Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-08-20 / 16. szám
2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 augusztus 20. Kis Dongó regénye A VARÁZSLÓ (Folytatás) Azt is tudom, hogy e várat megostromolják, de azt is tudom, hogy Kővári uram épségben tér vissza nagyasszonyom ölelő karjai közé. Kőváriné csodálkozva hallgatta ezt a beszédet. Aztán tanácstalanul kérdezte féligmeddig önmagától: — Most mitévő legyek? — Nagyasszonyom nyugodtan várja be, ami következik. Ne rémüljön meg a pogányok ostromától sem. Kibirja ez a kis sziklafészek. És azt mondom, hogy mindenekfölött bizzék bennem. Ezzel Seregi magára hagyta a nagyasszonyt, akinek szivét az utolsó szavakra csodálatos nyugalom szállotta meg. II. Kővári László kicsi, de bátor csapatával a Szörényi várban pihent, és mulatott barátjánál, a vár uránál. Hazafelé tartott Kővárra, amelynek megvihatatlan erős falai között lakozó szépséges hitvesét immár egy év óta nem látta. — Vájjon mi lehet az én szerelmesemmel? — kérdezte sokszor önmagától. De választ sohasem kapott erre a kérdésre. Szivét kimondhatatlan vágy emésztette, úgy hogy alig várta, hogy katonái kipihenhessék magukat. Barátja kedvében járt mindenféle jóval, de Kővári gondolatai szakadatlanul otthon jártak. Szerette volna, ha szárnyai lennének, mint a sasnak és haza repülhetne. Egyik napon, mikor éppen a gazdagon teritett asztal mellett ültek, porlepte hirnök kopogtatott a várkapun. Bebocsájtották és a terembe vezették. — Nagy jó-uraim — kezdte a fáradt hirnök — jelentem, hogy a török 40,000 emberrel betört Erdélybe és már Hunyadban garázdálkodik. Az urak valamennyien felugráltak. — Nem maradhatok tovább! — kiáltott fel Kővári izgatottan. — Mennem kell! — Nem mégy egyedül, veled tartok én is! — ajánlkozott a Szörényi várur. — A pogánynyal szembe kell szállanunk! Azonnal kiadták a parancsot és pár nap múlva már 3000 ember állott talpig fegyverben, indulásra készen. A hir csakugyan igaz volt. A török ez alkalommal nem a könnyű utat választotta a Dunán keresztül, hanem egyenesen Erdélybe tört be a déli hegyszorosokon keresztül. A sereg vezére Ali Husszein volt, akit a szultán azzal a szigorú paranccsal küldött, hogy kegyetlenül büntesse meg a bécsi császárral cimboráié erdélyi urakat, koncoltassa fel, váraikat pedig a földdel tegye egyenlővé. Ali Husszeinnak eleinte kedvezett is a szerencse. A meglepett erdélyiek, akik erről az oldalról sohasem vártak török támadást, szembe sem állottak véle és igy sok kisebb várral együtt hamarosan birtokába került hires Déva vára is. Csak itt értesült arról, hogy a Szörénységből nagyobb magyar sereg siet ellene Kővári László vezérlete alatt. Ali Husszein szinte tajtékzott a dühtől, mikor ezt a nevet meghallotta. — Ennek a hitetlen gyaurnak a fejét szeretném szultánom asztalára tenni .Oda is teszem! — sziszegte és görbe kardjára ütött. — Alláh segitsen és oltalmazzon! — bókoltak az udvaroncok. — Várát felégetem, rózsához hasonló feleségét rabnőmmé teszem! — folytatta tovább. — Alláh segitsen! — ismételték az udvaroncok. Néhány nap múlva feltűntek a magyarok előcsapatai. 'Ali Husszein csatarendbe állította seregét és úgy várta a támadást. Közben kiadta a kemény parancsot: — Kővárit, a vezért élve kell elfogni! Az összeütközés másnap megtörtént. A törökhöz képest kisded magyar sereg minden katonája úgy harcolt, mint megannyi oroszlán. Rettentő pusztítást vittek véghez a törökben. Maga a vezér, Kővári, járt elől jó példával. De hiába volt minden erőfeszítés. A hasonlíthatatlanul nagyobb erő ellen nem lehetett győzni, mert ha egy ozmán elesett, tiz más nyomult a helyébe. A csata hevében maga Kővári is azon vette észre egyszer magát, hogy embereitől messze esett és minden oldalról körül van véve. És nemsokára hallotta Ali Husszein gúnyos hangját: — Foglyom vagy, hitetlen gyaur! Mit volt mit tennie, megadta magát sorsának. A törökök rárohantak és pár pillanat alatt lefegyverezték. — Vigyétek a dévai várba! — intézkedett Ali Husszein — és a legerősebb őrséget mellé. Ha meg tudna szökni, az egész őrség a halál fia! Kővárit közrefogták és úgy kísérték. Végtelen szomorúság és bánat égette lelkét. •— Szépséges hitvesem, nem látlak már többé! — sóhajtotta elkeseredetten. — De látod, — suttogta közelében egy hang. Kővári riadtan nézett a hang irányába és egy szúrós szemű, szakálas férfit látott török ruhában maga mellett. — Ki vagy te? — kérdezte csodálkozva. — Jó barátod. — Honnan tudod, hogy én még látom feleségemet? — Én tudom, mert a jövőbe, látok. — De hát ki vagy te mégis? — Majd megtudod. Csak azt mondom, hogy ne ess kétségbe, hanem bízzál bennem. Ezzel az ismeretlen eltűnt a tömegben. Kővári szivében különös megnyugvás ütött tanyát. Nem fájt neki a kínzás, a sötét, nedves pincebörtön dohos- levegője. III. Ali Husszein a magyar sereg szétszórása után kiadta a parancsot, hogy egy nagyobb csapat menjen Kővár megostromlására. ő is ezzel a csapattal tartott, mert jól tudta, hogy ez a sziklafészek a legnehezebb dió. A vár alá érve bosszúsan vakargatta meg füle tövét. — Nehéz munka lesz — dörmögte. Mielőtt az ostromhoz fogott volna, maga elé hivatta a jósló derviseket, akiket minden nagyobb vállalkozása előtt meg szokott kérdezni. A dervisek különféle bűbájos hókusz-pókuszt csináltak, amelyek végeztével őszszakállu vezetőjük a következőket mondotta: — Fenséges, hétlófarku pasa! Alláh azt üzeni, hogy ha a vár ura megjelenik a vár fokán, hiábavaló lesz minden küzdelmed. Akkor seregeddel vissza kell fordulnod és sietve távoznod Erdélyből. — Na, ez ugyan nem történik meg — nevetett fel Ali. Ezalatt Kőváriné aggódva názte a várablakból a nagy török ostromló sereg készülődését. A várnép elszánt, bátor volt ugyan, de kicsiny. Nagyrésze Kővárival volt oda hadakozni. Mindazonáltal el volt szánva úgy Kőváriné, mint a várnép, hogy a legvégsőkig ellenállának, mert bíztak a sziklafészek kedvező fekvésében. Kőváriné önbizalmát nagyban emelte az is, hogy hirtelen, váratlanul, nem tudni, honnan, merről, megjelent a várban Seregi, a varázsló is. — Amit jósoltam, bekövetkezett — szólt megérkezésekor a nagyasszonyhoz. — Jézus! — sikoltott fel Kőváriné — az uram . . . — Igen, fogoly Déva várában — vágott szavába Seregi. — De mi történik -vele —kérdezte kezeit tördelve Kőváriné — és nehéz könnycseppek omlottak le halványpiros arcán. — Ali Husszeinnak az a szándéka, hogy Konstántinápolyba viszi magával és ott, a Héttoronyban fejét véteti. E szavakra fuldokló zokogásban tört ki Kőváriné és megtörtén rogyott egy medvebőrös kanapéra. — Nagyasszonyom, hát nem bízik bennem? — kérdezte Seregi szelíd méltatlankodással. — Bízom, bízom, hisz nyugodtabb vagyok, mióta kegyelmed itt van, de mégis . . . (Folytatjuk) JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és'okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények,* meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könhyen elintézheti. Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 KIS DONGÓ, — 7907 W. JEFFERSON AVE., — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
