Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-12-05 / 23. szám

1960 december 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLL. Kié lesz a Füzfa-fo “KIS DONGÓ” regény Érdekes, változatos és izgalmas kalandok sorozatán vezeti végig az olvasc kát. (Folytatás.) — Right... — bólintott rá Hendry. — Szükség lesz a val­lomására. Dave régi lakos a tájon és nagyon megbíznak benne az emberek. Az ilyen cinkos mindig aranyat ér. Chad bólintott. — All right. Hogy hivják az embered? — Egyenlőre nem tudom. Bob Harper néven körözték odafent Névadóban. De lehet, sőt biztos, hogy valami álnéven fog szerepelni. Nem bolond, hogy a régi nevén nevezze ma­gát. Chad gyanakvóan csóválta a fejét. — Nem tetszik nekem, hogy olyan nagyon őszinte volt hoz­zád az a pasas. — Miért? — Na hallod? Az ember nem dicsekszik el a saját körözőle­velével. Arról nem is beszélve, hogy az olyasmit nem szoktuk magunknál hordani. Te talán magadnál hordtad valaha a körözvényeidet? — Nem. Még a falról is le­vakartam inkább. Hendry ingerülten csattant fel. — Számunkra tulajdonkép­pen mindegy, hogy igaz-e a kö­­rözvény, vagy hamisitott. — Dehogy mindegy! — hor­kant fel Chad. — Hátha detek­­tiv a pasas? • — Akár detektiv, akár nem, nekünk csak az a fontos, hogy ráterelődjön a gyanú. És ha ügyesen csináljuk, hamar fel­­zudul ellene Ellson közvélemé­nye. Akkor aztán úgyszólván szabad préda a fiú. Ott terit­­jük le, ahol érjük. Még dicsé­retet is kapunk érte, hogy meg­szabadítottuk a környéket egy veszedelmes banditától. Chad álmosan pislogott az ágya felé. — All right, engem most nem érdekelnek a mások bajai. Talán a legközelebbi napok alatt kialakul valami okos terv bennünk. Látnunk is kell előbb azt a pasast. Nem mehetünk vaktában neki. Hendry megvetően nézett vé­gig a Pope fivéreken. — Gondolhattam ^ volna, hogy túlságosan belétek ette magát a kispolgári nyugalom. Mondjátok egyszerűen azt, hogy nem akartok az én dol- i gomba avatkozni és ha nekem bajom van valakivel, intézzem el vele egyedül a ssját szakál­lamra. Chad megvonta a vállát. — Tőlem igy is i elfoghatod. Most azonban túlságosan ál­mos vagyok az ilyen vitákhoz. Menjetek fiuk és álmodjatok szépeket a titokzato;. idegenről, aki halálra ijesztette Hendryt. Good night, boys . 1 . Kitessékelte kéáői vendégeit és hatalmas ásítással feküdt ágyába. Hendry bosszúsan nézett a másik két Pope után, akik a farmépület másik :zárnya fe­lé ballagtak. — Majd észbekrptok ti is, gyáva coyotok ... — mor­mogta a fogai közö ;t dühösen. — De attól tartok, hogy akkor már késő lesz . . . Beült a szürke Ford kocsijá­ba és elpöfögött a síját farmja irányába, mint egy rossz lá­tomás. III. Catherine Calson, a “Két Cé”-farm tulajdonoía az irodá­ban ült és az üzleti könyvekkel bajlódott, amikor kopogtattak az ajtón és magas, szélesvállu, megnyerő mosolyu fiatal férfi lépett be. — Miss Calsont keresem — mondta az idegen é| amint vé­­gigsiklott pillantása a lány fi­­nomvonalu, de acélosan izmos alakján, könnyű íjiosoly csil­lant meg a szeme sörül. Käthe egyetlen oillantással felmérte az idegen;. Amint a nyugodt, acélszürk; szemekbe nézett, rögtön az volt az érzése, hogy ez az az embe’, akire be­hunyt szemmel rábízhatná a sorsát és ugyanakkor kissé el­­szégyelte magát önmaga előtt, mert az jutott eszébe, hogy hátha a férfi nem volna haj­landó gondoskodni lóla. — Én vagyok -- mondta halk, nyugodt hang án, mire a férfi arcán mentegítődző mo­soly jelent meg. — Bocsásson meg, miss . . . Azt hittem, hogy niss Calson afféle száraz vénkisasszony Egy szerény 4 dolláros ajándékkal egész éven át örömet okoz és szórakozást nyújt rokonának vagy jóbarátjának, ha megrendeli Karácsonyi vagy Újévi ajándékul a “KIS DONGÓ”-* Vegyünk részt a “CSAK EGY UJ ELŐFIZETŐT” mozgalomban! lesz, aki rövidre nyiratja a ha-1 ját, lovaglónadrágban jár, sa­­játkezüleg pofozza fel a cow- | boyait és ha arra kerül a sor, | két revolverrel verekszik egy­szerre. Käthe egy árnyalattal piro­sabb lett. — És engem kinek nézett? j — Legjobb esetben valami titkárkisasszonyfélének ... — mondta a férfi és letette a ka­lapját az egyik székre, miköz­ben otthonos közvetlenséggel telepedett egy másik székre. — Kissé szokatlan, hogy ragyogó szépségű, fiatal lány farmot ve­zessen. Käthe arca elkomolyodott. — Először is; nem én veze­tem a1 farmot, hanem John Campbell, az intézőnk. Másod­szor; azért jött, hogy ezeket el­mondja? Most a férfi komolyodott el. — Igaza van, miss Calson. Faragatlan tuskó vagyok, de­­hát ezen már aligha változtat­hatok. Stanley Hughes a ne­vem és a szomszédos birtok gazdája vagyok már csaknem negyvennyolc órája. A lány kezét nyújtotta Hug­­hesnek. — Nagyon örülök a szeren­csének. Ez tehát afféle tisztel­gő látogatás, amelyet a szom­szédainál tett és eközben vett sorra engem is? — Részben. Azonkívül még van valami okom arra, hogy meglátogattam. Még hozzá szi­gorúan üzleti. A lány kutató pillantással fürkészte Hughes férfiasán nyílt, keményvonalu arcát.’ — üzleti ajánlat? Csak nem akarja megvenni az én farmo­mat is, Mr. Hughes? A férfi elhárító mozdulatot tett. — Ilyen nagyratörő terveim nincsenek. De a Füzfaforrás vi­déke érdekelne. A lány egy pillanatra elfelej­tette, hogy rokonszenves külse­jű férfivel áll szemben, ő pedig egy nem kevésbbé rokonszenves külsejű, fiatal lány. Egyszerre feltámadt benne a nyugati far­mer vér, az apja és a nagyapja vére, akik körömszakadtig ra­gaszkodtak a megszerzett terü­letekhez és ha kellett, vérrel védték meg, ami az övék volt. Szinte ellenségesen hideg lett a pillantása és metszővé vált a hangja. — Úgy?! ... Tehát a Füzfa­forrás körüli vidék? És mit óhajt azzal, ha szabad tudnom? Hughes mosolygott. Könnyű, nyugodt mosoly volt, ami külö­nösen vonzóvá tette az arcát, szinte az egész szoba mosolyba borult tőle. Hogyne tudhatná. Hiszen egyenesen azért jöttem ide, hogy ezt megmondjam. A leány szava hidegen csen­gett: — Tehát? ... Hughes tudta, hegy 'ha egy kerek milliót igér a Füzfafor-Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 rásért, akkor sem kapja meg, ezt világosan leolvashatta a lány eltökélt kifejezésü arcáról, nyugodtan, hideg, szinte konok pillantásáról. Mégis úgy szólalt meg, mint­ha határozott ígérete volna a tárgyalás eredményes befejezé­sére. — Füzfaforrás körüli vizjo­­gok érdekelnek, Miss Calson. Számomra rendkívül fontos an­nak a területnek a megszerzé­se, mert anélkül lehetetlen a külső legelőim használata. Se­hol sincs viz a környéken csak a Füzfaforrásnál. Käthe szeme harciasán csil­lant. — Ez kellemetlen lehet. De még mindig nem értem, mit akar tőlem? Adjam el a Füzfa­forrás vizjogait? Hughes bólintott. — Ez az egyik megoldás. — Máris elvethetjük. Egyet­len talpalatnyi földet sem adok el abból, amit apáim szereztek. Mi a másik megoldás? Hughes szeme körül eltűnt a mosolygó kifejezés. — A másik az, hogy meg­egyezünk a viz közös használa­tára. Ön megengedi nekem, hogy ráhajtsam marháimat az ön területére és megitathatom őket a Fűzfa-forrásnál. Esetleg a patak egyik részén, amely közel esik az én legelőimhez. Természetesen, ezért hajlan­dó vagyok illő vizdijat fizetni. Ez csak elfogadható? Käthe tagadólag ingatta a fejét. — Ez még rosszabb, mint az első megoldás volt. Hogyan képzeli, hogy az én területemen csatangoljanak a csordái? Mert azt maga is nagyon jól tudja, hogy ahol egy csorda elvonul, ott jóidéig nem legelhet állat. Széttapossák és lelegelik a fü­vet, csülökig feltúrják a földet. És azt akarja, hogy az én föld­jeimen sétálgassanak keresztül­­kasul a maga csordái? Egé­szen bolondnak néz? Hughes elvörösödött. — Bocsánat, miss Calson, én tisztességes ajánlattal jöttem. Käthe bólintott. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

Next

/
Oldalképek
Tartalom