Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-05 / 1. szám
1 * ■ 1960 január 5. KIS DONGÓ - CLEAN FUN A MOCSÁR LILIOMA (Folytatás.) — Nem tetlegeskedett az öreg a leányával tegnap este? — — kérdezém hevenyén a do-: logra térve. — Azután azért csak folytassa a takarítást, asz-, szónyság, miattam ne feszélyezze magát, láttam én már hercegasszonyokat is, portörlővel a kezükben. — Tette volna, ha lehetett volna — feleié a szikárság istenasszonya, ismét kezébe véve a porcsináló eszközt. MertJ hát az öreg nem szokott ám délután arra emlékezni, amit délelőtt Ígért. Ilyen őnála a bevett rend. Délután három órakor elmegy a “Veres Rózsába” s ott nyolc óráig bura iszsza magát akkor jön haza, amint meglátja az Ágnest a varrodából visszajönni. Ott kell szegény leánynak a kocsma ablaka alatt elmenni, mert a Suttogó-utcába csak egy oldalról lehet bejárni: a másik végén elzárja a vasút. Itthon az öreg dul-ful, veszekedik; nincs az a csúf név, amit a leányra rá nem rak. Olyan gyalázatos dolgokkal vádolja szegényt, amik annak még a gondolat jában sem fordulnak meg soha. A leány csak hallgat és nem sir, mert ha csak egy szót szól, vagy ha sirva fakad, akkor bizonyos, hogy megveri; de ha hallgat, akkor beéri vele, hogy megfogják két kézzel a két hajfonadékát elől s aztán úgy mondják a szemébe, hogy “te ilyen! te amolyan! Ugy-e most itt jártál, ott jártál?” Mikor aztán ennek vége szakad, akkor megint elmegy az öreg buvában a “Három dob”ba s ott vigságra issza magát punccsal. Onnan azután már úgy hozza haza mindig a házi szolga a hátán s lefekteti odalenn a szobájában, ott alszik aztán őkelme reggelig. E szerint a második elmeneteltől reggelig akármi történhetik a háznál: Kilenc órától reggelig. Ez utóbbi mondatnál megállt az asszony kezében a bartvis, amivel az összesöprött szemetet a pléhlapátra hidalta s azzal az egész szemetes lapátot elém tartá, mintha azt mind nekem kínálná, — az utóbbi mondattal együtt. — Folytassa csak, asszonyság. — Ahogy mondtam: én nem merek a veszekedésbe közbelépni, mert- ha kidobom az urat, azzal fenyeget, hogy levegőbe vettet bennünket; hanem tegnap azt történt, hogy mikor hazakerült s aztán rákezdte a veszekedést: — mostmár dupla kedvvel, mert arra is emlékezett, hogy reggel volt itt egy ur, aki azt kívánta kamat fejében, hogy a leányát ne bántsa; tehát az bizonyosan szeretője neki; hát arra egyszerre felrohant a Kozák a A “KIS DONGÓ” előfizetési di]a egy évre 3.00 dollár. AMERIKAI NYELVMESTER * t Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — lépcsőn, s be a leány szobájába, ahol az öreg patvarkodott. Soha sem szokott pedig ide jönni. Ott az apa elé állt s megfogva az öreg gallérját, odamutatott arra az Írásra az ajtón: “ez a szoba szentély mindenkire nézve”. Ez még csak olaj volt a tűzre. Erre a figyelmeztetésre az öreg egyszerre kitalálta az egészet, hogy ezt egy nagy ur irta fel oda az ajtóra mind a két oldalon, aki a leányába szerelmes, s az a leány épen annál volt most látogatóba. Azért akarja agyoncsapni. Csoda történt. Kozák, aki késsel fenyegette a leányt, ha egy férfinek a köszönését el merte fogadni, azt mondta erre az öregnek: i hogy nagyon jól tette az Ágnes, ha meglátogatta azt az urat; csak a szent ügy érdekében cselekedett és ezentúl is akként fog cselekedni, s-ezért őt ne merje bántani senki. Ezen aztán csúnyául összekaptak az öreggel. Meg is ütlegelték egymást utoljára lehemperegtek mind a ketten a lépcsőn s folytatták a huzakodást az udvaron. — Mi meg csak néztünk az Ágnessel, egymás szeme közé bámulva, hogy mi történt itt? Meg is voltunk rémülve, hogy az