Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1960-11-20 / 22. szám

4-IK OLDAL

KIS DONGÓ — CLEAN FUN

1960 november 20.

KIS DONGÓ - CLEAN FUN

The Only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Published every 5th and 20th of each month by

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICH.

Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója,,

Subscription price one year §4.00 — six months $2.00. Előfizetési ára egy évre: $4.00 — hat hónapra $2.00.

Hirdetési árak: Egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés $1.50 verses hirdetés $2.

Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879.

TRIANON: Háromszor “Nem, Nem, Soha!”

MCI«

Mint minden karácsony előtt, ezidén is szines levélzáró bélyegekkel igyekszik az Amerikai Magyar Szövetség felhívni a 'közfigyelmet a népünket legfájóbban érintő kérdésekre. Uj hazában megtelepedett honfi-1 társaink közre működésével, akik hazafias tárgyú bélyegeinket barátaik és ismerőseik körében terjesztik, karácsonyi üdvözleteikre ragasztják: ismét megkíséreljük felrázni, a világ lelkiismeretét, — nehogy megfeledkezzenek rólunk!

Novembei* közepéig közel 50 ezer címre, egyenként 64 bélyegből álló ivet küld szét az A.M.Sz., javarészben nagy testvérsegitő országos magyar intézményeink szívességéből. Ha ezeket a bélyegeket mind felhasználják derék magyarjaink, a posta több mint három millió levelet vagy üdvözlő lapot fog kézbesíteni, melyen ott olvasható: Trianon — 1920. A keresztrefeszitett történelmi Magyarországot töviskoszoru gyanánt ábrázoló, piros-fehéT- zöld bélyeg művészi megoldása Koszorús Gabriella sikerült munkája.

Ma már őserdőkben élő, primitiv színeseknek is szabadságot és függetlenséget kínálnak; milyen alapon tagadható hát meg ugyanaz olyan keleteurópai országok népei részére, amelyek sok évszázados, alkotmányos államélet során a nyugati kultúra érdekeit szolgálták?! Több millió magyar népszavazás nélküli elszakitásával csak a bolsevista előretörést, a szovjet gyarmatosító világuralmát készítette elő a trianoni kényszer. Ennek 40-ik évfordulóján' valamennyiünknek fel kell emelnünk szavunkat a népek önrendelkezési jogának magyar földön való érvényesítése érdekében.

Ezúton is kérjük honfitársainkat, használják fel minél szélesebb körben az A.M.Sz. trianoni záróbélyegeit. Három legnagyobb testvérsegitő itézményünk: a William Penn Fraternal Association, az Amerikai Magyar Református Egyesület és az American Life Insurance Association (Bridgeport! Szövetség) szívességéből azok tagjai címén maguk az egyesületek központi hivatalai küldik szét a trianoni emlékbélyegeket. Másoknak az Amerikai Magyar Szövetség, 1761 R St., Washington 9, D. C. küldi szét a karácsonyi bélyegeket. Akik tavaly kaptak, ezidén is automatikusan megkapják a maguk ivét, más igénylők pedig írják meg címüket mihamarább.

Wilson amerikai elnök “self-determination” elve egyre nagyobb súllyal szerepel a világpolitikában. E 1 ő b b-utóbb például a déltiroli osztrákok autonómiáját is napirendre tűzik a United Nations fórumán. A földkerekség legtávolabbi részeiben, szabadon élő magyarság nem nézheti tétlenül óhazai véreink raboskodását. “Nem, nem, soha!”

Lapképviselőket

AZ ORSZÁG MINDEN RÉ SZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT.

EGYHAZAK,

EGYLETEK, MŰKEDVELŐ KÖRÖK FIGYELMÉBE!

Énekkarok, dalárdák részére kottasokszorositás. — Három felvonásos színdarabok. — Egy-két felvonásos tréfás színmüvek. — Magyar dalok. 110 vers minden alkalomra (füzet)

30 vers (válogatott Október 6-ra (füzet)

30 vers Március 15-re. Irredenta versek (füzet)

A három verses füzet ára (170 vers) csak 75 cent. — Kapható:

VERES JÓZSEF kántor-tanítónál, 1432 Magnolia Avenue,

San Bernardino, California.

GAZSI BETEGSÉGE

es----A nap már az udvarfelőli ablakon is a szobába sütött, amikor Bekecsi Gazsi fölébredt.

Nyöszörgőit, nyújtózkodott, ropogtatott egyet a kipihent csontokon, nehéz öklével a szemét is megdörzsölgette, a fületövén is vakart egynéhányat, aztán csak úgy magához szólva félhangosan mondta:

— Ejha ... Jól elaludtam. Ugyláccik, már tiz felé jár az idő.

