Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-10-05 / 19. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 október 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő; Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasqja. Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. Tudósítás az olimpiászról — GYEREKCSINY — A napokban zajlott le az az olaszországi világolimpiász és elhatároztam, hogy ezt mi is meg fogjuk csinálni. Megtudtam, hogy anyusék nem lesznek délután otthon és szétküldtem a sporttagoknak az értesítést: “Urak! Délután 3 órakor olimpiász!” A tagok délután pontosan megjelentek. Ki kettőkor, ki négykor. Dudás már egykor ott fütyült a kapu előtt. Ami­kor szüleim végre elmentek, összehívtam a bandát, azaz a sporttagokat. Felálltam az eső­vizes hordóra és úgy szónokol­tam: “Uraim! A sport nem beszéd, hanem tett. Ne beszéljünk mi sem, hanem nyúljunk a tettek­hez. Jelen nemes bajnokság kupadöntő. Az eredmények pontozva lesznek, a zsűri én leszek. — Akkor te nem versenyez­hetsz — szólt Pujkatojás. — De igen, — szóltam én. — De nem, — szólt ő és meg­lökött. A vitát avval zártam le, hogy kimásztam az esővi­zes hordóból s Pulyka tojást szabályszerűen kupán billeai­­tettem. — Megkezdődött a “kupa­­bajnokság” — szólt röhögve Puffancs. — Egy jó pont a javamra — kiáltottam a borostölcsérbe a a közönség felé, — húzzák fel a zászlót. Muki zsineget dobott keresztül az antenna-dróton és felhúzta Öcsi kerítésen száradó nadrágját. Fő a lényeg! Nem igaz? A közönség tapsolt. A kö­zönség: Málika, Cinike, Pin­tyőke és Öcsi volt. Én a taps közben leereszkedően hajlong­tam a nézőtér felé, miközben cviki-puszit integettem. A második szám diszkoszve­tés, indítványozta Muki. Az ám, de nincs diszkosz. Nincs egy rossz tányérotok? — kérdezte Pulyka tojás. Hogyne, hogy el­törjük, — védekeztem. Dehogy törjük! Nézd Laci, arra felé fo­gunk dobni, ott fel van ásva ugráshoz a föld, ott nem törik el, — próbált rábeszélni Puf­fancs. Nem volt időm védekez­ni, mert öcsi cipelt is már egyet a konyhából. — Megállj Laci, megmonda­lak anyukának, ha hazajön, szólt le Málika a tribünről. — Jó, jó, csak árulkodj, te Judás, — azért is dobás, — ad­tam ki a parancsot. Pulykatojás kört rajzolt, be­­leállt és egypár himbálás után dobott. Sikerült is neki eltalál­ni a disznóól ajtaját. Mivel az nem volt felásva — a tányér összetört sziwel zuhant le és megszűnt tányér lenni többé. Hehehe, — maradt még 11 ugyanolyan. Egy kicsit azon­ban sajgott a nadrágom, de ha­mar felderített egy látvány. Ugyanis Puffancs annyira röhögött, hogy beleesett a ka­csaúsztatóba. — Olimpiai súlyemelés — ve­zényeltem és sorba próbáltuk Puffancsot kiemelni a pácból. Nekem már majdnem sikerült, csak az utolsó pillanatban visz-Magyar szakácskönyv — angol nyelven amerikai mértékegységgel DÍSZES KIADÁS — GYÖNYÖRŰ SZÍNES KÉPEKKEL Szegő Imre, a budapesti Szent Gellért szálloda volt főszakácsa, az ételek — és Réthy cukrász a tészták, sütemények, torták, stb. receptjeivel. Tartalmazza: levesek, húsfélék, főzelékfélék, körítések, saláták, halak magyaros elkészítési módját, valamint főtt és sült tészták, sütemények, torták, kalácsok, rétesek, kiflik, stb. magyaros elkészítésének módját. Rendelje meg a másodgenerációs gyermekeinek, menyének, vejének, amerikai ismerőseinek s a bevándorolt magyarok, akik amerikai családhoz kerültek, adják oda amerikai háziasszonyuknak, akik bizonyára örömmel veszik, ha a világhírű magyar konyha szerint elkészített ételeket megismer­hetik, készíthetik és fogyaszthatják. — Ára szállítási díjjal 1 dollár — Megrendelhető a következő címen: KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Mich. — Csakis a pénz előzetes beküldése esetén szállítjuk. — szaejtettem, mert kicsúszott a nadrágja a kezemből. Mivel másodszor is visszaejtettem és Muki is kétszer próbálkozott — hiába — itt Pulykatojás győzött, akinek sikerült egy ha­talmas rántással kicuppantani önmagát a szószból. Igaz, hogy a fél nadrágtartója a kezemben maradt. Puffancs prüszkölt és szitkozódott. — Még te beszélsz! — csitti­­tottam. Örülj, hogy kint vagy a