Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-05 / 1. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FTIN ÓHAZAI ANEKDOTÁK A RÉGI NÓTA A Bach-korszak alatt maga elé idézte a megye-főnök a cigányprímást, mert nagy vala az bűne: csárdásfélét merészelt huzni az utcán. — Te cigány, ti valami uj nótát húztatok, pedig azt én már szigorúan betiltottam. — Dehogy huzstunk, dehogy huzstunk, nágyságos miltuságos uram; esünk ágában sincs uj nótát csinálni. — Hiába tagadod, mert magam is hallottam. — Hát ugyán melyik vót azs, idezs-kedves miltuságos uram? — Hát az, amelyik úgy kezdődik, hogy: “Jaj de huncut a német”. — Azs uj nóta? Nagyon rigi nóta ázs már miltuságos urám. GRÓF BETHLEN DOMOKOS Doktor óvári Elemér, a régi Kolozsvár város főügyésze mondta egyszer: 1 — Erdélyben az a szép, hogy ott mindenki úriember. Ezen mondás alapján emlékezzünk meg Bethlen Domokos erdélyi nagyuíról, aki fényes diszmagyarban, 1851-ik évben, I. Miklós cár látogatásakor Bécsbe utazott. A hatalmas alakú, pompás külsejű férfiú föltűnt a cárnak, — Milyen állást tölt be? — Semmilyent, felség. — De — szolgál valahol? Mire Bethlen azt felelte: — Csak magamnak ...! HA CSAK . . . I Előkelő cseh hivatalnokot vitt a székely a kocsiján. Hegyek között, erdők sűrűjében vezetett az ut. őelőkelősége megszeppent egy kissé s halkan kérdi a góbétól: — Kocsis, vannk-e itt zsiványok? — Nincsenek biz itt, nagyságos ur, ha csak most nem viszek egyet. Gyi te! A TÁRSASÁG A falusi gazdaember, tehenét vezetve, nagy lelkinyugalommal ballag az országúton. Egy szembejövő ismerőse megszólítja: — Hová viszi bácsi azt a tehenet? — A városba. — Eladja? — Nem én. — Minek viszi hát? — Megcitáltak a járásbírósághoz, aztán hogy a hosszú utón egyedül ne legyek, elhoztam a Riskát, legalább van kivel beszélgetni. SE ISTENE, SE HAZÁJA Beidézték Bach idejében a lófő-székelyt. Faggattja a cseh tisztviselő: — Honnan faló? — Nem vagyok én faló, — válaszol a góbé. — Mi nevet? — Eszem ágában sincs nevetni, ilyen keserves pillanatban. — Mi van falás? — Nincs nekem egy falásom sem, — szól oda mutatva üres tarisznyájára. — Donne rwetter! — csóválja a fejét a hivatalnok s beirja jegyzőkönyvbe, hogy a beidézettnek sem lakása, sem neve, sem vallása nincs. DEHOGY NEM! Baleset érte a fináncokat. Turkevéről Karcagra utaztukban eltört a szekér egyik kereke. Ott terem a disznóit közelben legeltető kanász s ajánlkozik, hogy ő majd szerez nekik jó pénzért hamarosan kereket. Rövid idő alatt meg is volt a kerék s a fináncok nem győztek érte hálálkodni. Különösen a fővigyázó köszönte a szivességet s erősen bizttatta, hogy ha valami baja lesz, csak jöjjön be ő hozzá Karcagra, ő majd elintézi. — Csak attól tartok, - mondta a fővigyázó, — hogy majd nem fog rám ismerni. — Dehogy nem! Amelyik disznót és jól megnézek, ráismerek én arra tiz esztendő múlva is. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 3 dollár, félévre 1 dollár 50. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 3 dollárt ....... centet a Kis Dongó egy évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék továbbra is küldeni: — megindítani: Nevem: ..... ......................................................................... Utca, box: Város: illám: Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. HÁLÁTLANSÁG Nemrég egy vendégszeretetéről hires földbirtokos halt meg. Potyafi ur a temetés után e szavakra fakadt: — Hogy meghalt, az még nem olyan nagy dolog, de véghetetlenül bánt szörnyű hálátlansága. Képzelje csak! Egy fillért sem hagyott rám, pedig harminc év óta hetenként háromszor nála ebédeltem. A GENERÁLISOK A szabadságharc alatt a Csőri Muki bandája volt fölfogadva a 38-ik honvédzászlóalj mellé. Egy ütközet után Csóri Muki bekopogtat a zászlóalj parancsnokhoz, s nagy alázattal igy szól: — Csókolom kezsit-lábát, nágyságos őrnagy uram, de nékünk itt már nincs maradásunk. Terik-sákád, házsá kell mennünk. A tegnápi itkezsetben izs minden ágyúnak a sája felink volt irányozsva. — Felétek? A patvarba! — mosolyog az őrnagy. — Bizson felink! Az ellensig ebben a veres ruhában mind csupá gyengyerálisoknak nizsett bennünket. 1960 január 5. ÍRATLAN NAPTÁR JANUÁRRA Január 6-án: Ha vizkereszt úgy fordul, hogy az eresz megcsordul: örvendezhetsz már előre, áldás száll majd a mezőre. 22-én: Ha fényleni látod Vincét, a sok bornak nem lelsz pincét. Megtelik a csűr, a pajta, lesz gabona minden fajta. 25-én: Pálfordulás hogyha napos, bőven terem földhát, lapos. Ha a nap talál nagy ködöt korán verd majd fel a rögöt. A BARÁTSÁG NETOVÁBBJA Két jó barát teleszivta magát a kocsmában s tántorogva botorkál hazafelé. Egyszerre csak az egyik odavágja magát, s arra kéri pajtását, hogy ne hagyja őt az utca porában, hanem segítse talpra. — Felemelni nem tudlak, pajtás, hanem melléd fekszem barátságból —!. . . felelte a korhely cimbora. S úgy tett, amint mondta. Hevesi dalon Boldog uj esztendőt Megint fordult egyet Az idő kereke, Emeljük poharunk Az uj esztendőre. Kedves .jóbarátim Köszöntlek titeket És boldog uj évet Kívánok tinéktek. Legyen a munkátok Az Istentől áldott. Olyan legyen ez év, Amilyent kívántok. Az uj esztendőnek Minden egyes napja Boldogság örömét Vigye házatokba. Legyen bőven minden, Mire szükségtek van S ami fő, ne legyen Hiányotok borban. És e sorok utján Köszöntlek titeket, Vidéki barátim, Kik itt nem lehettek. Kívánok nektek is Áldásdus újévet, Sok, sok boldogságot És jó egészséget. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jettersoi Detroit \fi<*hicrar
