Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-03-20 / 6. szám
1960 március 20. KIS DONGÓ - CLEAN FUN 7-IK OLDAL A MOCSÁR LILIOMA (Folytatás.) Akkor mást mondok. Kész vagyok önt csendes üzlettársnak elfogadni. Most már az én találmányaimnak elérkezett a korszaka. Feljött az én napom. Pokolbeli nap, hahaha! — Az irredenta megveszi a pyranastor találmányomat. — Miféle csoda az? — Ami a világot ki fogja forgatni a sarkából. Egy olyan gép, mely léghajóból, torpedó-1 ból és tempirozó óraműből van kombinálva s percre kiszámitva zuhantja alá bevehetetlennek hitt várakra szétromboló tiizaknáját. Megkísértem a hazafiul érzelmeit tüzbe vinni. — Nem lesz abból egy kis baj, ha az ország ellenségeinek adunk el ilyen találmányt? Oh de könyv nélkül tudta ő már erre a mentséget. —- Hisz az irredenta csak Ausztriának ellensége, nem nekünk. S ha nem méltányolja a hazai találmányokat ez az ország? Kináltam én ezt a magyar kormánynak is. Hát hallgattak rám? Még'kiüldöztek, mint veszedelmes embert, jó hogy egy Suttogó-utca van a világon, ahol meghúzhattam magamat. Itt hagynak nyomorogni, magamat, gyermekeimet éhséggel küzködni, annyi tudománnyal és kísérleti tapasztalattal, amennyivel én bírok. Az én emberkaszáló gépemmel a muszkákat meg lehetett volna semmisíteni még Plevna alatt. Hát vették figyelembe? Most aztán itt az elismerés. Kétszáz ezer lírát kapok érte, uram, kétszáz ezer lírát! Hát vádolhat engem azért ember vagy önlelkiismeret, ha mint családapa, mint üldözött hazafi, mint találmányára büszke tudós, "két kézzel kapok az ajánlat után? E találmány meg fogja örökíteni nevemet, inint Congreve nevét a röppentyűk. SZERKESZTŐI ÜZENET Felkérjük kedves olvasóinkat, hogy előfizetéseiket vagy egyéb pénzküldeményeiket (Money order vagy Am. Ex press Money order) ne személynévre, hanem az újságnak címezzék: “Kis Dongó - Clean Fun” névre. Hagytam beszélni. Meg voltam felőle győződve, hogy egy szó sem igaz mindabból, amit most hallok. — S ezt az összeget azonnal lefizetik, amint a legelső minta, kicsiben, elkészül — szólt Häggeus kevélyen hátraigazitva fejét a két válla közé. — Ehhez azonban szükséges valaki, aki kölcsönözne rövid lejáratra 2000 forintot; tudja ön; a léghajó, az irányitó önmozdony, a tempirozó óramű, stb . . . S itt előhúzott egy mechanikai képet a zsebéből, aminek az ákombákjaiból elkezdte nekem magyarázni a rettenetes pyranastator szerkezetét, hegyirőltövire: mig tökéletesen megértettem a dolgot. Egy oly gépről van szó, amellyel az én zsebemből két ezer forintot ki lehessen huzni. Dejsz ilyen masinát ki nem találsz, öreg pupos. Mikor egészen fölvilágosított, fölkelt a helyéről, a kezét a váltamra tette s büszkén fejezi ki magát. — Midőn üzletem nyomorral, bukással volt összekötve, nem akartam önt ahhoz osztályosul fogadni; most, midőn dicsőség és gazdagság kínálkozik, én jövök kínálni a szövetséget. Nagylelkű férfiú! No megállj! Majd mindjárt kigyógyitalak én ebből. — Nekem azonban, édes tudós barátom, ez idő szerint éppen nincsenek meg azok a kétezer forintjaim. — Ah, hoho! — hencegett a barátom, ledobva magát a karszékbe, s a féltérdét a két keze közé emelve, és úgy himbálva idomtalan trapezium termetét. — Hát hiszen csak nem képzeli ön azt, hogy azért fordultam önhöz, hogy önt megszivattyuzzam? Távol áll tőlem! Mit? Hiszen ha ilyen roppant megrendeléseknél akár a fiumei cégnek, akár az irredentának mondanám azt, hogy kétezer forintra van szükségem, hát holnapután i^t volna az asztalomon. De azt én soha sem teszem. Előleget kérni a megrendelőtől, kivált az olasztól, mindig hátrányos dolog; mert akkor észreveszi a gyáros megszorultságát s negyedrész árat igér. Jóhitelü cég soha sem kér előleget! Nincs itt arra szükség! Megesnék bele! Ha egy szilárd cég megakadna nyomorult kétezer forint miatt. Erre “mi” nem szorulunk. “Nekünk” van hitelünk. Még nem sejtettem, hogy ebben a “nekünk”-ben én is benne vagyok. Haggeus ur csakhamar megértette ezt velem. Keblébe nyúlt, kivett? a tárcáját s bankári módon vett elő annak rejtekéből egy -hosszú papirost, melynek narancssárga színéről már megtudja minden szakértő, hogy az váltó. Már ki is volt töltve, s Haggeus ur “elfogadom”-) ával ellátva. Ez ám a pyranastator. Ismerem én “ezt” a pokolgépet régen, édes púposom! •Hej, de sokszor a levegőbe ve^ tettek már engem ezzel az én “irredentistáim”. Nagyot bámultam rá, s azt kérdeztem tőle, hogy ‘mire való ez?” Ez a kérdés olyan nagy szemtelenség volt tőlem, hogy ennél csak az övé volt nagyobb, mikor felelt rá: — Nem érdemes a szóra, — szólt, a fél lábát keresztül vetve a szék oldaltámláján. — Puszta formalitás. A pesti takarékpénztárak megkívánják, hogy három aláíró legyen egy váltón. Az elfogadó én vagyok, teháj, én fizetek a lejáratkor, a kiállító Kozák ur, a társam; önnek csak azt a szívességet kell megtennie, hogy hátul Írja rá a magáét, ahol már semmi irás nincs. Ugy-e megteszi azt, édes Koribanya ur? — Uram! — mondék elszántan. — Ez a kéz még soha a Koribanya nevet váltóra le nem irta. No már ilyen igazat soha életemben nem sikerült mondanom, pedig próbálgatom hébehóba. — Uram! — mondá ő, olyan ártatlan képet csinálva, mint aki soha váltó-óvást nem látott ez életben. — Se jótállásról, se fizetésről nincs szó. Hát nincs önnek a becsületemben bizal-FELKÉRJÜK OLVASÓINKAT, hogy címváltozásaikat közöljék szerkesztőségünkkel. Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) ä Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 ma? Csak a nevét kérem: és semmi egyebet. (A nevemet ám? de melyiket? Hogy az igazi nevemet többé semmiféle uj váltóra le nem írom, erre becsületszavammal köteleztem magamat az apósomnak, s most hevenyében megszegjem ezt a parolámat? S ugyanakkor fel is kell fedeznem a valóságos állásomat Haggeus ur előtt s azzal egyúttal elárulom, hogy engem semmiféle üzleti érdek nem hozott ide; hanem csak a leányát kisértem haza? Vagy pedig Írjam alá azt a nevet, amit vaktában kikaptam az emlékemből? Egy idegen ember nevét? Hisz az meg valóságos váltóhamisítás? Még hogyha kedvefh volna is az obligóba lépéshez; amiről tudok már annyit sok esztendei prakszis után, hogy az egyértelmű a fizetéssel, azt bizony meg kell gondolnom, hogy az ilyen aláírás által az a váltó pinceváltóvá változik s az aláírót könnyen a pincébe juttatja.) Azt gondoltam ki, hogy majd elrontom én ezt a váltót. Két forint bánja meg. Csak nincs a púposnak a zsebében egy másik blankette tartalékban. Csalogathat aztán engem ide többet akár mézeskaláccsal! — Jól van, hát hol az Írószer? — Mindjárt szolgálok vele. Minő tollal szeret ön írni. — Ludtollal szeretek. A réztollal beleakadok a papirosba. — Mindjárt készítek egyet: tessék addig előkeresni a kalamárist a leányom Íróasztalából. Ott lesz a fiókban. Nem úgy mint a minap; mikor vörös tintával irtunk. (Folytatjuk.) AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas magántanulásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szavak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv Ára postán, szállítási és biztosítási díjjal $3.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — I
