mert a darab kitűnő és zsúfolt házak mellett megy. Egy közismert rosszmájú barátunk, amikor mindezt végighallgatta, legyintett a kezével: — Persze, hogy állandóan zsúfolt ház van. Az egész város elmegy megnézni, hogy milyen rossz a darab. Karácsonyi ajándékot adunk mindazoknak, akik résztvesznek karácsonyi, nagy előfizetési kampányunkban! A kampány kezdődik 1961 október 5-ével és zárul 1961 december 31-én. MINDEN UJ ELŐFIZETŐ, aki a kampány ideje alatt megrendeli a “KIS DONGÓ”-t évi 4 dollárért, annak díjmentesen, postán megküldjük a 300 magyar nótát tartalmazó (egy dollár értékű) magyaros motívumokkal díszített nótáskönyvet karácsonyi ajándékul. RÉGI ELŐFIZETŐINKNEK IS megküldjük díjmentesen, postán, az előbb említett Ízléses kivitelű nótáskönyvet karácsonyi ajándékul, — aki beküld egy uj előfizetőt. Karácsonyi-ajándék hirdetésünket azért tesszük már most közzé, hogy december 31-ig bezárólag midenkinek elég idő álljon rendelkezésére, hogy a szép nótáskönyvet karácsonyi ajándékul megszerezhesse.