Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-08-05 / 15. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 augusztus 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH. Publisher - tulajdonos: Mrs. Bela Kolos — Szerkesztő: Bédy Lajos. Munkatársak: E lap minden olvasója. ♦ Subscription price one year $3; eight months $2; four months $1. Előfizetési ára egy évre: $3; nyolc hónapra $2; négy hónapra $1. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses' egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. NAGYANYÓ KÉRŐI Nem tudom, minden nagy­mamának volt-e leánykorában annyi kérője, mint az enyém­nek? És ha én nagyanyó leszek, úgy fogok-e velük dicsekedni unokáim előtt, mint ahogy most ő teszi előttünk? — Hej, kis unokáim! — mon­dogatja nagyanyus, — nem úgy volt az régen, mint ahogy most van. Nem kellett a lány­nak mutogatni magát, otthon ült. Egyszer-kétszer elvitték a megyei bálra s aztán jöttek a kérők maguktól is. Nekem ti­zenhatéves koromig tiz kérőm is akadt. Mi, huncut unokák, a sok el­beszélés nyomán megállapítot­tuk, hogy nagyanyó már húsz kérő esetét is elmondta s hogy a neveket és eseményeket gyak­ran összezavarta, de azért egy­re unszoltuk, hogy beszéljen még valamit az ő tíz kérőjéről. És ő szívesen beszélt s mi örömmel hallgattuk. — Még tizenötéves sem vol­tam, — kezdi nagyanyó, — mi­kor az első kérőm jelentkezett. Volt apámnak egy jó barátja Gömörben, akit már évek óta nem látott. Egyszer csak beál­­lit Sárdy Péter az ő legénysor­ba nőtt fiával, Józsival. Hej, hogy megörült a két öreg egymásnak! Mikor az üd­vözléseken átestek, igy szól Sárdy az apámhoz. — Te Károly, én úgy tudom, hogy neked lányod is van. Mért nem mutatod be? Apám kiszólt a másik szobá­ba, ahol én éppen a porcelán­babámat öltöztettem: — Mariska, gyere csak ide! Én úgy, ahogy voltam, babá­val a kezemben, befutottam apámhoz. — Itt a lányom! — szólt apám. Sárdy bácsi megölelt, szúrós szakállával megdörzsölgette az arcomat, aztán felkiáltott: — Mi az, te még babával ját­szol, mikor kérők kopogtatnak az ajtódon? — Gyermek még ő, — mond­ja apám. — Nono, az én feleségem se volt sokkal idősebb, mikor el­vettem és mégis milyen szépen összeöregedtünk. — Lánya válogatja, — szólt apám, — ez még gyermek. Én ijedtemben és zavarom­ban földre ejtettem a porce­lánbabát, a baba feje eltört és én sirni kezdtem. — Ejnye, ejnye, — szólt Sár­dy bácsi, — pedig bevallom, mi lánynézőbe jöttünk ide, a Jó­zsi fiamnak szerettem volna a lányod kezét megkérni. — Megtisztelésnek veszem, hogy ránk gondoltál, de magad is láthatod, hogy nem feleség­nek való még a lányom. — Kár, kár, mert e farsan­gon meg kell házasitani ezt a Józsi gyereket, hiszen már hu­szonhároméves, rá akarom bíz­ni a gazdaság vezetését, ahhoz meg asszony is kell. Három napig időztek nálunk Sárdy ék s aztán nagy sajnál­kozással elmentek. A második kérőm nemsokára ezután jelentkezett. Egyszer Ungvárról a szobrán­­ci fürdőbe mentünk és útköz­ben eltört a hintónk kereke. Szörnyű dühbe gurult az apám, szidta a kocsist, hogy miért indult el rossz kerékkel, mi lesz most velünk kint a me­zőkön, az ut közepén? Mikor legjobban mérgelődik az apám, egyszer csak látjuk, hogy Tiba felől jön egy kocsi, két szép szürke előtte és a gyeplőt egy fiatalember tartja. Mikor hozzánk ért, megállít­ja a kocsit és lekiált: — Mi baj, bátyám uram? — Láthatod, öcsém! Ha asz­­szonynép nem volna velem, oda se a bajnak. — így se baj. A nők felülnek az én kocsimra, bátyám uram én mellém a bakra, aztán hoz­zám jönnek Tibára. — Derék ember vagy öcsém, de már mondd meg becsületes nevedet is. — Tibay Sándor vagyok. — Én meg Péterdy Károly, ismertem az apádat, derék em­ber volt, kár, hogy oly korán meghalt. — No nézd, ez itt a feleségem, ez meg a lányom; — mutatott