Bekecsi Gazsi nem az óráról állapította meg az időt, hiszen nem is volt óra az első házban, ahol aludni szoktak, csak a hátulsóban lógott egy nagyon öreg falióra, de száraz szerdán múlt két esztendeje, hogy az is abbahagyta az idő mutogatását. De ez cseppet se hiányzott Bekecsiéknél. Gazsi a nap állásáról is el szokta találni az idő állapotát. Mert ha csak az uccai ablakon sütött be a nap és a sugarai a Vera ágyára tűztek, akkor bizonyosan nem volt több hét óránál, legfeljebb egy fertály órával lehetett több. Dé ha a sugarak a Vera ágyáról már áthúzódtak az öreg kanapéra és ugyanakkor az udvarfelőli ablakon is bekukucskáltak: akkor biztosan közelebb állt tízhez az idő, mint a kilenchez.

— Hm. Hát te is fekszel még?

Vera nem felelt, meg se moccant.

Erre aztán Gazsi már le is lépett az ágyról s odament az asszony ágya elé.

— Mikor akarsz má fölkelni?

Vera most se adott hangot,

pedig nem aludt, egész éjszaka egy mákszemnyit se aludt, csak feküdt, mert nem birt fölkelni, nem birt meg se moccanni, a száját se bírta kinyitni még annyira se, líogy visszamondhatta volna drágalátos élete párjának, hogy nem bir fölkelni.

De ahogy Bekecsi Gazsi, most innen az ágy mellől meglátta az asszony kékes-zöldes, dagadt ábrázatát s fején a hidegvizes törölközőt, abban a pillanatban olyan nagyon öntudatra szeppent, hogy egészen belesápadt és egy kicsit még a szája is tátvamaradt. Kerekre riadt szemeiből meglátszott, hogy valami visszavibrált emlékezetébe a késő éjszakai hazaérkezésről meg a lefekvés előtti szokatlan párbeszédről.

Tanácstalanul nézett szét a szobában. S ahogy tekintete a szenteltviztartó fölött függő keresztre esett, amit húsz egynéhány esztendeje hozott Verának a radnai búcsúról: újra elvörösödött s hirtelen két kézzel kezdte vakarni a fejebubját. Úgy vette észre, mintha a Szenteltviztartó fölött kifeszitett szomorú Krisztus tekintetéből valami szemrehányó reflexiók ütődtek volna vissza.

Újra Verára nézett, de Vera

most sem mozdult: a pihegése is alig hallatszott.

Ez a nagyon ránéző Krisztus arc, a Vera kékes-zöldes arca, meg az a furcsa pihegése Bekecsi Gazsit annyira kirántotta önuralmából, hogy már a verejték is megeredt a homlokán.

— Vera! . . . Veronkám, lelkem — fogta és rázta meg félénken az asszony karját.

Vera lassan kinyitotta bedagadt szemeit, de nagyon nehezére eshetett, mert szó nélkül mindjárt vissza is csukta.

Bekecsi Gazsi gondolkozott egy kicsit, úgy félszemmel rárásunyitott a feszületre, aztán lábujjhegyen a padkához lépkedett, belebujt a pantallójába, papucsát, kalapját pedig a kezébe vette s nesztelenül kiment a konyhába. Sietve felöltözködött, ügy nagyjából, két teleszáj vizet marokba köpve meg is mosdott, egy nagy kancsóval meg is ivott a friss vízből, mert valami nagyon égett odabent a gyomrában: oltani kellett.

Ahogy kész volt, kiment az uccára, szétnézett, bezárta a kiskaput és elindult egyenesen az öreg Bányaihoz, a községi orvoshoz.

Az orvosi rendelőben éppen betegek ültek: várakoztak. Bekecsi Gazsi is leült egy pad végére és hallgatott, várt a többi beteggel.

Amikor rákerült a sor, a fehérköpönyeges öreg orvos a pápaszeme fölött csodálkozott rá Gazsira és nevén szólította:

— Hát neked mi a bajod, Gazsi?

Gazsi előbb pislogott vagy két lélegzetvételnyit, a pirosság is nagyon visszaszáll! dinnyegömbölyű arcába, meg széles bikanyakába s nagyon félénken, egész beteges, halk hangon mondta:

— Beteg vagyok, tekintetes ur, nagyon beteg.

Az öreg orvos fehérlő szemöldöke felrándult a homlokára, olyan nagyon kinézett a pápaszeme fölött, aztán odalépett Gazsi elé:

— Jó, jó, Gazsi fiam, dehát mégis mi a bajod? — nyomta két hüvelykujját Gazsi szemei alá s nézett bele a véreres szemekbe.

— Ideges vagyok, tekintetes ur, nagyon ideges.

— Ideges!? ... — csodálkozott el az öreg orvos — na, erre kiváncsi vagyok. Gyere csak be, majd megnézlek.

Az öreg orvos maga elé állította a makkegészséges, atlétaön is olvassa

a “KIS DONGÓ”-t

és szerezzen uj előfizetőket!

\