Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-08-20 / 16. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 augusztus 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK MINDENKI JÓL JÁRT Egy motorbiciklista elüt az országúton egy libát. Azonnal ott terem a liba tulajdonosa, egy közeli farmer és igy szól: — Most fizessen három dollárt és vigye a libát. — Kell a kutyának a liba — mondta a motoros — adok magának két dollárt és tartsa meg a libát. — Nem kell a liba, fizessen három dollárt. — Nem kell a liba, adok két dollárt. így veszekednek, vitatkoznak és már-már komolyabbra fordul a dolog, mikor arra jön egy kereskedő és elmondatja magának a tényállást. — Szóval — mondja a kereskedő — maga három dollárt akar kapni és nem kell a liba, maga pedig két dollárt akar adni és nem kell a liba. — Úgy van. — Nahát kérem, idefigyeljenek: A maga két dollárjához én adok a magaméból egy dollárt és akkor maga fizetett két dollárt, maga meg gazduram, kapott három dollárt. Rendbe van? — Rendbe van! — Helyes. Én pedig az egy dolláromért kaptam egy öt dolláros libát. GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! SZEMÉLYLEIRÁS A szabadkai rendőrkapitányság utlevélosztályán megjelenik egy urinő, azt hiszem valami családi ügyben Bécsbe kért útlevelet. A kapitány megadja és átszól a jegyzőkönyvet vezető tisztviselőnek, hogy állitsa ki az útlevelet. Ez a tisztviselő nagyon szerette az itókát és állandóan bizonyos fokú gőznyomás alatt állott, minek hatására az útlevélben levő személyi eirást igy állította ki: Orra: rendes. Szája: becsukva, csendes. Fogai: épek. Szemei: szépek. Haja szine: gesztenye barna. Arca: kerek, piros, mint az alma.-----------.-«£ '■■■RUDYARD KIPLING angol költő nevével valaki egy alkalommal visszaélt. “Az agg erdész” címen egy verset küldött be a “Times” szerkesztőségébe, melyet a lap leközölt. Kipling felháborodva ment be a lap szerkesztőségébe és kijelentette: — “Az agg erdész”-t nem én Írtam. Ilyen förtelmes rossz verset még soha életemben nem olvastam. — Nekünk is ez volt a véleményünk — felelte a szerkesztő. — Csak azért közöltük le, mert azt hittük, hogy ön irta. A NYAKAS SZÉKELY Ropogós, kemény februári este indultunk Székelyudvarhelyről Homoródszentmártonba, ahova egy családi bálra voltunk hivatalosak. Apám, aki ismerte a téli utazás keserveit, jó meleg bundákról gondoskodott ■ és a szánba való felszálláskor a lábunkat alaposan bepólyázta. Amikor igy elhelyezkedtünk, észerevette apám, hogy a kocsisunk, aki szép szál legény volt, nincs ehhez á nagy hideghez öltözködve. Meg is jegyezte, hogy ha nem vesz még magára valamit, meg fog fázni. A legény fitymálva vette tudomásul ezt a figyelmeztetést és gúnyosan ránk mutatva azt mondotta, hogy ő nem az oskola padjaiban tölti a telet; őt nem kell félteni, mint az “urfikot”. A felszálláskor mi is próbáltunk ugyan tiltakozni a sok bunda és egyéb efféle dolgok iránt, azonban apám leintett. Amikor már a városon kivül voltunk, nem bántuk volna, ha még több melegítő ruhadarab lett volna rajtunk. Még a szemünkből is csurgott a könny és mi mind jobban igyekeztünk bundáinkba behúzódni. A háztetőkön csak úgy pattogott a zsindely, ami a nagy hideg jele. Alig egy órai poroszkálás után az egyik falu kocsmája előtt megállottunk, hogy kocsisunknak: Ferinek egy kis belső melegítőt adjunk. Láttuk, hogy fázik, mert nagyon nyomkodta a nagy báránybőr sapkáját a fülére. A kocsmában Feri ugyancsak dörzsölgette kezeit s fújt a markába, táncolt- rúgta a kállai-kettőst, hogy valami kis meleget varázsoljon meggémberedett tagjaiba. Amikor egy kicsit felmelegedett a testgyakorlattól és az erős italtól, elővette dohányos szelencéjét, hogy cigarettát sodorjon. Erre a műveletre már képtelen volt. Az ujjai nem hajoltak, annyira fáztak. Mi csak néztük kínlódását és ingerkedtünk vele, hogy lám, nemcsak az “urfik” fáznak meg. Szó nélkül tűrte a gúnyolódást, mert érezte, hogy elérte végzete. A cigarettát valamelyikünknek kellett helyette megcsinálni. A felszálláskor tovább csipkedtük Ferit és egyik pokrócot felajánlottuk a lábára. Ámde a fiatal székely nyakas volt. Most még azért sem. Ha a hideg megveszi, akkor sem fogadja el! Hogy azonban a dolog élét elüsse és végét szakítsa a további gúnyolódásnak, a lovak közé vágott és ezekkel a szavakkal ismerte be, hogy ő bizony megfázott egy kicsit: — Hej instálom, legyen csak még egyszer nyár, még az árnyékba sem állok. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50 cent. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1 Akárki akármit ábrándozik, — csak a vagyonos nemzet erős és szabad. (Széchenyi) ______________________ KIKÜLDTE A TEREMBŐL IV. Henrik francia király minisztere, Henrik halála után ritkán mutatkozott a királyi udvarnál. XII. Lajos egy napon magához hivatta Sullyt, atyja miniszterét, hogy vele fontos ügyekről tanácskozzék és tanácsát kikérje. Sully nem szívesen teljesítette a király kívánságát, de megjelent a királyi palotában. A fiatal udvaroncok, midőn megpillantották a nyugalomba vonult minisztert régies öltözetében, mely már nemcsak hogy nem volt divatos, de egyenesen a múlt századból való volt, vihogni kezdtek és összesugtakbugtak. Ezt észrevette Sully és igy szólt a királyhoz: — Felség, midőn az ön dicsőemlékü atyja abban a megtiszteltetésban részesített engem, hogy nagy és fontos ügyekben tanácsomat kikérte, előzőleg mindig kiküldte a teremből az udvari bolondokat és bohócokat. Hevesi dalok NYÁRUTÓRA Lassan véget ér a nyár, A sarkon már az ősz vár. Sajnálom is a nyarat, Hogy oly gyorsan elszaladt. Ha körülnéz ez ember, Már is itt a szeptember. Vége a jó időnek, Napozásnak, pikniknek. Hűvösödnek az esték. Nincs, hogy hová mehetnénk. Nem mehetünk sétálni, Kis kapuba kiállni. Most jutott csak eszembe: Nem kell mennünk messzire. Van nekünk egy jó helyünk, Hová mindig mehetünk. Hevesi ur bárjába Vendég nem megy hiába. Mindig szívesen látják És jó borral kínálják. Mi is hogyha sétálunk, Hevesinél megállunk, Be is térünk pár szóra, Egy-két pohár jó borra. Hevesit és szeretem, Ha lehet, fölkeresem, Ott jól érzem magamat, Feledem a gondomat. * ¥ * Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan
