Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-08-20 / 16. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 augusztus 20. ÓHAZAI ANEKDOTÁK MINDENKI JÓL JÁRT Egy motorbiciklista elüt az országúton egy libát. Azonnal ott terem a liba tulajdonosa, egy közeli farmer és igy szól: — Most fizessen három dol­lárt és vigye a libát. — Kell a kutyának a liba — mondta a motoros — adok ma­gának két dollárt és tartsa meg a libát. — Nem kell a liba, fizessen három dollárt. — Nem kell a liba, adok két dollárt. így veszekednek, vitatkoz­nak és már-már komolyabbra fordul a dolog, mikor arra jön egy kereskedő és elmondatja magának a tényállást. — Szóval — mondja a keres­kedő — maga három dollárt akar kapni és nem kell a liba, maga pedig két dollárt akar adni és nem kell a liba. — Úgy van. — Nahát kérem, idefigyelje­nek: A maga két dollárjához én adok a magaméból egy dol­lárt és akkor maga fizetett két dollárt, maga meg gazduram, kapott három dollárt. Rendbe van? — Rendbe van! — Helyes. Én pedig az egy dolláromért kaptam egy öt dolláros libát. GONDOLJON AZ ÓHAZÁ­BAN SZENVEDŐ VÉRE­INKRE! SZEMÉLYLEIRÁS A szabadkai rendőrkapitány­ság utlevélosztályán megjele­nik egy urinő, azt hiszem vala­mi családi ügyben Bécsbe kért útlevelet. A kapitány megadja és át­szól a jegyzőkönyvet vezető tisztviselőnek, hogy állitsa ki az útlevelet. Ez a tisztviselő na­gyon szerette az itókát és ál­landóan bizonyos fokú gőznyo­más alatt állott, minek hatá­sára az útlevélben levő sze­mélyi eirást igy állította ki: Orra: rendes. Szája: becsukva, csendes. Fogai: épek. Szemei: szépek. Haja szine: gesztenye barna. Arca: kerek, piros, mint az alma.-----------.-«£ '■■■­RUDYARD KIPLING angol költő nevével valaki egy alkalommal visszaélt. “Az agg erdész” címen egy verset küldött be a “Times” szerkesz­tőségébe, melyet a lap leközölt. Kipling felháborodva ment be a lap szerkesztőségébe és ki­jelentette: — “Az agg erdész”-t nem én Írtam. Ilyen förtelmes rossz verset még soha életemben nem olvastam. — Nekünk is ez volt a véle­ményünk — felelte a szerkesz­tő. — Csak azért közöltük le, mert azt hittük, hogy ön irta. A NYAKAS SZÉKELY Ropogós, kemény februári este indultunk Székelyudvar­helyről Homoródszentmárton­­ba, ahova egy családi bálra vol­tunk hivatalosak. Apám, aki ismerte a téli uta­zás keserveit, jó meleg bundák­ról gondoskodott ■ és a szánba való felszálláskor a lábunkat alaposan bepólyázta. Amikor igy elhelyezkedtünk, észerevet­­te apám, hogy a kocsisunk, aki szép szál legény volt, nincs eh­hez á nagy hideghez öltözköd­ve. Meg is jegyezte, hogy ha nem vesz még magára valamit, meg fog fázni. A legény fity­málva vette tudomásul ezt a fi­gyelmeztetést és gúnyosan ránk mutatva azt mondotta, hogy ő nem az oskola padjai­ban tölti a telet; őt nem kell félteni, mint az “urfikot”. A felszálláskor mi is próbál­tunk ugyan tiltakozni a sok bunda és egyéb efféle dolgok iránt, azonban apám leintett. Amikor már a városon kivül voltunk, nem bántuk volna, ha még több melegítő ruhada­rab lett volna rajtunk. Még a szemünkből is csurgott a könny és mi mind jobban igyekez­tünk bundáinkba behúzódni. A háztetőkön csak úgy patto­gott a zsindely, ami a nagy hi­deg jele. Alig egy órai poroszkálás után az egyik falu kocsmája előtt megállottunk, hogy kocsisunk­nak: Ferinek egy kis belső me­legítőt adjunk. Láttuk, hogy fázik, mert nagyon nyomkodta a nagy báránybőr sapkáját a fülére. A kocsmában Feri ugyancsak dörzsölgette kezeit s fújt a markába, táncolt- rúg­ta a kállai-kettőst, hogy vala­mi kis meleget varázsoljon meggémberedett tagjaiba. Ami­kor egy kicsit felmelegedett a testgyakorlattól és az erős ital­tól, elővette dohányos szelen­céjét, hogy cigarettát sodorjon. Erre a műveletre már képtelen volt. Az ujjai nem hajoltak, annyira fáztak. Mi csak néztük kínlódását és ingerkedtünk vele, hogy lám, nemcsak az “urfik” fáznak meg. Szó nélkül tűrte a gúnyo­lódást, mert érezte, hogy elérte végzete. A cigarettát valamelyikünk­nek kellett helyette megcsi­nálni. A felszálláskor tovább csip­kedtük Ferit és egyik pokrócot felajánlottuk a lábára. Ámde a fiatal székely nyakas volt. Most még azért sem. Ha a hideg megveszi, akkor sem fo­gadja el! Hogy azonban a dolog élét elüsse és végét szakítsa a to­vábbi gúnyolódásnak, a lovak közé vágott és ezekkel a sza­vakkal ismerte be, hogy ő bi­zony megfázott egy kicsit: — Hej instálom, legyen csak még egyszer nyár, még az ár­nyékba sem állok. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50 cent. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üditő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem isme­rőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíves­kedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1 Akárki akármit ábrándozik, — csak a vagyonos nemzet erős és szabad. (Széchenyi) ______________________ KIKÜLDTE A TEREMBŐL IV. Henrik francia király mi­nisztere, Henrik halála után ritkán mutatkozott a királyi udvarnál. XII. Lajos egy napon magához hivatta Sullyt, atyja miniszterét, hogy vele fontos ügyekről tanácskozzék és ta­nácsát kikérje. Sully nem szí­vesen teljesítette a király kí­vánságát, de megjelent a kirá­lyi palotában. A fiatal udva­roncok, midőn megpillantot­ták a nyugalomba vonult mi­nisztert régies öltözetében, mely már nemcsak hogy nem volt divatos, de egyenesen a múlt századból való volt, vi­hogni kezdtek és összesugtak­­bugtak. Ezt észrevette Sully és igy szólt a királyhoz: — Felség, midőn az ön di­­csőemlékü atyja abban a meg­­tiszteltetésban részesített en­gem, hogy nagy és fontos ügyekben tanácsomat kikérte, előzőleg mindig kiküldte a te­remből az udvari bolondokat és bohócokat. Hevesi dalok NYÁRUTÓRA Lassan véget ér a nyár, A sarkon már az ősz vár. Sajnálom is a nyarat, Hogy oly gyorsan elszaladt. Ha körülnéz ez ember, Már is itt a szeptember. Vége a jó időnek, Napozásnak, pikniknek. Hűvösödnek az esték. Nincs, hogy hová mehetnénk. Nem mehetünk sétálni, Kis kapuba kiállni. Most jutott csak eszembe: Nem kell mennünk messzire. Van nekünk egy jó helyünk, Hová mindig mehetünk. Hevesi ur bárjába Vendég nem megy hiába. Mindig szívesen látják És jó borral kínálják. Mi is hogyha sétálunk, Hevesinél megállunk, Be is térünk pár szóra, Egy-két pohár jó borra. Hevesit és szeretem, Ha lehet, fölkeresem, Ott jól érzem magamat, Feledem a gondomat. * ¥ * Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom