Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-12-05 / 23. szám
8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 december 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK KI AZ V BOLDOGTALAN? ” Kvártélyozkodnak a huszárok, az utcán egy tiszt várakozók a legényére, ki bement a házba, hogy alkalmas helyet találjon; utóbb kijön nagy haraggal: — Itt is van már valaki! — Miféle vadállat? — kérdi a tiszt. — Nem tudom én, vitéz kapitány uram a nevét, csak ez az, aki a húskonzerveket komendirozza.-----------«£ §*»----------BÖRSEREG Jön a. nemzetőrség! — szóla egy önkéntes a táborban nagy örömmel. — Nem őrsereg az, — hanem bőrsereg; — jegyzé meg egy gránátos. — Hát már ugyan miért volna az bőrsereg? — Csak azért, mert háborúban nagyon félti a bőrét.--------------------------MEGÉRDEMLI Választások előtt az egyik jelölt egy hosszú beszédet mon-| dott, mire egy beborozott polgár megjegyzi; — Már én pedig csak erre adom a szavazatomat! ... — Aztán miért? — kérdi egy ellenpárthoz tartozó. — Hát csak azért, mert ilyen hosszú beszéd alatt egyetlen egyszer sem pököt — mondja a polgár őszinte meggyőződéssel. GYŐZNI AKAR — Kend melyik párthoz tartozik, — kérdik az egyik elázott polgárt a szavazók. — A jobbódalashon, — válaszol a polgár. — De hiszen a baloldalra adta a szavazatát — mondják neki a komái. — Bánom is én, akármelyik párt, csak győzzünk!-------------------------BÉKÜLÉIvENY , — Kapitány uram! — szólitá meg a cigány éppen a legnagyobb ágyutüzben — mutássá meg nekem, melyik azs in ellensigem. — Mit akarsz vele? — kérdi a kapitány. — Nagyon seretnik vele kibikilni. \-----------r»-.-------------NEM TESZ SEMMIT Egy uj harang fölszenteltetvén, sok kifogást tőn ellene egy vén, szüntelenül fecsegő dáma, — s többek közt azt mondá a harangöntőnek, hogy a harang hangja igen éles, de nem elég dörmögő. •— Az nem tesz semmit — mondja a harangöntő, — ha majd olyan idős lesz, mint ön asszonyom, elég dörmögő lesz. A “KIS DONGÓ’’ előfizetési dija egy évre csak 4 dollár. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes élclap havonként kétszer,, — minden hó 5-én és 20-án — jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre szerény 4 dollár, félévre 2 dollár. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élclapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta jó humort, tréfás történeteket, szivet-lelket üditő, szórakoztató olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti. Ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg a “Kis Dongó”-t, hanem rokonaiknak és ismerőseiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. — VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre szíveskedjék küldeni. Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ....................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ................................................................................... Állam: — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1909. Ez még békebeli történet. Akkoriban, hosszú évekkel ezelőtt, még az a tapintatlan szokás volt divatban, hogy a tanári kar a kedves szülőket gyermekeik iskolai előmeneteléről három Ízben értesítette. Karácsonykor, husvétkor és az év végén. Ami különösen karácsonykor volt bizonyos esetekben meglehetősen kellemetlen. Mert a karácsony — ugyebár — a szeretet ünnepe. És a szülő, aki természetszerűleg szereti gyermekét, ennek a szeretetnek a Szent Estén pláne nagyon szívesen adja kézzelfogható tanujelét, mindenféle apróbb-nagyobb ajándékok formájában. Na de viszont, hogy adhasson efajta tanuj elet az a kedves szülő olyan gyereknek, aki karácsonykor rossz bizonyítványt hozott haza? Hol van akkor a szülői