Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-20 / 24. szám
4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 december 20. Példa, amely követőket keres A Bethlen Otthon Igazgató Tanácsának november 14-én Ligonierben tartott rendkívüli ülésén, amelyen a hirtelen elhalálozott Nt. Varga Éajos, az öregek Házának volt felügyelője megüresedett helyét töltötték be Nt. Csia Kálmán jelenleg East Chicago-i lelkipásztorral: olyan események is történtek, amelyek méltán megérdemlik, hogy azokról necsak a felvett jegyzőkönyvben, de a legszélesebb nyilvánosság előtt is megemlékezés történjék. Amint azt az Otthon Alapszabályai előirják, az Igazgató Tanács alkotó tagjai: Egyesületünk teljes Vezértestülete, továbbá azoknak az egyházi szervezeteknek vagy világi intézményeknek képviselői, amelyek rendszeresen támogatói az Otthon munkájának. Komoly érdeklődésükre jellemzően a behívott képviselők teljes számban jelentek meg a gyűlésen, számszerint negyvenhárom. A választás megejtése után annak a propaganda kampánynak széleskörű megszervezésére került sor, amely felölelni kivánja egész Magyar-Amerikának területét s elérni kiván minden olyan jóindulatú magyart, aki anyagi áldozatra is hajlandó azért, hogy megöregedett s kellő támasz nélkül maradt testvéreinek uj és minden modern követelménynek megfelelő Otthon legyen építhető. Mert, amint az már köztudomású, jelenlegi épületeink részben már alkalmatlanokká váltak s egyébként sem tudják befogadni a mind nagyobb számban jelentkezőket. Egyesületünk és a Bethlen Otthon minden hivatalos fóruma letárgyalta és jóváhagyta már az építkezési terveket. Ezeknek teljes berendezéssel való megvalósításához azonban olyan hatalmas összeg, megközelítőleg 4-500,000 dollár szükséges, amelynek egészben vagy legalább nagy részben való összehozása komoly erőfeszítést s főként áldozathozatalra kész lelkeket kiván. Erre hivatkozással hadd jegyezzük itt fel, hogy a gyűlés tagjai, lelkes egyhangúsággal A GYÉMÁNTJUBILE ÖRÖMÖKBEN GAZD ÉS BÉKESSÉGBEN William Penn 1 nemcsak a komoly erőfeszítést vállalták, de egyéni áldozatkészségükről is olyan szép bizonyságot szolgáltattak, amely kétségtelenül érdemes arra, hogy követésre méltó példaként állítsuk azt minden fajtáját szerető magyar testvérünk elé. Amint azt előbb már jeleztük, a gyűlés teljes jogú tagjai mindössze 43-an voltak. A gyülésvezető elnök kérésére egymásután állottak föl s egyéni adományként Tizezemégyszázötven, saját körzeteiken belől levezetendő gyűjtési akcióik minimálisan remélt eredményeképen Huszonkétezeregyszáz, az Egyesület tagjai között három éven át levezetendő gyűjtésből Huszonötezer, összesen tehát ötvenhétezerhatszáz dollárt ajánlottak meg az Öregek Otthonának felépítésére. Ritkán adódik számunkra olyan öröm, mint aminővel erről a dicséretes eseményről hirt adunk. Komoly emberek komoly elhatározása volt ez s amidőn ennek a hírével majd helyenként bekopogtatnak magyar testvéreink hajlékaikba a lelkes gyűjtő nők és férfiak, azt hisszük, sem zárt ajtókra, sem zárt szivekre nem fognak találni. Szent meggyőződésünk ugyanis, hogy amerikai magyarságunk a már felépült vagy épülőfélben levő uj templomai mellett érző magyar szivének legjobb szándéka szerint segíteni fog felépíteni a ligonieri Öregek Otthonát olyan széppé, kényelmessé és igazán otthonossá, amilyenné azt tervezői szánták s amelyik bizonysága lehet nemes keresztyéni gondolkodásának. Borshy Kerekes György az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke. KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENÜE, DETROIT 17, MICH. Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E Lap minden olvasója. * Subscription price one year $4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00. Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK Kedves olvasóim!... Mondok egyet, kettő lesz belőle. Menjünk haza szép Magyarországra és gyerünk ki falura! Minél eldugottabb, minél távolabb van a világ zajától és a jelen megszállás lelki fertőjétől, annál jobb. “Ott találjuk azt az életdus őstalajt, melynek televénye még nem lett át meg átforgatva, vegyítve idegen behatásokkal. Ott még látunk embereket divat nélkül, föllépést pózolás nélkül, szívességet teketória nélkül, Beszédet is hallunk az “egyedül üdvözítő párt” és világmaszlag magasztalása nélkül. Tehát, föl a szánra! És ... hajtson János bácsi, mig falut nem érünk meg se álljon! Hadd lássuk, hogy várják ott az egyszerű, “át nem forgatott” szivek a Jézuskát. A PATTOGTATAS De ni csak . . . Minél közelebb jövünk a faluhoz, annál nagyobb a zaj. Mintha lőgyakorlatot tartana benne egy ezred katonaság. Szörnyű nagy puffogás hallatszik minden utcából. Meg is kérdezzük: — János bácsi! Mi itt ostromállapotba jutunk? — Ne tessék félni, — mondja János bácsi, — ez már igy szokás faluhelyen. A legények igy ádventi estéken a lábas jószág (ló és szarvasmarha) megitatása után kiállnak, ki-ki a házuk elé, végtül-végig az utcára és elkezdenek hosszú ostoraikkal pattogtatni. Azelőtt lődözés is módiba vót, de most a csöndérök megbüntetik az ember fiát, azért nem lődöznek, csak — loppa1”. A kétcsövű, elöltöltő, fujtásos és kapszlis mordályok már régen múzeumba kerültek falun is. Hej, azelőtt igy adventkor, bezzeg munkában voltak! Csak úgy itták a puskaport s olyanokat puffogtak, hogy valamennyi kutya hanyat-homlok rohant a kertek aljára. KÁNTÁLÁS VAGY KŐRINGÁLÁS Öt-hat tagból álló sihedercsoportok (13-16 éves fiuk) baktatnak az utcákon s ahol világosságot látnak az ablakban, — no meg ahol a kuvasz meg nem ugrasztja őket — odaállnak a fal alá s beszólnak a házban ülőknek: “Möghallgatik-é az angyali vigasságot?” Ha a visszaadott hang kedvező, akkor neki kezdenek a kántálásnak: egy-egy ádventi szent éneket zengenek. A végén persze dió, aszalt szilva s más efféle nyalánkság jár nekik egy kis torok-kenésre. Ez azonban mind csak Ízelítője a szent karácsonyestnek. Akkor jön a java. Éspedig mindenekelőtt A VACSORA Sok helyen ez maga egész szertartás. Főzni mást nem szabad, mint lencselevest aszalt szilvával és mákos “csikmákos” (metélt) barátfüllel. Azonfölül van kalács, amennyi tetszik. Az asztal közepén egy jó szakajtóra való árpa-halom áll, rajta terítő. E halom tetejébe kerül a nagy tál, ahonnan mindenki “szed” rnagának. Méz, bors, ostya, dió, alma sem hiányoznak, de ezek mind a “kerek-kalácsban” vannak. (Itt tessék egy kisebb fajta malomkőre gondolni, melynek közepén jókora lyuk van, az a sok jó mind ebben a lyukban van és az egész kerek-kalács “eleje lisztből” van, azaz fehér, mint a frissen esett hó.) A kerekkalácsot egész Háromkirályokig megenni nem szabad, de ami benne van, azt igen. Az asztal alatt szintén van árpa, egy jókora szakajtóban áll épen a felső halom irányában. Bácskában az árpa helyett szalmát hoznak be a szobába, még pedig annyit, hogy benne hálni is lehetne a földön. Ha a kis Jézus az éjjel szalmán feküdt, ők sem akarnak párnán, ágyban aludni. Az apa ez estén ünnepélyes asztali áldást mond. Olyan szent tószt-féle ez, amit igy fejez be: “adjon a jó Isten bort, búzát békességet, ha pedig kiszólit ez árnyék világból, adjon a lelkűnknek örök üdvösséget.” A pattogás és kántálás e szent estén ujult erővel tör ki, csakhogy a kántálók most már nem adventi, hanem karácso-Legolcsóbb és legszebb ajándék Karácsonyra és Újévre a “Kis Dongó“
