Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-07-20 / 14. szám
1 2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 julius 20. Kis Dongó regénye KI A LEGCSUNYABB? (Folytatás) Fifi felkelt és búcsúszó nélkül távozott: István pedig ivott tovább. Amikor már olyan részeg volt, hogy duplán látott és — Fifikém, drága kis feleségem, szeretlek. — Ide nézz, uracskám, ilyen vagyok én, ilyen a te feleséged. — A feleségem? . . . Hiszen az egész mindenség forgott kö- me^ se Okoltalak igazán. — Hat ha csak csók kell, abban nem lesz hiány. — Igen, de el kell jönnöd rülötte, egyszerre csak ijedten fogódzkodott meg a székében. Fifi jött feléje, a csúnya grófkisasszony, szeplősen, rossz ruhában, kancsalitva, nagy cipőben, kócosán, nagy kezével nyugtalanul gesztikulálva! Ezt a Fifit felismerte rögtön és tántorgó léptekkel sietett feléje. Amikor odaért hozzá, kitárta két karját és boldogan szólt: — Fifikém, drága kis feleségem. És az asszony sírva mondta: — Most megismersz hát? Most tudod, hogy ki vagyok? — Igen, tudom ki vagy. A csúnya grófkisasszony. Ismerlek és szeretlek. Éjjel, nappal kerestelek, tűvé tettem érted a világot, most rád akadtam végre és elsóhajthatom: “Fifi gyere haza, minden meg van bocsátva.” Fifinek megint könnyel telt meg a szeme. De most a boldogság könnyei voltak. Most megtudta, hogy István csak őt szereti, nem is a szépségét, nem is a ragyogását. Csak őt, egyedül őt, csúnyán, kancsalon, szeplősen, nagy cipőben, úgy ahogy van. De hiszen ez csak természetes. Az ő szive is csak Istváné. És ő sem törődik se kincsesei, se pénzzel, se ékszerrel: fütyül az Ottokár bácsi hagyatékára, neki csak István kell, senki más. velem azonnal. Az asszonynak követnie kell az ő hites urát. — Én én szivesen is követlek ... De hátha a papa* utunkba áll? . . . Hátha a papa megtudja, hol és merre járunk és visszavesz tőled megint? — Én nem adlak. Én nem adlak, mert nélküled nem kell nekem az élet. És ha nem tudlak megtartani magamnak, hát meghalok. — Jaj ilyent ne mondj, mert mindjárt sírva fakadok. — Hát akkor csak azt mondom, hogy elviszlek messzire, elrejtelek a világ és a papa szeme elől. Eljössz-e velem, Fifi? — Elmegyek boldogan. És mire Ludmilla néni visszatért: Istvánt nem találta már sehol. De nem találta Fifit sem, akinek pedig itt kellett valahol lennie a lokálban. Milka néni persze nem tudta, hogy az imént robogtak el innen együtt. Egyenesen ki a pályaudvarra, úgy ahogy voltak: István mámorosán, részegen; Fifi estélyi ruhában, könnyű belépővel, magas frizurával. így is szálltak vonatra ék utaztak haza, szép Magyarországba . . . BOLDOGSÁG A BAKTERHÁZBAN István hazavitte a feleségét Hétfaluba. A kastélyban nem mert letelepedni, mert félt az apósától: az az ötlete támadt hát, hogy elköltözik: nem nagyon mes: re, csak annyira éppen, hogy P'ifi a szemeelőtt maradjon mindig és akkor találkozzék vele, amikor akar. Nem volt nagy választéka, hogy hova menjen. Végül is úgy határozott, hogy a kastély közelében lévő vasúti őrházban telepszik meg. Jól ismerte a pályaőrt és szivesen cserélt vele néhány napra, ő beköltözött az őrházba, az őr pedig zsebében telt kövér bankjegycsomóval és szivében titkos vágyakkal: elutazott Párizsba. István pontosan kiállt az őrház elé és minden elrobogó vonatnak tisztelgett. A fején vasutas sapka volt, testét vasutas blúz, kezében a jelző vöröszászló. Amig a vonat elhaladt, ott állt haptákban és nem nézett se