Kis Dongó, 1959 (20. évfolyam, 1-23. szám)
1959-09-20 / 18. szám
2-IK OLDAL r/io nnv_ ri^nv rfTN 1959 szeptember 20. Kis Dongó regénye A SZÍV CSAK SZÍV MARAD . . . (Folytatás.) — Értem, uram, — viszonzá Dániel, — de várom a következtetést. — Következtetésem az, hogy szemben e kényes bonyodalommal ... és számításba véve egyébiránt a kötelezettségeket, melyeket az önnel szemben reám ró, elhatároztam, hogy a jövőre nézve olyan állást biztosítok önnek, amely lehetővé teszi, hogy függetlenül éljen, anélkül, hogy foglalkozásához kellene folyamodnia, mely egyaránt sértené az én büszkeségemet és az önét ... ha megtudnák, hogy köztünk mily kötelék áll fenn . . .Úgy hiszem, tizenkétezer franknyi évjáradék elegendőnek látszanék . . . természetesen föltéve, hogy teljesíteni fogja azokat a föltételeket, melyeket közös érdekünkben kitűznék. — S mik volnának ezek a feltételek uram? — kérdé Dániel, folyvást nyugodtan. — Először is az, hogy kellemetlen mende-mondák kikerülése végett ön és anyja eltávoznának innen . . . — Ne folytassa, uram! — mondá Dániel igen nyugodt hangon, — mert amint látom, félreértette azt a lépést, melyet önnél tettek, pénzkérdéssel hozva azt kapcsolatba, melynek pedig ehhez semmi köze s melyet barátom, Béraud parancsnok, nem hiszem, hogy megpendített volna. — Valóban csak magamtól s elismerem: mint teljesen önkéntes lelkiismereti dolgot pendítem meg ezt a tárgyat, viszonzá élénken Lantrac gróf. — S úgy hiszem, hogy bár a titkos, de szentelt tekintély, melyet nekem a természet ön felett adott, elegendő ahhoz, hogy nagylelkűségem ne legyen ön előtt meglepő. — Éppen ebben téved, uram, viszonzá Dániel. — Épen ez a, mint ön mondja: szentelt tekintély és ez a nagylelkűség az, melyet kettőnk közt semmi szin alatt sem engedhetek meg. Ez annyira világos kijelentés hallatára a gróf ismét meglepett mozdulatot tett. — Vigyázzon uram! — kiáltott föl méltóságos hangon. — Ön talán feledi, hogy kivel beszél? — óh, kérem, hagyjuk ezt a hangot, mely nem mi közénk való, — viszonzá Dániel folyvást igen nyugodtan. — Maholnap huszonöt éves leszek, férfi vagyok. Ezelőtt tiz nappal nem ismertem önt! Szorítkozzunk tehát csak az egyszerű ténykérdésre, melyet keresztapám már föltett s melynek tárgyalása végett én idejönni véltem. Szerencsémnél fogva, melyet nem is reméltem, a Blaisot-gyárban biztos állásom van, valóságos egész vagyonom munkára alapított jövőm, melyet sokkal többre becsülök, mint az ön tizenkétezer frank évi járadékát s főkép mint azt a függő állást, amelyet ön reámerőltetni feljogosultnak hiszi magát — oly címen, melyre én semmikép sem hivatkozom s melyet ép oly kevéssé szándékozom elismerni, mint amily kevéssé ön ismerte el eddigelé. — De bizonyos ön abban, — vágott szavábba a gróf, — hogy anyja, ha értesül méltányos szándékaimról, melyeket egyébiránt családi kötelék igazol közöttünk . . . — ő vagy én, az egy! — viszonzá Dániel élénken; — az ő ügye az enyém is és ebben az ügyben én vagyok az egyedüli bíró. Olvastam uram, egykori leveleit, melyeket anyámnak irt s melyekben magaviseletét igazolta. Én jónak találom azokat a családi okokat, melyekre ön akkor hivatkozott s legkevesebbéit sem akarok változtatni a rokoni címen, melyet ön említ s mely közöttünk elegendő. Rokonok vagyunk, ha már ön elég kegyes ma ezt elismerni s mint rokon felelek az ajánlatra, melyet el nem fogadhatok. Sem éi^, sem anyám nem kerestük önt. Ön utunkba tévedt. Az én kötelességem, hogy megvédelmezzem őt, ha kell Ön ellen. Lantrac gróf lesujtottan hallgatta ezt a beszédet, amelyre nem volt elkészülve. — Nem, nem, kiáltott fel az utolsó szavak hallatára, — nincs szükség reá, hogy őt ellenem védelmezze és esküszöm önnek, hogy általam semmi kellemetlenség sem fogja őt érni! A