Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-10-20 / 20. szám
1 2-IK OLDAL trio nnvcA _ np<V vttn 1959 október 20. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) — Nem, nem! Ha önben ma reggel kevés a szívességre vagy barátságra való hajlam, akkor magam fogok tovább sétálni — ez az egész. Dániel, meg lévén róla győződve, hogy a beteg elmének ama nyugtalankodásával van dolga, melyet Madeleine csakis ő vele szokott közölni, engedett. Madeleine tovább indult, erőszakosan izgatva magát, mintha el akarná kábitani elméjét. Azt azonban mégis észrevette Dániel, hogy bántja valami. Úgy tetszett, mintha egy gondolattól gyötörve, amelyet kifejezni nem mer, bátorságát iparkodnék összeszedni. — Igaz, hát azok a nagy, titkos értekezletek ’ Cabagnou barátunkkal, hányadán vannak? szólalt meg egyszerre. — óh, értekezletek ... viszonzá Dániel, ki ettől a hirtelen kérdéstől megzavarodott, ön nagyon is megtisztel, midőn felteszi rólam, hogy Cabagnou nekem ilyen fontosságot tulajdonit. Nagyon szeretem hallgatni, okulást meritek beszédéből, tudományából, ez az egész. — És mit mond az ő tudománya az ön alázatos szolgálójáról? Mert gondolom, hogy rólam nem feledkezik meg. — Valóban, viszonzá Dániel, — Cabagnou most kémfurásokat szándékozik tétetni a domboldalban, hogy önt vasas forrással ajándékozhassa meg a gyermekei számára. — Nem úgy értem, viszonzá Madeleine nevetve, — hanem azt kérdem, minő véleményben van felőlem, orvosi műtárgya felől . . . önt folyvást kérdezgeti . . . Dániel agyában rémes világosság gyulladt. Pár nap óta másodszor kérdi már tőle Madeleine, hogy Cabagnou mit mond felőle s ugyanazzal a merev tekintettel, mely mintegy kilesni látszik gondolatait. A kérdés tréfás hangja dacára is aggódást vélt látni mosolyában. — Nos? miért nem felel? kérdé ismét Madeleine, a fiatal ember hallgatásától mintegy meglepve. Dániel elvörösödött. — Azon tűnődöm, hogy az orvos csakugyan beszélt-e önről, sietett válaszolni. De Madeleine észrevette zavarodottságát. — Nem’ nem, ön megcsal, mondá nevetve. — Látom, érzem! És^l akarja előttem titkolni, hogy mit beszélnek egymás közt. Dániel váltig ki akart térni, de Madeleine folyvást faggatta, tréfás szeszélyességgel gúnyolva titkolózását . . . Dániel más tárgyra iparkodott terelni a beszélgetést. — Hát nem látja, hogy félek! szólt egyszerre a leány tompa megtört hangon. — Nem látja, hogy közel érzem A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. magamat a megőrüléshez! — Fél! . . . ön? . . . kiáltott föl Dániel, úgy téve, mintha valami gyermekségen nevetne. — No csak még ez kellene ahhoz, hogy teljes legyen az az általános túlzás és aggódás, melyet magunk közül gúnyolni ön tanitott meg. S megdöbbenve Madeleine vonásainak elváltozásától, melyhez hasonlót sohasem látott rajta, elszorult szív vei kezdett bőbeszédű lenni, hogy a leány gyanúját eloszlassa. Madeleine mozdulatlanul hallgatta, gondolatokba mélyedve, összevont szemöldökkel, mintha el akarná fátyolozni átható szemeit. Mikor Dániel elhallgatott igy szólt: — Fierchamp ur, most már tudom, amit tudni akartam ... ön megcsalt engem! . . . — Én! . . . Hogyan . . . — Igen, folytatá a leány, szinte magánkívül, — ön megszegte kötésünket és árulóm lett! S a haragnak ezzel a szavával tovasietett, Dánielt mintegy villámtól lesujtottan hagyva ott. És Dániel most már bizonyosan tudta, az imént hallotta nagy rémülettel, hogy Madeleinet az a szörnyű előérzet zaklatja, melytől Cabagnou annyira félt, hogy föl fog benne támadni . . . XXIV. Dániel magára maradva, egy pillanatig azt hitte, hogy sémmivé lesz a csapás alatt, mely sokkal fájdalmasabban esett neki, mint a megdöbbentő nyilatkozat, hogy Madeleine mindent tud, semmint a végleges szakítás, melyet tudtára adott. Megfeledkezve saját fájdalmáról, első gondolata az volt, hogy értesíti Cabagnout, ki ép ekkor lépett ki a verandára, Merlinnével, akihez Madeleine bement volt. De azok után, amik ép most történtek, Cabagnouval értekezni, annyi volt, mint éppen öregbíteni azt a bizalmatlanságot, mely eddig talán abban a már kóros elmében nem volt egyéb puszta gyanúnál. Kerülő utón tért be a kastélyba s bement a könyvtárba. Cabagnounak egyébként szokása szerint egész nap a laboratóriumában kellett lennie. Bizonyosan beszélhet tehát vele a kastélyon kívül, anélkül, h°gy gyanút keltene. Mihelyt tehát lehetet, elsietett a gyárba. Az orvos, amint Dánielt belépni látta, komoly arccal s e szavakkal fogadta: — Vártam önt . . . Mert ma nagyon nyugtalanít a Madeleinen észlelt tulizgatottság ... Kitaláltam az imént, hogy önnel volt együtt . . . Gyorsan, adja elő, mi történt. Dániel most a legnagyobb részletességgel beszélte el a kertben való találkozást, meg azt a különös jelenetet, amely végre magyarázatául szolgált JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-235S LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 annak a hidegségnek, melyet pár nap óta mind a ketten észrevették; elmondta a harag kitörését, i a rémület önkéntelen fölkiáltását, az ellene emelt vádat, hogy őt elárulta. Cabagnou elmerülten hallgatta, anélkül, hogy egyszer is félbeszakította volna. Mikor aztán mindent megtudott, rákönyökölt az asztalra, homlokát kezére támasztva s merően szemébe nézve Dánielnek: — Barátom — mondá lassú hangon — szükségesnek tartom, hogy megkérdezzem öntől, mit gondol. Mindaz, ami az elmondottakból kitűnik, egy szóban foglalható össze, melyet maga ejtett ki s mely önt megdöbbentette: ő fél. — De nincs-e mód arra, hogy lelkét megerősítsük? —, Fél! . . . ismétlé Cabagnou, szomorúan rázva fejét. — Ez a rettentő gondolat most már nem fogja többé elhagyni és siettetni fogja a veszedelmet, mert a harc elkezdődött . . . Egy hét múlva, vagy talán már holnap bekövetkezik a nagy válság, mely mindennek véget vethet, na nem sikerül őt megmentenünk szivének valami heves felindulása által, mely talán ragaszkodni késztető az élethez. — Mit akar ezzel mondani? — Azt, hogy nyitva előttünk az örvény s bele kell magunkat vetnünk. Az érzékeknek ezt a fölébredését, melytől mindig annyira féltem s melyről talán magának sincs még sejtelme, ezt most segítségül kell hívnunk. — De ezzel talán meg is öljük! . . . ön mondta egyszer, kiáltott fel Dániel ijedten. Igaz, de ebben a pillanatban ez talán utolsó mentő eszközünk is, támaszt nyújtván neki vele az élniakaráshoz . . .Végre is, meglehet, hogy szereti önt. — Engem? . '. . szeret! . . . Hiszen tudja, hogy ez lehetetlenség! — önt vagy Fulgencet, mit tudjuk mi azt? Honnan tudjuk, hogy ebben a szívben, mely eddig zárva volt, e beteg lélek fájdalmában, szomorúságában, kétségbeesésében nem dúl egy még önmagát nem ismerő szenvedély kínja is? ( Folytatjuk) TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfisetése esedékessé válik, írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kéj-vények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 28b oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti. r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