jobbra, se balra. De azután, amikor már messzire járt a gőzös, letette a zászlót és bement a házba. Leült a kis padra és maga elé meredve, szomorúan fütyörészett. Ezzel telt az ideje, amig meg nem jött Fifi: paraszt menyecskésen, bekötött fejjel, százrétü rokolyában, bársony pruszlikban és piros papuccsal a lábán. Karján kosarat hozott, telve elemózsiával. És kedvesen szólt Istvánhoz: JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 288 oldalas levelező segitségével angol levelezését könnyen elintézheti. Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 KIS DONGÓ, — 7907 W. JEFFERSON AVE., — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — — Jó reggelt, kis uram! István morcosán viszonozta: — Jó reggelt! Az asszony csípőjére tette a kezét és szapora nyelven faggatta szomorú férjét: — Hát magát má’ mi leli megint? Mi a baj, mi fáj? És István megfelelt a kérdésre: — Az élet fáj ... de az aztán nagyon fáj. — Mi baja magának az élettel? — Az, hogy cudar ... az, hogy rongyos. — Ballábbal kelt fel megint ma reggel. — Hiszen te néked igy is jó! ... De nekem nem. Apád miatt nem költözködhetünk be a kastélyba és • nem telepedhetünk le sehol. Az öreg megesküdött, hogy bosszút áll . . . hogy szétválaszt bennünket ujjra. Ez az őrház a menedékhelyünk, de ez még csak a kisebfbik baj. — És mi a nagyobbik? — Az, hogy amint beesteledik: felkerekedel és bemész a faluba. Ott alszol a jegyzőéknél, én meg itt buslakadom I magamban. — Kis uram . . . hát nem igy állapodtunk meg. Amig apa meg nem áldja frigyünket, addig maga nekem csak kisuram lés nem a férjem uram . . . — Te még kisasszony-feleség vagy . . . egy hónappal az esküvő után! . . . Hát nem c.udar élet ez, hát nem rongyos élet ez? . . . — Sose eméssze magát! . . . Nézze milyen jó früstököt hoztam! . . .’ kávé, tojás, vaj, szalonna . . . — Nem ehetném. — Már mért ne ennék? Truccolni akar napestig? — Tudom is én, hogy mit akarok? ... Fifi kirakta az elemózsiát és hízelegve simult az urához: — No nézze, itt a früstök, hozzá még nótázok is magának. István végül mégis csak leült a reggelihez. Nem volt étvágya, de azért megevett mindent. De egyszer csak ismerős alakokat látott meg a tisztáson. Az erdő felől Maud jött az urával, ők is egymásra találtak Párizsban és ők is hazaszöktek a papa elől. Maudnak nem voltak kétségei, mint Fifinek. ők ketten már olyan jóba voltak, hogy folytonosan civakodtak. István és Fifi úgy megörültek nekik, hogy kiáltozva, ujjongva futottak feléjük. De azok ketten rájuk sem ügyeltek, csak veszekedtek tovább: — Ne mondja mindig, hogy kozmás volt a reggeli kávé és paprikás volt a szilvórium. Nem akarom, hogy panaszkodjék. — Angyalom, nem panaszkodom többé, eddig is csak azért tettem . . . így civakodtak tovább, mialatt azok: Fifi és István nevetve, dalolva, hancurozva siettek feléjük. Fifi úgy szökdécselt, mint egy őzike. István trombitát formált a tenyeréből és azon harsonázott. Kedves, vidám, nagyszerű gyerekek voltak. És amint igy szaladtak, táncoltak és ugráltak, hogy minél hamarabb elérjék Maudot, egyszerre csak baj történt. István megcsúszott a sima füvön és elesett. Alaposan megüthette magát, mert nagyon kiáltott: Fifi odaszökkent hozzá és ijedten kérdezte: (Folytatjuk) “Katolikus Magyarok Vasárnapja” 1960-as Naptára korlátozott példányszámban nálam kapható: JÁNOSSY ÁRPÁD, 11787 Whithorn, Detroit 5, Mich. Tel. WA 5-6908 Ára: $1*50 A postaköltséget külön számítjuk.