igazságszolgáltatás és hol az erkölcsi világrend diadala, ha az a haszontalan kölyök azt hiheti, hogy az egész mindegy, hogy ő latinból megbukott, azért épp úgy megkapja azt a flóbertpuskát, mintha nem bukott volna meg, — ezzel szemben azonban, hogy kívánhatja valaki egy kedves szülőtől azt, hogy most aztán ne vegye meg azt a puskát, csak azért, mert azzal a szegény gyerekkel az a kis félreértés történt, pláne latinból, mikor a gyerek úgyis mérnök akar lenni, hát minek egy mérnöknek latin és különben is: latinból állítólag maga Petőfi Sándor is megbukott. Na, elég az hozzá, hogy ilyen és ehhez hasonló nehéz lelki tusák és szinte megoldhatatlannak látszó adni vagy nemadni problémák merültek fel akkoriban a legtöbb karácsonyi bizonyítvány előtt álló szülő életében és legjobb tudomásom szerint csak egyetlen egy szülő oldotta *meg a fentnevezett ajándékzoási problémát bölcsen, egyszerűen és szinte kivételes zsenialitással. Józsi nevű barátom édesapja, akivel az én apám annakidején éppen egy nappal a karácsonyi bizonyítvány kiosztása előtt találkozott. — Hova rohansz Feri? — kérdezte tőle az apám. — Á — mondta Feri bácsi egy parányi szégyenkezéssel, — ennek a Józsi gyereknek ígértem karácsonyra egy flóbertpuskát. Na és? Olyan sürgős? — Hát hogyne volna sürgős — dörmögte Feri bácsi elkeseredetten. — Holnap kikapja a bizonyítványát és attól félek', hogy ha én azt a bizonyítványt meglátom, akkor már nem vehetem meg neki azt a puskát. Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. 1939. Ehhez a történethez nem kell sok bevezetés. Legfeljebb annyi, hogy ugyanaz a Józsi, akiről ebben az előbbi történetben szó volt — ma már maga is kedves szülő és van neki egy Feri nevű fia... És ennek a Ferinek ő karácsonyra pontosan ugyanolyan flóbertpuskát ígért, mint amilyent annak idején ő kapott az apjától. És meg is vette neki. Hogy milyen körülmények között, arra vonatkozólag legyen szabad idemásolnom a vele e téma körül lefolyt rövid beszélgetésünket. — Hova rohansz, Józsi? — kérdeztem tőle pár nappal karácsony előtt. — A — mondta egy parányi szégyenkezéssel — ennek a Fari gyereknek Ígértem karácsonyra egy flóbertet — pedig nem érdemli meg az a haszontalan kölyök, mert intőt hozott haza latinból. — Hát akkor miért veszed meg neki? — Mert tudod — dörmögte Józsi, az előbbinél talán egy árnyalattal még zavartabb szégyenkezéssel — régi családi írásokat kellett összekeresgélni és közben az a kölyök valahogy a keze közé kaparintotta az én régi, harminc év előtti karácsonyi bizonyítványomat... — szólt és tehetetlen bűntudattal fordult be a közeli fegyverkereskedés ajtaján.--------§•*----------ADDIG TIZET IS LELŐ Szeben elé székely újoncokat vittek. Gyakorlat alkalmával egy újoncot többi közt arra oktatott hadnagya, hogy töltéskor hány tempóban eressze be és ismét hányban huzza ki a vesszőt a csőből. “Vigyázz! egy, kettő, három.” “Ej, hadnagy uram!” jegyzé meg a baka, minek az a sok ceremónia? Beteszem és ki is veszem egyben is; volt már nekem puska a kezemben s amig maga ceremóniázik, én tizet is lelövök.”-----------------oSS-j -----------------HEINRICH HEINE (1797-1856) 'német költőnek egy fűzfapoéta bírálat céljából elküldte a költeményeit. Nem sokat nyomott, mindössze néhány kilót. Levél is volt mellékelve hozzá, melyben a titkos költő ékes rímekbe arra kérte a poétát, hogy olvasa el a verseit, mert úgy érzi, hogy egy Heine ajkáról még a dorgálás is lovaggá üti az embert, lehet mondani, nemesi rangra emeli. Heine a verseket ezzel a rövid mejegyzéssel küldte vissza: “Tekintse úgy, mintha kineveztem volna önt... nagyherceggé.” Legolcsóbb és legszebb ajándék Karácsonyra és Újévre a “Kis Dongó“ KÉT KARÁCSONY