öreg most mindjárt fölvetteti a házat velünk együtt. De a Kozák nem eresztetteb a gyárba, hanem kitaszigálta a kapun. Akkor aztán elment az öreg a “Három dob”ba s következett a napirend, ahogy szokott. A Kozák azonban feljött hozzám s azt mondta: “mondja meg az Ágnesnek, hogy ezennel oly szent és sérthetetlen fog lenni a személye, mint egy királynéé! Holnap reggel pedig, mielőtt kimenne, majd mondok neki valamit”. Mikor ezt az Ágnesnek elmondtam, ő olyan furcsa hangon mondta rá: “ezt ő nekem meggiérte előre, hogy nem enged többet megverni”. Nem világosított fel róla, hogy ki volt az “ő”. Én sem világosítottam fel róla asz asszonyságot. Az asszonyság nem üldözte már tovább azt a kis maradék szemetet, ami még ott maradt az ajtószegletben; ott hagyta magnak s azzal odaült mellém, a két karját a kötényébe takarva, s folytatá az előadást. i — Reggel aztán az Ágnes olyan korán felkelt, hogy még sötét volt; a kávét sem várta meg. Bizonyosan azért sietett, hogy a Kozákkal ne találkozz zék. Csakhogy ez meg egész éjjel ébren volt, s amint az ajtónyikorgást halottá, már ott volt a lépcső előtt s útjába állt a leánynak. — Én az ablakon keresztül hallgatóztam, de csak azt kaphattam el a beszédjükből, amit hangosabban találtak mondani; mind a kettő suttogott: “Önnek oda kell hozzá mennie!” Ezt többször mondta a Kozák, mire az Ágnes mindannyiszor hevesen tiltakozott: “soha, soha!” A Kozák toporzékolt haragjában: “a szent ügy é. 7-IK OLDAL Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2*0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 úgy kívánja!” A leány kezeit tördelte. “Istenem, Istenem!” — “El kell oda vinnie...” (Nem hallottam, hogy mit?) A leány didergett, mitnha a hideg rázná. “Én megengedem, mondta a Kozák, — én kívánom;... én parancsolom!...” — “Nem! nem!” suttogá a leány. — “ő kívánja!... ő parancsolja...” Erre olyat sikoltott, mintha a szivébe döftek volna; aztán azt suttogá: “jól van!” s cdanyujtá a kötőkosárkáját a Kozáknak s aztán ott maradt a küszöbnek támaszkodva, s a két kezét a szivére szoritá. A Kozák visszajött a kosárral. A leány kikapta azt a kezéből s egy szó nélkül elfutott vele. “Megálljon még! elkísérem a Sugárutig!’ dörmögé ä Kozák; de előbb visszafutott a tőrbotjáért. Azt hiszem, hogy utolérte, mert nagyon sokára jött vissza. Eleget hallottam. Sietnem kellett a hazatéréssel. — Megálljon még — tartóztatott az asszonyság. — Hadd mondjam még el az öreget. Mikor ma reggel felkelt s senkit se talált, akivel veszekedjék, a kávé is egyedül várt reá, hát nagyon csendesen viselte magát. A kávé után olyan ravaszul hunyorgott a szemével, mikor az Ágnes felől kérdezősködött. Nagyon meg volt elégedve vele, mikor megtudta, hogy a leány nem kávézott itthon. Azt mondta, hogy “a nagy urak teát reggeliznek, tojással, meg irósvajjal”. (Szegény leány, biztosan egy zsemlyét eszik, végig az utcán.) — Aztán azt mondta nekem, hogy azt a tegnapelőtti urat meg kell hinunk egyszer vacsorára. Amire nem állhattam meg, hogy tripla nevetéssel ne kiáltsak fel, “vacsorára!” mert ha az ember meggondolja ami állapotunkat, hát lehetetlen, hogy háromszoros oka ne legyen a nevetésre, mikor ilyen szót hall. Akkor se szó, se beszéd elővett egy kulcsot a zsebéből, amivel a hátulsó ajtó nyílik ki, s azt kédezé tőlem, hogy nem tudok-e itt a köi*nyékben valamit becsületes lakatost, aki ennek a kulcsnak a párját el tudná készíteni? Hogy ne tudnék? (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE p. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17. Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 a&al