sajátságos forulat, melyet ez a párbeszéd vett s mely őt akarata ellenére ilyen siralmas szerepre kényszeritrette, anynyira kihozta sodrából Lantrac grófot, hogy ismét kínos, zavart hallgatás következett. Dániel látván, hogy a gróf semmit sem szól, felállt: — Tehát mindent elmondtunk, uram? . . . mondá. A gróf kimonhatatlan izgatottságba esve, nézte a fiatal ember távozását s alig volt anynyi ereje, hogy viszonozza ennek hideg köszöntését. XXII. A szívnek kifürkészhetetlen mélységei vannak. E sajátságos értekezlet után Dánielnek úgy tetszett, mintha bizonyos értelemben elégtételt szerzett volna anyjának. Az ajánlat visszautasításával nem bosszút állott-e anyjának rut kijátszásáért? Az a gondolat, hogy Lantrac gróf a fiúi tiszteletet évi járadékkal vélte megvásárolhatni, csak megmosolyogtatta s egyáltalában nem háböritotta föl Dánielt. Csodálkozott magán, hogy ez a találkozás előbb olyan izgatottságba ejtette volt. Azonban, bár az első pillanatban azt határozta volt el hogy anyjának semmit sem fog szólni e Combesban tett látogatásáról: midőn a gróf szavai eszébe jutottak, megijedt attól, JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 a gondolattól, hogy ez talán fölkérhetné a parancsnokot, hogy legyen közbenjárója az anyja előtt. Dániel úgy vélte tehát, hogy jobb lesz, ha megnyugtatja a képzelt veszedelmek felől, melyektől tart. — Anyám, — mondá, mikor hazaért — Lantrac gróf magához kéretett, hogy beszélni óhajt velem. — Szent Isten! — kiáltott Christine. — Mit akarhat tőled? — Látni akart>. . . Épen most jövök tőle s e pillanattól fogva nyugodt lehetsz ittléte felől. S azzal elbeszélt neki mindent. Mikor elvégezte, Christine csak ennyit mondott: — A szerencsétlen! . . . Mily büntetés! Dániel megszabadulva a gondoktól, melyek ideig-óráig zaklatták, csakhamar ismét élete nagy feladatának szentelte magát. Fulgence gróf Párisba menvén, megszabadult a bohó féltékenykedéstől is és ismét feltalálta azt az örömet, hogy egyedül élhetett Madeleine közelében. Az idő eltelt s Cabagnou baljóslata dacára az ősz mármár végété ért, magával vivén a szörnyű aggodalmakat, melyeket ebben a végzetes évszakban Madeleine miatt mindig tápláltak, midőn egyszer csak anélkül, hogy nagyobb változást lehetett volna sejteni, eleinte csekély, de mégis eléggé komoly gyöngélkedés jött közbe, mely sokszor meggátolta abban, hogy szokott tevékenységét folytathassa. A szenvtelenség bizonyos neme vett rajta lassankint erőt, csaknem megfosztva még akaratától is. De ő egykedvűen s bátran tűrte el a szenvedést s maga is gúnyolta érthetetlen bágyadtságát; de hangjának sajátos csengése volt, lázas tekintete ellentmondásban volt a színlelt jókedvvel, amely után rendesen össze esett, mint akit egy túlságosan nehéz szerep fárasztott ki. Időközben különös szeszélyesség zavarta meg a rendesen oly nyugodt természetű leány kedélyét. Még Dániellel való kirándulásaiban is olykor meglepő hirtelenséggel változott át. Szinte goromba volt hozzá, ami Dánielt rendkívül meglepte. ( Folytatjuk) A tapasztalat próbája gondolataink helyességének. Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő. baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítványok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, végrendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókivánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirdetések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és eseményekkel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ezen 28b oldalas levelező segítségéve) angol levelezését könnyen elintézheti. r Ara postán, szállítási és biztosítási díjjal $2.00 :j Kis Dongó, - 7907 W. Jefferson Ave. - Detroit 17, Michigan — Utánvétellel- (C.O.D.) nem szállítunk! — x
