Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-05-05 / 9. szám
1960 május 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-IK OLDAL A KINCSTÁRNOK KINCSE Sok-sokszáz esztendővel ezelőtt, akkor, amikor a perzsák hőstetteit Herodotos, a nagy görög történetiró jegyezgette, élt a perzsa hegyek között egy ■nagyon öreg pásztor a fiával, akit Hisztaszpesznek neveztek. A pásztor olyan öreg volt már, hogy járni se tudott bot nélkül s mindkét szemét hályog homályositotta el. Egy napon a jó Hisztaszpesz igy szólt apjához: — Engedd, atyám, hogy egymagám őrizzem a nyájat. Itt az ideje, hogy sokévi fáradságos munkádat kipihenjed. Az öregember, aki nagyon szerette a fiát, nem ellenkezett. Otthon maradt s ettől a naptól kezdve kövekből összehordott kis kunyhója előtt élvezte az áldott napmeleget. Egy reggel, amikor Hisztaszpesz legeltetés közben megint éppen tilinkózott, egy katona közeledett feléje. Vállán ij feszült, jobbjában hosszú lándzsát tartott. Egyszerű, nemestartásu harcos volt. Hisztaszpesz leeresztette tilinkóját s tisztelettel köszönt. A katona megállt a fiú előtt s barátságosan megszólitota: — Nagyon tetszik a hangszered. Nem adnád el jó pénzért? A fiú büszke szeretettel simagotta végig a tilinkót s igy felelt: — Szívesen odaadom, csak arra kérlek, ne kínálj pénzt érte. Vedd emlékül a kis pásztorfiutól, aki nem lehet a király katonája, mert nélküle szerteszéledne ez a nyáj. A harcos kemény vonásai ellágyultak ezekre a szavakra. Mosolygó szemét rajta felejtette az okosarcu, nyilt-tekintetü kis legényen. Átvette a tilinkót és csak ennyit mondott: — Köszönöm, fiam. — Jól körülnézte az igénytelen kis hangszert, aztán ajkához emelte s játszani kezdett. A hangszer megszólalt. A katona a völgy felé fordult és úgy fújta. De micsoda játék volt az! Valami bus dal szállt a völgybe le. Olyan puha, bűvös hangokat még soha nem hallott Hisztaszpesz. Most örült csak igazán a fiú, hogy szive szavát követte és pénzt nem fogadott el. Ez a játék, ez a dal nagyobb ajándék volt neki mindennél. Most elhallgatott a dal. A katona Hisztaszpeszre nézett s csöndesen megkérdezte. — Mondd, nem ismersz engem? A fiú elgondolkozva tekintett a kérdező arcába. — Nem ismerlek uram — felelte aztán egyszerű kedvességgel. — Azt látom, hogy Kürosz királyunk katonái közül való vagy. Ugye? — Emlékezned kellene pedig, mert sokszor jártam erre. Igaz, GONDOLJON AZ ÓHAZÁBAN SZENVEDŐ VÉREINKRE! kisgyermek voltál még. Atyád tanított tilinikózni engem. Hisztaszpesz pillája megrebbent, nagyot dobbant a szive. Térdre esett és az idegen köntösének a szegélyét ajkához emelte. — Uram. királyom! . . . — Igen, királyod áll előtted. Atyád bizonyára beszélt rólam neked. Hát igazán szeretnél katona lenni, fiam? — Nagyon; — Hisztaszpesz szeme ragyogni kezdett. Arca kigyult. — Állj fel, vezess atyádhoz. A kis pásztor felállt és boldogan megindult a köves hegyoldalon. Ám alig haladtak párszáz lépést, megállt, lehorgasztotta fejét és csüggedt hangon szólalt meg: — Ne haragudj, jó királyom, nem lehetek a katonád mégsem. Apám nagyon öreg már. Mi lesz vele ha gondját nem viselhetem. Ez a nyáj is szétzüllene nélkülem. Kürosz mosolygott. Magához ölelte a fiút: — Ne aggódj. Atyádat is magammal viszem. * Kürosz királynak Hisztaszpesz lett a kincstárnoka, főtanácsadója és legjobb barátja. Nagyur lett az egykori kis pásztorfiuból. Kürosz palotát építtetett neki és elhalmozta őt ajándékokkal, barátságának és szeretetének minden jelével. Meg is érdemelte. Becsületes és igaz ember maradt mindvégig. A nagy Kürosz meghalt s a temetési szertartás után Hisztaszpesz hosszú időre visszatért a hegyek közé, szülőföldjére. Csak akkor tért vissza, bölcs tanácsával, nagy tudományával Kambizesznek, Kürosz fiának segítségére kellett lennie. De mennyire megváltozott azóta Perzsia fővárosában az élet! Kambizesz nem tudta követni atyja nemes példáját. A régi, büszke egyszerűséget fény és pompa váltotta fel. Hangos tivornya lármája verte fel az éjszakák csendjét és minden mulatozásban Kambizesz, a király járt az élen. Az udvari nép gazdagodott és dőzsölt, a szegény paraszt meg dolgozott