be minket az apám. Tibay megemelte pörge ka­lapját s aztán átsegített min­ket a kocsijára, kezébe vette a gyeplőt és repült velünk a kocsi be Tibára, a Tibay-kastélyba. A Tibay anyja úgy fogadott minket, mintha rég várt vol­na. A mi hintónkat aztán a ke­rekeshez vontatták, de négy nap is beletelt, még se lett kész a kerék. Mikor az apám utána­nézett, akkor tudta meg, hogy parancsba lett adva, “a kerék egy hét előtt ne készüljön el.” * * APRÓ ÖRÖMÖK öten ültök a vasúti fülké­ben. De egyik a négy közül, akik sarokban ülnek, már ké­szül leszállani. * Hirtelen eszedbe jut valami rég keresett dallam. * Levelet hoz a posta. * Amint a telefonkönyvben lapozol, váratlanul saját neved és címed ötlik a szemedbe. * Szép asszony figyel éppen, mikor az autóbuszon helyedet öreg hölgynek átadod.-------------------------­APRÓ KELLEMETLENSÉGEK Taxiba ugrói és egy perc múlva utolér az autóbusz, ami­re előzőleg húsz percet vártál. * Közeledik az óra, amelyben fel akarsz mondani az alkal­mazottnak. * Kiállításon. Valamelyik kép előtt újból abba az ismerősbe ütközöl, akitől örömmel bú­csúztál el öt perccel ezelőtt. * Hirtelen fölébredsz a vona­ton és észreveszed a hölgyek mosolyán, hogy valószínűleg horkoltál. * Észreveszed, hogy iskolatár­sad megöregedett. Az alatt édes anyám igen ösz­­szebarátkozott a Tibay Sándor anyjával, apám meg Tibayval. A vége meg az lett, hogy Tibay­­né megkérte ahyámtól a keze­met a fiának. De anyám azt mondta, hogy az most nem le­het, mert két hét előtt kosa­raztuk ki Sárdy Jóskát, nagyon megsértődnének, ha most más­hoz menne a lányuk. így abba is maradt a dolog. A harmadik megkérés fur­csán esett. Ungváron, a nagyvendéglő­ben mulattak a megyei fiuk. Szó esett rólam is, mert mi ta­gadás, szép és gazdag lány hí­rében állottam. Borközi álla­potban lehettek, mikor Fehér Gyurka elkurjantota magát: — Ki fogad velem, fiuk, hogy a Szép Mariska az én feleségem lesz? — Én fogadok, hogy nem lesz, — kiált oda Tibay Sándor. — Mibe fogadsz? — Egy hátaslóba. — Állom! — szólt Gyurka és kezet adtak rá. Mikor Gyurka kijózanodott, belátta, hogy bolondot csinált — s hogy egy hátaslova bánja meg ezt a mulatságot. De hát “próba szerencse” — gondolta és egy napon beállí­tott hozzánk. Csakhogy akkor már az apám fülébe is eljutott a foga­dás hire és mikor Gyurka belé­pett, igy köszöntötte: — No elküldted-e már a há­taslovat Tibaynak.? Gyurka azt sem tudta, mit szóljon, csak makogott-meke­­gett, de apám tovább beszélt. — Hát csak küldd el, öcsém, mert a fogadást elvesztetted, azt én mondom neked. Gyurka erre úgy elkotródott, mintha soha ott sem lett volna. Az ötödik? Ugyan ki is volt csak, Tudom már. Az alispán fia. Kicsiny, nyápic emberke, akibe a lélek csak hálni járt. Mikor apám előtt elhadarta kí­vánságát, apám megveregette a vállát és csak ennyit szólt: — Nagyobbra nőjjél, fiam, ha az én lányom el akarod venni. A hatodik egy német főhad­nagy volt. Ungváron szállásol­tak a katonák és a főhadnagy ur egyszer-kétszer a többi tisz­tekkel 'kiruccant hozzánk. Szörnyen csörgette a kardját, de még a nyelvét is, ha egy ma­gyar szót ki akart nyögni. És mégis meg merte kérni a ke­zemet. — Főhadnagy ur, nem adom én német szóra a lányom. Csak ennyit szólt apám és a főhadnagyot nem láttuk töb­bet. A hetedik kérőm sorsa igen szomorú volt. Csúnya havas, viharos időbe Szepessy Péter befogatott a szánkóba és elin-SZERKESZTÖI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könnyítése végett — úgy a régi, mint az uj cimet közöljék szerkesztőségünkkel. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú £üxetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Ára szállítási díjjal 1 dollár KIS DONGÓ — 7907 W. JEFFERSON AVENUE — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom