Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-05-05 / 9. szám

2-IK OLDAL

> - 'SJ / ' Z*'

' *T V * V PTT V

1960 május 5.

Kis Dongó regénye

KI A LEGCSUNYÁBB?

(Folytatás)

Nepomuk hirtelen közbeszólt:

— Egy nagyon gyönge pillanatban, amelynek áldozatul esett a szivem, a karrierem, a jelenem és a jövőm . . .

— Nepomuk, meg tudsz nekem bocsátani?

A báró nem sokat gondolkozott, hanem ragyogó arccal szól Ludmillához:

— Keblemre, asszony! . . ,

Kétfelől nyilt most egyszerre

két ajtó. Az egyiken a grófi család lépett be, a másikon István. A gróf odasietett hozzá és megrázta a kezét:

— Isten hozott, kedves öcsém.

Henriette is sietett üdvözölni a vendéget:

— Kedves kuzen, milyen jó szinben vagy és hogy megváltoztál, amióta nem láttalak. Igaz, születésed percében láttalak először. Azóta pedig elmúlt néhány nap.

Nagyot nevetett és István úgy érezte, hogy neki is nevetnie kell. Kacagva csókolt kezet a grófnénak és némi fennhéjázással jelentette ki:

— Szívesen jöttem e helyre! . . . Milyen volt a termés?

János grófnak alkalma nyilt ezzel az első panaszra:

— Rossz volt a termés.

— Nagyon örvendek! — folytatta István, akinek egészen másutt járt e pillanatban az esze.

A grófné sietett bemutatni a leányait. Mindegyik szabályos

pukedlit csinált, miközben a mama nevén szólította:

— Maud! . . . Claire! . . . Pipsi! . . . Mausi! . . . Juliette! .. . Boy! . . .

István alig tudott betelni velük. Milyen szép lányok. Milyen gyönyörűek. Milyen nehéz lesz ezek közül kiválasztani a legcsunyábbikat. Oh, Ottokár bácsi, hogy is juthatott eszedbe ilyesmi.

— El vagyok ragadtatva! ... Egyik szebb virágszál, mint a másik. Ugy-e, Nepomuk?

A báró pedig olyan lelkesedéssel, mint egy színpadi hősszerelmes, visszhangozta az ő elragadtatását:

— Valóságos virágos kert.

Henriette grófné meghatottan jelentette be:

— íme, itt jön a hetedik leánykám: Fifike.

Az ajtó kinyilt és a küszöbön állt Fifi. Haja kócos, az orrán nagy pápaszem, a ruhája olyan furcsa, mintha a dédnagymama szekrényéből szedte volna elő: egész megjelenésében és külsejében tipikus csúnya .lány.

Bejött a szobába, megállt a középen és bambán körülnézett.

János gróf ijedten kiált föl:

— Hát ezt mi lelte?

Henriette elszörnyülködött.

— Nem ismerek rá.

SZERKESZTŐI ÜZENET

Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy költözködés esetén — az adminisztráció könnyítése végett — úgy a régi, mint az uj cimet közöljék szerkesztőségünkkel.

MINDEN AMERIKAI MAGYARNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN!

LEGÚJABB

ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ

ÉS ÖNÜGYVÉD

Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szellemes és ajánló levelek Írására.

Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására.

Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti.

Ara postán,

szállítási és biztosítási díjjal $2.00

KIS DONGÓ, — 7907 \V. JEFFERSON AVE., — DETROIT 17, MICH.

— Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Fifi csak áll bambán, ostoba mosollyal az ajka körül és egykedvűen mondogatja:

— Én vagyok a Fifi.

István összecsapja a kezét:

— Jaj, de csúnya maga!

Fifi még egy árnyalattal

bambábban néz:

— Észrevette? Mindjárt észrevette, hogy milyen csúnya vagyok? . . . De csak tavaszszal vagyok ilyen! . . . Nyáron sokkal csuAyább vagyok! Nyáron a szeplő is meglátszik rajtam. Annyi szeplőm van, mint az égnek csillaga.

István udvariasan feleli:

— Nagyon örvendek.

Fifi meghajtotta magát:

— Én is.

István mégegyszer bókolt:

— Részemről- a szerencse.

Henriette grófné odafurakodik Ludmillához és egy kigyó sziszegésével súgja a fülébe:

— Milka néni, ez a te müved.

Ludmilla ártatlanul feleli:

— Mit tehetek én róla, hogy ez a Fifi olyan csúnya lány! ...

De János gróf is odasietett Ludmillához és ő is izgatottan sugdosni kezdett:

— Hát majd megmutatom én nektek, hogy Maud még sokkal csúnyább! . . . Olyan csúnya lesz estére, hogy az édesanyja is megsajnálja! Gyere, Henriette! . . . Gyertek, lányok! ... — És a grófnéval meg a megszeppent lányokkal elvonul.

Milka néni megijed és utána iramodik a grófi családnak, őt pedig Nepomuk báró követi nyomon.

*

István és Fifi egyedül maradt. A szép fiú és a csúnya lány. A vőlegényjelölt, aki irtózik a gondolattól, hogy feleségül vegye ezt a csúnya leányt és a reménybeli menyasszony, aki mindenáron meg akarja hóditani csinos legénykét!

Fifi a familia után néz és a fejét csóválja:

— Hát ezeket mi lelte? ... Mind elmentek!

István utána mondja mélabusan:

— Mind elmentek!

— Sajnálja? — vág a fiú szavába Fifi. — Fél velem egyedül maradni?

A fiú csak egy egyszerű tőmondattal felel:

— Jaj, de csúnya maga!

Fifi ajkáról pedig szaporán

árad a szó:

— Csúnya vagyok!? ... De nagyon házias! . . . Tudok sütni, főzni, mosni, stoppolni, hímezni, hámozni, horgolni, hortyogni, nótázni, mókázni, okarinán játszani és kerítésen mászkálni.

István közel van az ájuláshoz.

— Nagyon házias — mondja — és nagyon kedves.

Fifi örömmel vág a szavába:

— Nemdebár?

. — Debár! . . . Debár! . . .

— Nem vagyok csinos — folytatja Fifi, — de csintalan se vagyok!

JOHN K. SOLOSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITIBAN

8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353

LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870

István hatalmasat sóhajt:

— Kár!

Fifi közelebb húzódik hozzá:

— így, most mindent tud rólam, most nyilatkozzék kegyed is!

És a fiú kétségbeesetten védekezik:

— Még le se ráztam magamról az ut porát és már nyilatkozzam? Nekem nem olyan sürgős.

— Nekem: igen! — nevetett a lány bambán.

István behunyta a félszemét és fogai közt sziszegte:

— Komolyan mondom! . . . Becsületszavamra . . . Nagyon csúnya! . . .

István fél az elkövetkezendőktől és arra gondol, hogy elmenekül. Udvariatlanul, köszönés nélkül siet az ajtó felé és beleütközik Milka nénibe.

— Hová szaladsz? — kérdi Ludmilla.

— A friss levegőre! — dadogja az ifjú. — Rosszul érzem magam.

És kirohant.

*

Amikor magukra maradtak, Fifi zokogva borult Ludmilla

nyakába:

— Milka néni, drága, én oly boldogtalan vagyok.

Zápormódra hullottak a könnyek és Ludmilla hamarosan kitalálta, hogy mi történt. Fifike a nagy játékban megégette magát és beleszeretett Istvánba. Amikor ezt megmondotta neki, egy szóval se tagadta. Tágra nyitotta nagy szemét és csodálkozva szólt:

— Milka néni, drága, hiszen ez csak természetes. Hát nem látta maga is, hogy milyen aranyos az a fiú. És milyen okos: Milka néni, drága, el se tudja képzelni, hogy milyen okos!

Ebből a sirásból kiderült minden. És Ludmillának most már csak az volt a dolga, hogy szitsa a tüzet a parázs alatt. Elmondotta Fifinek, hogy ő meg miket tapasztalt. Látta együtt őket: a grófot, a grófnőt és Maudot. Hallotta, amint rábeszélték a nagyorru ifjút, hogy vegye el feleségül a legcsunyábbik Hétfaludy-lányt.

(Folytatjuk)

“Katolikus Magyarok Vasárnapja”

1960-as Naptára

korlátozott példányszáinban nálam kapható:

JÁNOSSY ÁRPÁD,

11787 Whithorn, Detroit 5, Mich. Tel. WA 5-6908

Ára: $1*50

A postaköltséget külön számítjuk.