és nyomorgott. Hisztaszpesz volt az egyetlen, aki távol maradt a hangos tivornyáktól. Nem ragadt rá az uj királynak és környezetének a könnyelműsége. Emiatt haragudtak rá az urak. Úgy élt közöttük, mint a nagy múlt intő példája. Hisztaszpeszt, amúgy is sokan gyűlölték a király környezetében azért a barátságért, amivel Kürosz megajándékozta. Most aztán elhatározták, hogy elbánnak vele. Befeketítik a könnyen hivő, fiatal Kambizesz előtt. — Uram, ha üres a kincstár, fordulj Hisztaszpeszhez! Remélem, hitelez neked. — Jó volna egyszer a körmére koppantanod, uram — tanácsolta egy másik. — Van a palotájában egy terem, ahová senkit be nem ereszt, bár maga gyakran időzik odabent. Bizonyosan az aranyait számolja ilyenkor. Kambizesz csak mosolygott. — Ugyan, hová gondoltok? Atyám ezerszer is próbára tette a hűségét és sohasem csalatkozott benne. A rossz nyeleveket azonban nem tudta elhallgattatni és a nap még le sem ment s a fiatal király máris pálcát tört édesapja hűséges embere fölött. — Keressétek meg s rabszijra fűzve hozzátok elém — adta ki a kemény parancsot. Reggelre Kambizesz elé állították a megkötözött kincstárnokot. A király felcsattanó hangja gúnnyal és megvetéssel volt tele, amint kérdezte: — felelj, hová rejtetted az ország kincseit? — Uram, hadjárataid kimerítették a kincstárat. — De közben a tiedet megtöltötték, ugye? — Nincs semmim, uram, — felelte Hisztaszpesz tiszta tekintettel nézve a királyra. — Hazudsz! Tolvaj vagy! Több kincsed van mint nekem. — Láttad, uram? Meggyőződtél róla? — adta fel a kérdést Hisztaszpesz. — Még nem. de mindjárt megtalálom! Hisztaszpesz palotáját alig néhány lépés választotta el a királyi palotától. Átvonultak oda. — íme, otthonom. Mire vagy kiváncsi, uram? — Mutasd meg azt a termet, amelyet zárva tartasz. Uram ne kívánd, hogy az udvar előtt lebbentsem fel titkomat. Kambizesz intett kísérőinek, akik lassan visszahúzódtak. — Most aztán lássam kincseidet. Hisztaszpesz kinyitotta az ajtót. Teljesen üres terembe léptek. Csupán az egyik sarokban állott valami ládaféle. Kambizesz beletekintett. Egy tilinkó hevert az alján, meg valami ócska ruhaféle. — Gúnyt űzöl velem, Hisztaszpesz! — Nem, uram! Valóban ez az ÉDES AN Y ÁM NA K De szeretném, ha ma reggel Kipattanna minden rózsa, De szeretném, ha ma reggel Minden madár dalba fogna. Madárkáknak megmondanám: A legszebb dalt énekeljék. A rózsákból óriási Illatos, szép csokrot szednék. Közepére beletenném, Elrejteném a szivemet, Úgy nyújtanám édesanyám Imás ajkkal, hála-csókkal E tündéri csokrot neked. én kincsem. Gyermekkorom emléke. Gyakran volt szükségem rá, hogy visszahúzódjam ide és felidézzem a multat. így tudtam megóvni magamat, hogy el ne felejtsem, hogy egykor ki voltam. Ennek a ruhának köszönhetem, hogy nem csaltam meg atyádat, sem téged meg nem károsítottalak soha. Ennek köszönhetik ellenségeim, hogy még élnek. Az én kincsem, uram, a szegénységem. A király szemét elfutotta a könny. Lelke mélyén valami nagy, ragyogó fehérség ébredt. Nem tudott szólni. Odakint, az udvari emberek szemeláttára megölelte Hisztaszpeszt, lekapcsolta válláról a királyi palástját és hűséges kincstárosa vállára terítette. Aztán igy szólt: — Testvéremmé fogadlak, Hisztaszpesz. íme, itt állnak azok, akik becsületedet be akarták mocskolni előttem. Fejüket kezedbe adom: vegyék el méltó büntetésüket. Hisztaszpesz Kambizesz felé fordulva, igy szólt: — így nem fogadhatom el ajándékodat, királyom. Ha méltó testvért akarsz nyerni bennem, mert hiszen testvérednek neveztél, ugye, bocsásd el őket bántatlanul. — Királyi testvérem akarata teljesüljön. Menjetek békével. . . . amikor pedig Kambizesz még fiatalon, hirtelen halállal meghalt, a perzsa trónon Hisztaszpesz fia, Dáriusz követte ... EMLÉKVERS Magyarország a mi kedves szép hazánk, Ott ringatta a bölcsőnket jó anyánk. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú Süzetben A legnépszerűbb uj és régi magyar nóták gyűjteménye tiszta és olvasható nyomással. Ára szállítási díjjal 1 dollár KIS DONGÓ — 7907 W. JEFFERSON AVENUE — DETROIT 17, MICH. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