vizből. Ha sokat beszélsz ki­akasztunk a kötélre száradni. Nézze meg az ember!!! Használt az erélyes fellépé­sem, mert az udvar sarkába vonult, leült a favágótőkére, előkotorászott a zsebéből egy kiflivéget és azt rágcsálva san­dított felénk. — Uraim, mi legyen a követ­kező szám? — kérdezte Muki. — Talán céllövészet, — in­dítványoztam. Harsogó éljenzéssel helyesel­tek a bajnokok és pillanatok alatt előkerültek a csúzlik. — Mi legyen a cél? — kér­dezte Pulykatojás. Öcsi azonban már' hozta is. Egy fületlen edény volt, amit a félszer mögül húzott elő. — Éljen öcsi! Kinevezlek ezennel szertárosnak, — vere­gettem meg a vállát. Mikor ki volt tűzve a cél, Puffancs odasompolygott és ki­jelentette, hogy akkor nem ha­ragszik, ha a lövést ő vezényel­heti. — Helyes a bőgés, — szólt Muki, — Nesze itt a riasztóm. A bajnokok sorbaálltak, Puf­fancs nekihuzakodott és bum! Az edény csörömpölve dara­bokra tört,' azonban még egy csörömpölés hallatszott. — Ki volt az? — kérdeztem a mosókonyha betört ablakára mutatva. — Én az edényt találtam el — szólt Muki. . — Nem igaz, én treffeltem el az edényt — vágott közbe Dudás. — Az enyém találta el éppen a közepén, aki nem hiszi, an­nak még a követ is megmuta­tom — szólt dühösen Pulyka­tojás. Minthogy a jussomat én sem hagytam, hamarosan, egy ku­pac lett belőlünk. — Szabadtéri birkózás, — röhögött Puffancs és közben ujjongva biztatott bennünket: “Üsd, vágd, nem apád!” Tar­tott a hősies küzdelem egy da­rabig, mig egyszer csak érez­tem, hogy valaki beleharapott a nadrágomba. — Szabálytalanság! Ne ha­rapj ! — üvöltöttem és hátra­­nyultam, hogy nyakon foghas­sam a pasast. Az illetőnek sző­rös volt a nyaka és nem volt más, mint Floki. — Megállj, te haramia! Ke­nyéradó gazdádat bántod, és orron akartam fogni. A bűnös azonban eliszkolt. Kikecmeregtem a. kupacból s a harapás helyére nyúltam. Sajnos, a folytonossági hiány kézzelfogható volt, mig a hi­ányzó darabot Floki diadalma­san hordozta a hölgyek körül. A hölgyek vihogtak. Öcsi Flo­­kit kurgatta, Puffancs a föl­dön hempergett a nevetéstől. Végre a három bajnok is szétvált hagy lihegve és kölcsö­nösen megállapodtunk, hogy egy-egy jó pont Írandó a ja­vunkra. — Folytatjuk az olimpiászt — biztattam a bajnokokat. — Helyes! — lelkesedtek ők is. De mi legyen a következő szám? — Ui, ui, röf, röf, röf, — hangzott fel most az ól felől. Két pár csülök és egy rózsaszín orr jelent meg az ajtaja felett. — Hopp, megvan! — ugrot­tam fel. — Hátra van még a lovaspóló. — De hol van a ló? — Ott ni! — mutattam az ól felé. — Hurrá! — kiáltották az elszánt sportférfiuk. Én kiválasztottam a fekete disznót, Pulyka kapta a szőkét. — Hát nekem hol a lovam? — kérdezte Dudás. — Mivel csak két disznónk volt, törtem a fejem a megol­dáson. — Megvan Laci! — szólt Dudás. Mukiéktól elhozom a kecskét, tőlünk meg a Cuki bárányt. Közben Mukit is visz­­szahivtam negyediknek. Amig odaleszel, én beszerzem az ütőbotokat és a labdát. Már mentem is fel, hogy az eser­nyőket, sétabotokat meg a ping-pong labdát lehozzam. Mire az udvarra értem, már ott ugrált Mukiék kecskéje és vidáman bégetett a Cuki bari. Elkészítettük a kapukat, kö­zépre tettük a labdát és a disz­nóól felé indultam. — Legjobb lesz az ólban fel­ülni! Öcsikém, te pedig ha szólunk, nyisd ki az ajtót. Az ólban heves tiltakozással fogadtak. — Fel-fel vitézek a csatára! — és ezzel a fekete koca hátára pattantam. — Brrr, berregett Pulykato­jás, miközben megcsavarta a fekete koca farkát, úgy tett, mintha egy motort kurbliz­­na be. öcsi az ajtót kinyitotta, mi pedig nagy robajjal kivágtat­tunk. — Kezdődik a mérkőzés! — ordított Dudás és apu esernyő­jével nagyot ütött a labdára. — Fröccs! — csattant a lab­da Pulykatojás képén és csör­gött lefelé a sárga lé. Az történt ugyanis, hogy mig mi a lovakkal bajlódtunk, Öcsi tojással cserélte ki a ping­pong labdát. * A közmondás szerint, min­den tréfás történetnek csatta­nóval kell befejeződni. Kivéte­lesen ennek a végére nem én tettem a csattanót, hanem a papa, amikor hazajövet meg­látta az olympiai bajnokság színhelyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom