Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-05-20 / 10. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 május 20. Kis Dongó regénye KI A LEGCSUNYÁBB? (Folytatás) Megmagyarázta neki persze, hogy Maudnál csúnyább nő nincs is a föld kerekségén. Kan­csal, ferde az orra, hegyes az álla, ferde a válla: és olyan ostoba, mint a csillagtalan éj­szaka. István nem akarta elhinni mindezt, ő Maudot szépnek lát­ta, gyönyörűnek és kívánatos­nak. És elhatározta magában, hogy nem törődik az Ottokár bácsi végrendeletével, hanem lesz, ahogy lesz: Maudot veszi feleségül. ' János gróf persze nem volt elragadtatva ettől a megoldás­tól. Igen, kedvére való lenne, ha az urfi feleségül venné Maudot, de csak úgy, ha Maud förtelmesen csúnya volna, leg­alább is addig, amig a nagy örökséget megkapja. Látták, észrevették, hogy Milka néni­nek Fifi a kedvence és e házas­ságban való jelöltje. Tudták, hogy ha nem a Ludmilla kedve szerint cselekszenek, ő egyet­len szavával megdöntheti az egész dolgot. Ha vétót mond a házasság ellen, akkor fuccs a vagyonnak! Vigyázva kell te­hát cselekedniük, mert Milka néni résen volt és külön figyel­meztette Fifit. hogy okos le­gyen, még csúnyább legyen, I még ravaszabb és még szerel­­mesebb. Fifi mindent megígért j persze és amint újra összetalál-! kozott Istvánnal, szerelmesen kacsintgatott feléje. Az ifjú ijedten nézte és ijedten kiáltott fel ismét: — Jaj, de csúnya maga! Ez volt a refrénje minden vallomásának és Fifi í^ppen ezt hallgatta a legnagyobb elra­gadtatással. Most is, ahogyan István elfordult tőle, hizelked­­ve állott melléje és édeskés sely­­pitéssel szólott: — Bácsi kérem, van nyelve? — Bácsi kérem, van egy tükre? István kurtán felelt^ — Van, tessék! Fifi pedig folytatta: — Bácsi kérem, egy zsebken­dő is kéne. István szinte rákiáltott: — Zsebkendő is van. Tessék! Fifi átvett mindent: a zseb­kendőt, a kis fésűt, a tükröt, leült egy sarokba és előbb a haját fésülte rendesre, azután az arcáról tüntette el gondo­san a bibircsókokot és a folto­kat. István ijedten kiáltott rája: — Mit csinál, az Istenért? Fifi pedig bamba mosolygás­sal felelte: — Rendbehozom magam! . . . I Most már nem érdemes csúnyá­nak lennem . . . Magának úgyis a Maud tetszik . . . István nézte, nézte a meg­változott arcocskát és boldog pirulással mondotta: — Maga kis ördög . . . Ma­ga már nem is olyan csúnya! . . . Hogy csinálta ezt? SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könnyítése végett — úgy a régi, vmint az uj címet közöljék szerkesztőségünkkel. MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhii'detések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 KIS DONGÓ, — 7907 W. JEFFERSON AVE., — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — És Fifi lesütve a szemét, hal­kan megfelelt a kérdésre: — Azért voltam csak csúnya, mert tetszeni akartam magá­nak . . . Mert Ottokár bácsi azt hagyta meg a végrendele­tében, hogy magának a legcsu­­nyább Hétfaludy-lányt kell fe­leségül vennie. De ha magának Maud tetszik mód felett, hát hadd legyen ő csúnya ... Én nem bánom! István úgy fellelkesedett, hogy a legszívesebben a nyaká­ba röpült volna Fifinek: — Fifi, Fifi ... Jaj, de szép maga! A leány durcásan felelt: — Most már hizeleghet! — Szebb, mint Maud . . . Szebb, mint mindenki a vilá­gon ... és ... és maga lesz a feleségem, senki más! . . . Csak azt tudnám, hogy hogyan fogjak hozzá? Fifi egyszerű természetesség­gel és természetes egyszerűség­gel felelte: — Szöktessen meg — Szöktessem meg? — Igen, a szökés párosán olyan édes, olyan szép! . . . Hogy történt, hogy nem, egyszerre csak egymás nyaká­ba borultak és úgy is marad­tak: ajk az ajkon, szorosan egy­máshoz simulva, boldogan és önfeledten. És ekkor Ludmilla néni óva­tosan és lopva bejött a szobába. Körülnézett és meglátta a csó­­kolódzó párocskát. Mosolygott, halkan a kezébe tapsolt és ki­szaladt. Odakíinn pedig fellár­mázta a házat: — János, Henriette és ti lá­nyok mind: idejöjjetek! Idenéz­zetek! ... A gróf ur megfeled­kezett magáról! . . . Szégyent hozott házunkra! ó, mily bot­rány! . . . ó, mily botrány! .. . Sikerült is odacsőditenie mindenkit. István és Fifi ijed­ten rebóentek szét. Hétfaludy gróf hallotta az utolsó csók cuppanását és felháborodottan szólt Istvánhoz: — Gróf ur, ez a ház eddig a tisztaság hajléka volt! Henriette csöndesen zoko­gott: — ó, mily szégyen! . . . Ludmilla pedig' egyre szította a tüzet: — Ó, mily botrány! Ezt jóvá !kell tenni! . . . Jóvá kell tenni azonnal! ... A gróf ur még ma, még ebben az órában fe­leségül veszi Fifit! . . . János és Henriette tiltako­zott e megoldás ellen; de Milka néni megmaradt elhatározása mellett és hangosan követelőd­­zött: — Azonnal feleségül veszi Fi­fit, a legcsunyább Hétfaludy­­lányt! . . . így kivánja a tisz­tesség és igy'kivánja Ottokár bácsi! .... Értettétek? . . . . így kivánja Ottokár bácsi! Küldjétek azonnal a faluba a jegyzőért és a papért! így kí­vánja a tisztesség és igy kiván­­ija Ottokár bácsi! ... * És ,mint hogyha rajta volna a nagy szégyen minden ódiu­// // JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIJÁN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 ma, elborult arccal sietett az ajtó felé; de a küszöbön meg­állt mégegyszer és visszaszólt: — Fifi! Te haszontalan lány! . . . Velem jössz. Majd én elő­­készitlek az esküvőre . . . És Fifi alázatos készséggel felelte: — Igenis, Milka néni! És együtt, egymásba fonva karjaikat, az izgalomtól pirosló arccal és csillogó szemmel men­tek kifelé: — ó, mily szégyen! . . . ó, mily botrány! . . . Amikor kivül voltak az aj­tón, hangosan felkacagtak per­sze. De Hétfaludy István gróf már küldte a lovasfutárokat a faluba a jegyzőért és a papért. Azok hamarosan meg is érkez­tek. Közben a kastély díszter­mét gyönyörűen kivilágították. És a cselédség behordta a park minden virágát. A Hétfaludy­­lányok énekeltek és ünnepélye­sen megtörtént az esküvő. Fifi és István szerelmesen fogták egymás kezét, ők határozottan boldogoknak látszottak, annál boldogtalanabb volt a gróf, a grófné és különösen Maud, aki sirva nézte a ceremóniát és egyszerre csak igy szólt: — Mama, mama, én is férj­hez megyek! Henriette sirva vigasztalta: — Igen, lányom, te is férjhez mégy. Holnap, holnapután, a jövő héten, vagy egy év múlva, de feltétlenül férjhez mégy, drága kis Maudom. — De én most akarok férj­hez menni, mama! — és oda is lépett Miklóshoz kedvesen, sze­relmesen: — Kedves Miklós, én a maga felesége akarok lenni! . . . Miklós boldogan hallotta ezt. És nem törődve János gróf til­takozásával — amely külön­ben is egyre csöndesebb és ha­tározatlanabb lett — ő is oda­fordult most már a jegyzőhöz és a paphoz: — Mi is megesküszünk, itt nyomban. És annak rendje és módja szerint megtörtént a második esküvő is. (Folytatjuk) ‘•Katolikus Magyarok Vasárnapja" 1960-as Naptára korlátozott példányszámban nálam kapható: JÁNOSSY ÁRPÁD, 11787 Whithorn, Detroit 5, Mich. Tel. WA 5-6908 Ára: $1*50 A postaköltséget külön számítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom